Callidus: Semmi sem változik
Vajon nagy ostobaság azt várni, hogy változzanak a dolgok? Pontosabban naivitás? Olybá tűnik, igen, de mégis, mégis… Speyerben újabb erőszak történt újév reggelén, sok más egyéb németországi atrocitás mellett. Némelyekről már tudunk, másokról csak később tájékoztatnak majd bennünket. Vagy soha. Egy szudáni migráns – németül menekült – erőszakolt meg egy huszonhét éves nőt, aki valamiért úgy döntött, hajnali sétára indul a speyeri dóm kertjében. Semmi sem változik. De mint mondottam volt, ostobaság épp azoktól várni a probléma megoldását, akik maguk idézték elő azt. (PolgárPortál-publicisztika)
- Callidus, a PolgárPortál állandó szerzőjének írása
Tehát a Fräulein sétára indult a rajnavidéki császári katedrális vadregényes kertjében, éppen újév hajnalán, mert mikor máskor sétálgasson az ember, ha nem az év első, madárcsicsergős pirkadatán. Át akarta gondolni a 2018-as évet, amihez lássuk be, szíve joga, ám miközben tán azon mélázott, mennyire jó irányba halad a nyílt, multikulturális társadalom helyi ügye, wir schaffen das ugyebár, egyszer csak felbukkant egy délceg szudáni szerecsen, és udvarlás helyett sitty-sutty megerőszakolta. Persze könnyen elképzelhető, a kies Szudánban EZ számít az udvarlásnak, vagy így szoktak boldog új évet kívánni egymásnak. Maga az aktus egyébként két órán át tartott, az előjátéktól egészen a coitus interruptusig, merthogy a Fräulein kéjes kiáltásait egy járókelő – fölöttébb helyesen – segélyhívásnak vélte, s megzavarta a tökös titánt. De az is lehet, előjáték nélkül volt kétórás a légyott, mert minek vacakolni, ha azonnal és főleg büntetlenül a lényegre térhetünk.
A hangsúly a büntetlenségen nyugszik, ugyanis ez a potens potenciális munkaerő aznap éjjel már volt őrizetben, éppenséggel pont agresszív viselkedése okán, de miután a tökéletesen frusztrált és elcsigázott rendőri szervekkel szemben kifogástalanul viselkedett – azaz nem támadt rájuk, s ez lássuk be, manapság igazi kuriózum, egyben dicséretes erény –, elengedték. Olybá tűnik viszont, mindez azt üzente a wilkommenskultur e nagyszerű szudáni termékének, hogy hajrá! Megtehetsz bármit, mert úgysem büntetünk meg. Na most, ha a nemi erőszak Hubert Ströber legfőbb ügyész megfogalmazását idézve “bebizonyosodik”, merthogy a szerecsen tagadja, de a Fräulein beszámolt a részletekről, tehát ha kiderül, hogy tényleg volt ficki-ficki, akkor a kanos ifjú kettőtől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre számíthat.
Itt időznék egy csöppet és lejátszanám a lehetőségeket. Tegyük fel, két évet kap, amelyből fél évet leül, majd jó magaviseletért – mert arra is képes ám, ha a kényszer úgy hozza – a többit felfüggesztik és szabadul. Ennek mi lesz majd az üzenete? És ha mondjuk tizenöt évre csukják be, ami kizárt, de ha mégis, s hat év után szabadul, mi történik azután? És a hat év alatt a börtönben? Esetleg ha eddig nem lett volna elég radikális, hát majd ott azzá válik. Németországban 10,4%-kal emelkedett a regisztrált bűncselekmények száma, s ezek az új bűnelkövetések 92,6%-ban a migránsokhoz köthetőek, azaz minden száz újabb bűncselekménynél nagyjából 92-93 esetben a feltételezett elkövető valamilyen menedékjogi státuszban lévő, vagy elutasított menedékkérő volt. A rendőrség fizikai és mentális egészsége a szemünk előtt hullik darabjaira, frusztráltak, kiábrándultak, elkeseredettek. A politika megköti a kezüket, úgy kell elvégezni a munkájukat, hogy nem végezhetik el azt, amellett napi szinten kerülhet veszélybe az életük minden egyes “menekülttel” szembeni eljárás során.
Ez az állapot tarthatatlan, vállalhatatlan, mégsem, mégsem… Mégsem változik semmi. Addig semmi, amíg a német társadalom úgy nem dönt, elég volt. Vajon eljön valaha ez a pillanat, vagy Németországnak egyszer s mindenkorra vége, csakúgy, mint Franciaországnak? Ezt ma még nem látjuk, vagy talán csak csalfa reményeink nem engedik belátni a törvényszerűt. No meg a harag, az az elkeseredett düh, amely innen, a biztonságos hazából is feszíti az ember mellkasát. Németország, érted haragszom, nem ellened!
Forrás: PolgárPortál
