Nevezzük nevén az ügynököt!
Van az a mélység, amikor már nem felhúzza az embert az arcpirító hazudozás, hanem inkább lefárasztja. Ha viszont ez válik az uralkodó irányzattá, akkor valahogyan mégiscsak reagálni kell rá. Amikor az általunk ismert világ emberi normái a szemünk előtt esnek szét, és ezt jelentős létszámú tömeg ünnepli, akkor nem lesz elég még erősebben kapaszkodni ezekbe a régi, bevált normákba. Olyan normákba, miszerint próbálunk komolyan vehető emberként mutatkozni, és ha már a politikának velejárója, hogy időnként hazudni kell az ellenfélnek vagy a másik ország képviselőjének, legalább próbáljuk úgy csinálni, hogy valamennyire hihető legyen az a hazugság. Amikor viszont a rajtakapott félnek már az arcán folyik le a vaj, mégis makacsul ismételgeti a hazudozását, azt már a jobb óvodákban is cinkesnek érzi a tettes. Nyugat-Európa nem éri el egy jobb óvoda szintjét.
Hosszú időn át a magyar jogállamiság helyzete volt a hivatalos oka az EU-s pénzeink visszatartásának, miközben mi végig tudtuk, hogy egyszerű néppárti bosszú ez az Orbán-kormány ellen, amelyben a szocik és a liberális koalíciós társaik is örömmel osztoznak. Aztán idén változott a múlt, most már mindig is az LGBTQI-jogokkal, valamint a migránsokkal szembeni magyar álláspont volt az oka – Ursula von der Lügen elmondása szerint. Most is tudjuk, hogy még ez sem a teljes igazság, mert valójában csak ezzel akarják megbuktatni a magyar miniszterelnököt. Állunk egymással szemben, mindenki tudja, hogy hazudnak, de akkor is ragaszkodnak hozzá, mint egy jellemileg és mentálisan is viszonylag gyenge óvodás gyerek.
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
Önmaguk fantasztikus bátorságát körülrajongva szankciókat hoznak az oroszok ellen, aztán úgy nyeldeklik az Indián keresztül megvett orosz gázt, mintha nem lenne holnap, amikor pedig ezzel szembesítik őket, akkor olyan bután néznek, mint Cseh Katalin bármire. Amikor a hollandokat rajtakapják, hogy egy jó nagy orosz hajó áll be a rotterdami kikötőbe, akkor azt mondják:
„Jó, de ez fontos szállítmány.”
Amikor a cseheket kapják rajta még az előző, újeuropéer kormányuk idején, hogy szintén befutott hozzájuk egy jókora orosz árumennyiség, akkor úgy reagáltak, hogy nekik erre valójában nem is volt szükségük, ellettek volna nélküle, épp ezért nem a szankciók szemen köpése, hogy megvették.
Nagyon fontos dolgot és fölösleges kiegészítőket szabad tehát venni az oroszoktól, de minden más a szankciók megszegése. És nekünk az ilyen a dedós szarháziakhoz kéne komoly arcot vágnunk.
Európa főhazudozói történelmi távlatban is mindig ugyanazok
A németek is sokkal különbül hazudoztak még fénykorukban, a németségük legmélyebb megélése idején. A saját belső köreikben persze hatalmasakat röhögtek azon, hogy mindenkit átvertek, de kifelé azért adtak a látszatra, a másik fél pedig nem lehetett biztos benne, hogy mikor hazudnak és mikor nem. Ez volt az egyik alapja Németország tekintélyének. Most viszont velünk naponta egymillió eurós büntetést fizettet a Fritz Merz vezette Negyedik Birodalom, amiért nem fogadjuk be a kirostált migránsait, akik még a késes merényletekkel sűrűn átszőtt német hétköznapokhoz képest is vállalhatatlanok. Eközben a német kancellár nyíltan kijelenti, hogy elhibázták a migrációs politikát. Aztán pedig visszaszól a német migrációs politikát bíráló amerikaiaknak, hogy lesznek szívesek nem beleszólni a németek dolgába. Nem tetszik nekik az, amit ők Magyarországgal művelnek évek óta. És olyan pofátlanul megjátsszák magukat, mintha nem tudnák, hogy mindenki tudja.
Baj lesz abból, ha az amerikaiak nem veszik komolyan a megszállást Németországban, mert megint az asztalon van a régi Drang nach Osten terv, beütött az izommemória, és ezek nem nyugszanak, amíg ki nem robbantják a harmadik világháborújukat is.
Tökmindegy, hogy császár, vagy egy őrülten üvöltöző háborús veterán, esetleg egy szelíden mosolygó Blackrock-alkalmazott vezeti őket. Felejtsük el a Hitler köré szőtt antilegendát is, mert a második világháború sem rajta múlt: ha nem lett volna ő, lett volna helyette más. Ez a viselkedés nem kisiklás, hanem a németség esszenciája.
Fotó: Reuters / Liesa Johanssen
Vegyük át az européer tempót!
Na, de térjünk vissza a szemtelenül átlátszó hazudozáshoz! Az Európai Unióban ez lett az alapérték, hogy gátlástalanul bele kell hazudni a másik szemébe, teljesen nyilvánvaló, kézzelfogható dolgokat is le kell tagadni. Nem könnyű erre ráállnunk, tudom én, de érdemes lenne kipróbálni. Amikor beleszállnak Magyarországba, hogy micsoda dolog orosz energiahordozókat vásárolni, Szijjártó Péter angyali nyugalommal közölhetné, hogy mi nem vásárolunk orosz energiahordozókat, soha nem is vásároltunk. Ha pedig ezen kiverné a balhét valamelyik nagyokos, akkor udvariasan, européer módon meg kell kérni, hogy ne keltsen rossz hangulatot a mi csodálatos Európánkban.
A migránsokkal kapcsolatban sem arról van szó, hogy ne fogadnánk be őket végtelen örömmel, hanem csupán egy olyan kapun át jöhetnek hozzánk, amelynek szárnyai vannak. Nem támogatjuk Ukrajnát a háborújában? Ó, dehogynem! Mindenünket elküldtük nekik, amit csak tudtunk. Nem érkezett meg?! Jaj, jaj, valaki ellopta volna Záhony és Kijev között a küldeményt? Végtelenül sajnáljuk! Minden tőlünk telhetőt megtettünk.
Hogy nincs Magyarországon melegházasság? Ugyan, kérem, hát hogyne lenne?! Természetesen van! Hiszen enélkül elképzelhetetlen a modern élet! Hogy a két szemeddel látod a törvényeinkben, hogy nincs? Kedves Európa, mi ezt bejegyzett élettársi kapcsolatnak hívjuk Magyarországon, és különben is kérlek, hogy ne szórj itt rossz vibe-okat, mert elrontod a találkozóink légkörét!
Végül pedig itt vannak nekünk a hazánkban ügyködő ügynökök, akik még mindig ki bírják mondani röhögés nélkül, hogy ők függetlenek és szabadok. Igaz, azt nem teszik hozzá, hogy csak a magyar kormánytól. Mert más kormányoktól és külföldi szervektől láthatóan nem azok.
- Lebuktak 2024-ben a guruló dollárokkal, hogy az Action 4 Democracy amerikai pénzek idefolyatásával akarta megbuktatni a '22-es választáson az Orbán-kormányt, mikroadományoknak hazudva az egyetlen nagy küldeményt.
- Lebuktak 2025 elején, amikor Donald Trump elnökségének kezdetén vazektómiát hajtottak végre rajtuk a washingtoni (Langley-i) USAID pénzcső felől.
- Lebuktak novemberben, amikor a Szabad Európa lekapcsolásakor közölték, hogy az Egyesült Államok Globális Médiaügynöksége (USAGM) utasítására fejezik be a működést. Pedig most jöhetett volna számukra az igazi szabadság, de nagy dollár nélkül már nem olyan érdekes.
És mi történt? Lesütik a szemüket, hogy kiderült, külföldről pénzelik őket, külföldi utasításokat hajtanak végre, és csak színjáték az egész mikroadományokból élés meg függetlenobjektív, „SZABAD.” duma? Dehogy! Még nekik áll feljebb, hogy mi lesz így a függetlenobjektivitással meg a szabad sajtóval. Ugyanezek a feketeöves hazudozó külföldi ügynökök propagandistázzák teli szájjal a jobboldali, patrióta sajtó bármelyik szereplőjét. Ideje hát nevén nevezni mindent.
A külföldi pénzből, külföldi érdekekért kitartott médiamunkás, az nem újságíró, hanem ügynök. Persze, ez is egy szakma – ebben igazuk van, hogy ők képviselik Magyarországon az idegen ügynökök szakmáját.
A Kormányinfó, az kormányzati sajtó- és ügynöktájékoztató. A számos ellenzéki sajtótermék döntő többségének munkatársai külföldi ügynökök. Nemcsak szerintünk, hanem a tartótisztjeik közlései alapján is. Ne féljünk annak nevezni őket, ami a valódi munkakörük: ügynökök!
