észjárás
Félázsiai fajta IV. – A betyárnak kell felépítkeznie
Közismert a korabeli amerikai vélekedés a forgóajtón az átlagember mögött bemenő, de előtte kijövő magyarról. Szívesen és büszkeséggel is szokták idézgetni mifelénk, mint a magyar talpraesettség jelképét. Ahogy ott van ez a talpraesettség a Mátyás királlyal találkozó okos lány népmeséjében is, aki fonákból csapja le az összes lehetetlen kérést. Önmagunk szerint is ilyenek vagyunk tehát, mégis pejoratív felhangja van az ügyeskedésnek, amely ráadásul az „ügyes” kifejezésből ered. Tényleg ügyeskedők lennénk? És jó ez, vagy rossz?
Félázsiai fajta III. – Gondold át, mit ér a nyelved!
Egyedül vagyunk, rokonok nélkül, magányosan – valami hasonló a magyarok jelentős részének a meggyőződése, ha a nyelvünkről van szó. Sokan még arra is hajlamosak, hogy irigyeljék a germánokat, latinokat, szlávokat azért a testvéries közegért, amelybe magyarként hajlamosak vagyunk beleképzelni őket. Pedig a németek és az angolszászok két világháborút vívtak egymás ellen, a franciák és a szomszédaik barátságáról szóló könyv is elég rövid lenne, beleértve a nyelvrokonaikat, míg a jugoszlávok minden háborúban elkezdik az egymás elleni népirtásaikat. Mi ilyen testvérek nélkül Európa egyik legkülönlegesebb nyelvét beszéljük, amelyet nyelvi csúcstechnológiának is neveztek már. Ez pedig az észjárásunkban is nagy szabadságot ad.Ajánljuk még