Brüsszelben rájöttek, mindegy ki nyeri meg az amerikai elnökválasztást, Európát csak Európa mentheti meg

Hosszas cikkben kesereg a Politico publicistája, hogy bizony elmúltak a ’90-es évek, az Egyesült Államokból már nem jön Mickey egér hisztéria, az NBA-s Dream Team sem zsákol már soft power pontokat és a szaxofonozó Bill Clinton helyett egy horkoló Biden érkezik. A szerző szerint mivel Amerika már nem képes totálisan elnyomni Európát gazdaságilag és kulturálisan, ezért már csak próbálkozni fog, Európa pedig padlógázzal száguld afelé, hogy megtegye az USA-nak azt a szívességet, amit ők nem tudtak elérni, az öreg kontinens teljes gazdasági eljelentéktelenedését.

Van valami bája, hogy a fent összefoglalt tartalmú cikk (ezúttal) nem a PS-en, vagy valamelyik konzervatív európai lapon jelent meg, hanem az Európai Bizottság már majdnem hivatalos közlönyében, a Politico-ban. Így végre mi is némi belátást kapunk abba, hogy a liberálisok miképpen látják Európa hanyatlását, ami ugye nincs is– vagy legalábbis nem ők idézték elő, hanem valami elvetemült konzervatív. Akkor is, ha európai szinten ők, mármint a régi és új liberálisok vannak hatalmon.

Éppen ezért nem is igazán az az érdekes, hogy az Egyesült Államok a jelen sajtótermék hasábjain is gyakran citált Eisenhower-doktrína mentén a világkommunizmus elleni harcot saját, nem kommunista szövetségeseinek leszalámizásával, majd kommunistákkal való kiváltásával kezdte. Igen, ennyire bölcsek. Az sem annyira fontos megállapítás, hogy gazdaságilag Európa hanyatlik, hiszen ezt is tudjuk, sokan, sokszor beszéltek róla, hogy bő 10 év alatt 10 százalékponttal esett vissza a globális gazdasági súlya Európának. Eddig látszólag annyira hatotta meg ez az európai liberálisokat, hogy az aszfalthoz ragasztották magukat klímatüntetni, meg lelocsoltak néhány olajfestményt. Aztán a gazdasági fejlődés és Putyin halott fél heréjének megtérdeltetése végett még az atomerőműveket is lekapcsolták a németek, mert a szén környezetbarátabb. Az nem Putyin mérgező lehelletét böfögi ki.

És bár lábjegyzet, de ha már térdeltetés, itt van Mark Rutte, ő a mi emberünk! Putyinnak most már végleg vége, hiszen NATO-parancsnokként úgy betérdelteti, hogy attól koldul! Ja, nem, a térdeltetés csak Magyarországnak jár. Mert annyira bölcs vezetői vannak Európának, hogy saját szövetségeseit, akikkel egy nyitott határú kvázi-federációban élnek, azokat térdeltetnék, mert nem úgy belpolitizálnak, ahogy az szimpatikus. Putyin is rossz, a lemészárolt ukránok százezrei is felháborítóak, de nem annyira, mint az, hogy az anya nő, az apa meg férfi. Azért mindennek van határa! A NATO-főtitkár szerint Ukrajnának a Volga partján, a családvédelemnek meg ott, hogy megmondjuk, melyik biológiai nem tud szülni.

Valójában tehát nem a fenti megállapítások érdekesek, hanem az, hogy a liberális elit ezeket érzékeli és látja. Ami ennél is rosszabb, kívánja. Pontosabban kívánná, ha az amerikaiak emellé készre gyártott ideológiába csomagolt megoldást is adnának, ahogy tették ezt a ’90-es években. A soft power kreditek azonban úgy tűnik, elfogytak, Európának pedig egyedül kellene kimásznia a részben maga által kreált eljelentéktelenedési spirálból. Azt ugyanis nagyon helyesen látják a brüsszeli liberálisok is, hogy Amerika ebben nem fog segíteni, bárki is nyerjen a választásokon. Amerikának ugyanis Amerika az első. Sajnálatos, hogy egyes európai vezetőknek is.