„Budapest a világ egyik sportfővárosa” – a NOB elnöke és mi is elégedettek lehetünk a birkózó-vébével

Egy arany, két ezüst, egy bronz, csodálatos, utolérhetetlen hangulat – Magyarország és Budapest ismét jelesre vizsgázott, látványos, remek világbajnokság házigazdája volt az ország. Thomas Bach, a NOB-elnöke is el volt ájulva a magyar rendezéstől, és birkózóinkra is büszkék lehetünk. Lassan megszokjuk: a miénk a világ egyik legkomolyabb sportfővárosa.

„Pörgős, remek hangulatú” világbajnokságnak nevezte a vasárnap, Lőrincz Tamás ezüstjével zárult budapesti birkózó-vébét Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. Bach is megerősítette azt, ami nyilvánvaló:

Budapest immár a „világ egyik sportfővárosa, amely mindig kitesz magáért”.

„Többször jártam már itt, és mindig rácsodálkozom a szépségére. Most sem volt ez másképp, pompás, nagyszerű környezettel várta a sportolókat a magyar főváros” – mondta Bach. Lassan hozzászokhatunk ezekhez a dicséretekhez.

Bach még pénteken német aranyéremnek is örülhetett, bár ez minket egyáltalán nem tett boldoggá, hiszen Frank Stäbler Korpási Bálintot győzte le a döntőben. Bár végül a három magyar fináléból “csak” Bácsi Péter hozta a magáét, így is elégedettek lehetünk kötöttfogású birkózóinkkal, akik egy aranyérmet és két ezüstérmet szereztek, s így (ebben az összevetésben) csak az oroszok tudták a mieinket megelőzni!

Lőrincz Tamást csak egy doppingvétséges orosz tudta legyőzni

Az eredménysor mellett a legfontosabb persze az olimpia, ahol jóval kevesebb súlycsoportban indulhatnak a kötöttfogásúak.

Ha minden a tervek szerint megy, Lőrincz Tamástól ott is sokat várhatunk, hiszen itt is csak a fináléban maradt alul, vitatható bíráskodás mellett, egy tavalyi doppingvétség miatt (!) igen rövid időre eltiltott orosz ellen.

Az említett Alekszandr Csekirkin a 2017-es párizsi vébé elődöntőjében is legyőzte Lőrinczet, de utána lebukott, így elvették az aranyát. Már az is felháborító, hogy egyáltalán elindulhatott Budapesten.

Lõrincz Tamás (piros) és az orosz Alekszandr Csekirkin / Fotó:
MTI/Czagány Balázs

Az olimpiai súlycsoportokban indulók közül Kiss Balázs (97 kg) is megmutatta, hogy nem lehet leírni. Bár második meccsén az ezen a vébén berobbanó (végül ezüstérmes) Kiril Milov őt is meglepte, talpra állt az első látásra megsemmisítőnek tűnő vereségből. (Valóban annak látszott: a bolgár néhány másodperc alatt lenullázta világbajnokunkat, aki mind fizikailag, mind lelkileg maga alá került. Úgy kellett letámogatni a kőkemény sportembert.)

Innen szép felállni: Kiss Balázs egy nappal később már újra csúcsformába lendült, és végül elverekedte magát a bronzmérkőzésig.

Kiss Balázs köszöni meg a szurkolást /Fotó:
MTI/Koszticsák Szilárd

Bár ott egy pillanatnyi kihagyás miatt kikapott, a meccs után ismét bebizonyította, mennyire szimpatikus és intelligens versenyző. Korrekt, értelmes nyilatkozatát tanítani lehetne. Ahogyan hozzáállását is.

A vb nagy vesztese Lőrincz Tamás testvére, Viktor lett, aki tavalyi Európa-bajnokként a vb egyik esélyese volt. Ő is alulmaradt a második meccsén, nem kicsit vitatható bíráskodás mellett győzte le az idei Eb-győztes grúz. Bár a rióihoz hasonló elfogult bíráskodást nem láttunk, azért még mindig lenne min javítani.

Bácsi Péter felejthetetlen győzelme

Ugyan ebben a súlycsoportban biztos nem indulhat el az olimpián (akkor már harminchét éves lenne), legnagyobb hősünk Bácsi Péter volt, aki ismét megmutatta, hogy még mindig csúcsformában van. Bácsi a döcögösebb kezdés után az elődöntőben és a fináléban is világklasszisként birkózott, hatalmas örömöt szerezve Magyarországnak.

A gyõztes Bácsi Péter /Fotó:
MTI/Czagány Balázs

Egy arany, két ezüst – nem véletlen, hogy a szakágvezető Sike András (szintén olimpiai bajnok) is elégedetten nyilatkozott:

„Összességében természetesen elégedett vagyok, három érmet szereztünk, ötödik helyünk is volt, ami jó. Most viszont az utolsó két meccsünk miatt még nagyon feszültnek érzem magam. Lőrincz Tomit különösen sajnálom, ki tudja, lesz-e még egyszer ilyen esélye a vb-címre” – mondta még vasárnap Sike András, aki nem hallgatta el a vitatható bírói döntéseket. A kapitány szerint olyan információkat kaptak a vb alatt, hogy egy új szabály szerint a lenti helyzetnél a sípszó után legalább három másodpercig nem állhat fel a szőnyegen hasaló birkózó.

Ennek megfelelően Kiss Balázst vissza is küldték a szőnyegre az egyik meccsén, Lőrincz ellen viszont Csekirkin egyből felpattant, ráadásul arcon könyökölte a magyart, mégsem változtattak az ítéletükön a bírók. Nem örültünk ennek sem – főleg, hogy egy doppingvétséges orosz volt az ellenfél.

Egy bronz, két ötödik hely a női csapattól

A női csapatot irányító Ritter Árpád sem lehetett szomorú, igaz, talán több is benne volt ebben a szereplésben. Barka Emese bronzérme mellett a végül ötödik helyen végzett Sastin Marianna és Németh Zsanett is felférhetett volna a dobogóra. Utóbbit egy súlyos sérülés akadályozta meg ebben. „Előzetesen egy-egy dobogós és pontszerző helyet vártam, amit sikerült túlszárnyalnunk. Mindhárom lány nagyszerűen birkózott, csak dicsérni lehet őket” – mondta Ritter, aki külön szólt Sastin Mariannáról is, aki nyolc hónappal kisfia születését követően nyert három meccset a legjobbak között.

Szabadfogásúak  – ez nagyon kevés volt

Aki viszont nem lehetett elégedett, az Gulyás István. A szabadfogásúak – akiktől persze hagyományosan, a tradíciók miatt is kevesebbet várunk kötöttfogású társaiknál – elég gyengén szerepeltek. Igazából csak a vébé előtt igazolt ukrán Olejnik Pavlóval lehettünk elégedettek, aki végül az ötödik helyen végzett. „Az látható, hogy Pavlóval jó vásárt csináltunk, ezt bebizonyította. Neki csak egy nüanszon, egy kilépésen múlott a dobogós hely. Szinte már kezünkben volt a bronz, de elvitték” – mondta Gulyás, aki nem tagadta, nagy csalódás, hogy egyetlen dobogós hely sem jött össze. (Szakmailag Pavlo sem segített volna, hiszen azt a dobogót csupán „megvásároltuk” volna, az ő eredménye nem a magyar birkózószakmát dicsérte volna.)

Elkeserítő, hogy a tíz szabadfogású összesen három győzelmet aratott a vb-n, a csapat húzóemberei közül a vb- és Eb-bronzérmes Veréb István, illetve az idei Eb-harmadik Nagy Mihály is vereséggel nyitott, és azonnal kiesett. Közülük Veréb István kudarca talán az egész vébé legfájóbb és legváratlanabb kudarca volt – ezt Gulyás István is egyértelműsítette.

Összességében persze nagyon is elégedettek lehetünk az egész világbajnoksággal, Budapest és Magyarország ismét bizonyított, látványos, remekül szervezett tornát rendeztünk, és a szurkolás megint egészen elképesztő volt.

Ez az, amit nem lehet sem megvásárolni, sem tanítani. Ezért törtek össze azok a versenyzőink, akiknek nem sikerült az, amiről álmodtak. Magyarországon, magyar szurkolók előtt nyerni – ennél talán csak az olimpiai győzelem ér többet. Lelkileg, érzelmileg talán még az sem.

Jó leírni, hogy hazánk az összesített éremtáblázat hatodik helyén végzett. Jöhet a 2019-es olimpiai kvalifikációs világbajnokság, majd az olimpia. Ahol a sors talán visszaad valamit.

A cikket és a rovatot támogatta:

Fotók: MTI