Budapesten kitör a forradalom

1956. október 23-án, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) által szervezett budapesti tömegtüntetéssel – és számos vidéki megmozdulással – kezdődött az országot hamarosan lángba borító forradalom, aminek legfőbb kiváltó oka a sztálinista diktatúra által keltett általános társadalmi elégedetlenség volt. A Gerő Ernő vezette MDP ellenséges fellépése nyomán a feldühödött tömeg az esti órákra agresszívvá vált, rövid időn belül fegyvert is szerzett, a Magyar Rádió épületét őrző karhatalmisták sortüze után pedig felkelést indított a diktatórikus rendszer megdöntésére.

A MEFESZ október 22-én a Műegyetemen országos gyűlést tartott, ahol a 16 pont elfogadása mellett a küldöttek arról is megállapodtak, hogy másnap délután 3 órakor demonstrációt tartanak Bem József szobránál. Október 23-án délelőtt a tüntetés engedélyezése körül hatalmas zűrzavar alakult ki, ugyanis a Szabad Nép pozitív hangvételű cikke ellenére Piros László belügyminiszter nem engedélyezte a demonstrációt. Piros aztán két óra körül megváltoztatta döntését, ezzel egy időben pedig az ÁVH erőit is mozgósította az esetleges zavargások megfékezésére. Közben – a budapestieket megelőzve – a debreceni egyetemisták már 23-án reggel hangot adtak elégedetlenségüknek, később pedig a karhatalom itt alkalmazott először fegyveres erőszakot a demonstrálókkal szemben.

Tüntetők a Margit-hídon Fotó: Budapest City.org

A nap folyamán egyébként Miskolcon is jelentős munkás- és diákmegmozdulások kezdődtek. Az események centrumában, a fővárosban eközben a MEFESZ kezdeményezéséhez többek között a DISZ, a Petőfi Kör, illetve az Írószövetség is csatlakozott, utóbbi szervezet elnöke, Veres Péter pedig a Bem-szobornál tartott tüntetésen később beszédet is mondott. A Bem téren körülbelül ötvenezren hallgatták végig a szónoklatokat és a Sinkovits Imre által elszavalt Nemzeti dalt, majd öt óra körül a tömeg átkelt a Margit hídon, és a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelte. A politikus, aki egyébként nem támogatta a tüntetést, csak az MDP Központi Vezetőségének utasítására, este 9 órakor jelent meg a 2-300 000 fősre duzzadt tömeg előtt, és végül csalódással töltötte el a várakozókat, ugyanis nem ígért többet 1953-ban meghirdetett programjánál. Ez az ajánlat október 23-án este már kevésnek bizonyult.

Nagy Imre békítő szavai tehát nem értek el eredményt, ugyanakkor az állampárt kétszínű viselkedése és ellenséges fellépése időközben agresszivitásra sarkallta a Rákosi-címertől megszabadított nemzetiszínű lobogókkal demonstráló tömeget. Piros László hezitálása mellett a Kossuth téri több órás várakozás már magában is feszültséget eredményezett, ám az igazi olaj a tűzre – a belgrádi tárgyalásokról aznap hazatérő – Gerő Ernő pártfőtitkár este 8-kor elmondott rádióbeszéde volt, melyben esztelen módon soviniszta és nacionalista vádakkal illette a tüntetőket, és lényegében hadat üzent nekik.

Sinkovits Imre színművész felolvassa az egyetemi ifjúság kiáltványát a Petőfi-szobornál.
MTI Fotó: Fényes Tamás

A Kossuth Rádió adása az utolsó illúziókat is eloszlatta afelől, hogy az MDP hajlana bármiféle kompromisszumra, és amellett, hogy valószínűleg megsokszorozta a Dózsa György úton álló gigantikus Sztálin-szobor ledöntésére készülő tömeget, a Magyar Rádió épülete előtt tüntetőket is felpaprikázta, valamint a Szabad Nép szerkesztőségének, és számos őrsnek és katonai intézménynek az ostromához is hozzájárult. A rádiónál egyébként az egyetemisták már október 22-e este óta követelték a 16 pont beolvasását, ám kérésüket még úgy sem teljesítették, hogy több ezer demonstrálóból álló erősítés érkezett a Bródy Sándor utcába, akiket a karhatalom képtelen volt szétzavarni. Miután a rádió őrei belátták tehetetlenségüket, a demonstrálók rendelkezésére bocsátottak egy közvetítőkocsit, ez azonban a látszat ellenére használhatatlan volt. A tüntetők a csalás lelepleződése után természetesen még inkább felbőszültek.

Tüntetők a Károly körúton Fotó: Budapest City.org

Közben – az MDP Központi Vezetőségének döntése nyomán – a Magyar Rádió védelmére a honvédség és az ÁVH is fegyveres osztagot indított, az egyenruhások egy része azonban a térre érkezve átállt a tüntetők oldalára. A demonstrálók időközben más helyről is sikeresen felfegyverezték magukat, ez a körülmény pedig menthetetlen módon a vérengzés felé sodorta az eseményeket. A Magyar Rádió épülete előtti szűk téren összepréselődött ideges tömeg és a tüntetőktől rettegő fegyveresek közti feszültséget tovább fokozta a sötétségből eredő bizonytalanság, és gyakorlatilag szinte csak idő kérdése volt, mikor dördül el az első lövés. Erre este tíz óra körül került sor, azt követően pedig a Rádió védői tüzet nyitottak a demonstrálókra; megkezdődött a Bródy Sándor utcai épület ostroma, ami egészen hajnalig elhúzódott. Az MDP KV az éjszaka érkező hírek nyomán eközben úgy döntött, segítséget kér a szovjetektől, így a Vörös Hadsereg alakulatai október 24-én hajnalban bevonultak Budapestre, és számos stratégiai ponton összecsaptak az őket feltartóztató felkelőcsapatokkal. Megkezdődött a forradalom fegyveres szakasza.

A teljes cikket a Rubicon online-on olvashatja el