Kétharmad ország
Már egy jó ideje azok vagyunk. A trianoni békediktátummal 1920. június 4-én a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság széthullott. A Horvátország nélküli, 282 870 km² területű Magyarország területének valamivel több mint a kétharmadát – 67%-át, Horvátországgal együtt 71%-át – elvesztette, 92 952 km²-re csökkent, lakosságának pedig több mint a felét. Az 1910-ben még 18 264 533 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza. Így váltunk a honfoglalás után a Kárpát-medencében a megmaradt egyharmaddal kisebbséggé. De egy másik szemszögből nézve kilencven évvel később, a 2010-es választások után a nemzeti, keresztény, konzervatív oldal négyszer kétharmaddal győzött.
Kétharmadként igazoltan azonosan gondolkodunk a függetlenségről, a szabadságról, a rabságról, a kiszolgáltatottságról, a jobboldalról, a baloldalról, hasonlóan gondolkodunk a liberalizmusról, és a bolsevistákról, a globalistákról, de szinte egyként vélekedünk a hazáról, a hazaszeretetről, a kereszténységről, a morálról, a nemzetről, az árulókról, az ügynökökről, a magyarságról, a kurucokról s labancokról. De egyértelmű véleményünk van a család fontosságáról, a gyerekellenesekről, a pedofíliáról, a pride-ról, az lmbtq-ról, a genderőrületről, a woke-izmusról, a háborúról és a békéről. Legalább tizenöt éve ez jellemzi a kétharmadot. Meg az, hogy mindig önerőből, demokratikus választás útján került hatalomba. Aztán ott van az egyharmad, állandó változásban, átöltözésben, újabb s újabb tőlünk idegen eszmék, ideológiák szolgálatában, hogy végre sikerüljön nekik az egyharmadot többséggé változtatni.
A kétharmad a több
Érdekes, hogy ez az egyharmad mindig a balliberális oldalon állt, gyűlöli ami nemzeti, ami magyar, ami az Árpád fejedelem vezette honfoglaló magyarok célkitűzéseire vagy a szentistváni hagyományokra épül. Nem értik azt, hogy mit jelent a vérszerződés és milyen jelentése van az "egy vérből vagyunk" idézetnek. Képviselői, vezéreik szeretnének kitörni ebből a kisebbségből, de ez nekik sohasem sikerült, csak akkor, ha idegen hatalmak -német, szovjet- katonailag megszállják az országot vagy a pénzhatalom kinyújtott csápjai, az NGO-k, az álcivil szervezetek tevékenységével, dollármilliókkal megtévesztik a választókat. Magyarán, ügynöki munkájukkal külföldi érdekeket szolgálnak. Most erről lehet megismerni a kétharmadot és az egyharmadot. Illetve új megtévesztő fegyvert vetettek be a volt és új nomenklatúra emberei: nemzeti színekben öltöznek fel, Bocskai – vagy székely ruhát öltenek, nemzeti jelszavakat skandálnak. Hirtelen kedvesek lettek nekik a határon túl élő magyarok, dörgölődznek a ,,gyenge” erdélyiekhez, de nem tudják letagadni, hogy echte baloldaliak, gyökerüket 1918-ban Károlyi Mihályokban és az 1919-es kunbélás Tanácsköztársaságban kell keresni. Így a volt kommunista, liberális értelmiség felsorakozott mellettük, de alapvetően globalista, brüsszeli érdekeket szolgálnak ki, mint az elődeik, valamint veszélyeztetik Magyarország szuverenitását. Nem nehéz kitalálni, a Brüsszel által igazgatott Tisza Pártról beszélek.
A kérdés persze az, hogy ötödszörre megismételhető- e a nemzeti kétharmad, ami Magyarország megmentését is jelenti. Én bizakodó vagyok. Voltunk már megszállt ország a török, a német, a szovjet alatt, mégis túléltük. Akartunk tőlük megszabadulni fegyverrel, diplomáciával, ravaszsággal, csellel, bátorsággal, végül sikerült. Igaz szövetségeseink vagy vélt barátaink cserben hagytak bennünket, mégis megmutattuk legutóbb 1956-ban, hogy nem félünk, ha a szabadságunkról, a hazánkról van szó. Mondhatnánk ilyenek vagyunk, ilyen a magyar.
Aztán voltunk kompország. Itt ütközött meg a Nyugat a Kelettel, a Habsburg egyesített európai hadsereg az Oszmán Birodalommal, ami végül a Nyugat győzelmét hozta. De a második világháborúban Magyarország területén vívtak ádáz csatát a szovjet hadsereg szemben a német hadsereggel, majd tíz évvel később a magyar forradalmárok- s szabadságharcosok, a magyar nép itt harcolt életre-halálra a többszörös túlerőben lévő szovjet páncélosok, az orosz, az ukrán, az ázsiai katonák ellen. Bár kétszer lerombolták Budapestet, kétszer végig pusztították Magyarországot, mégis ha nehezen is, de talpra álltunk. Életünk a szabadságharcok története. Szabadságszerető nép vagyunk, mindig a jó ügyért, a szabadságukért harcolók mellé álltunk, ha kellett a lengyelekkel voltunk, ha kellett, akkor a keletnémetek mellé álltunk. A hála azonban elmaradt, a megbecsülés évtizedek múltán elfelejtődött. Ma az Európai Unióban renitens ország lettünk, mert mindvégig a magyar érdekeket is nézzük.
Majd elfelejtettem, voltunk fasiszta ország, sok százezer, a szovjet Gulagra elhurcolt honfitársunkkal, több tízezer kitelepített, börtönbe és munkatáborba zárt magyarokkal, kivégzettek ezreivel, akik szembe mertek szállni az embertelen, szovjet típusú kommunizmussal. Rákosi Mátyás kifejezetten fasisztának tartotta a magyar népet. A fasisztázás máig nem szűnt meg, olykor innen- onnan is ránk sütik ezt a bélyeget. Persze csak akkor, ha keresztény, nemzeti kormány van hatalmon. Nyugati szomszédaink is tudják, hogy nem vagyunk fasiszták, jogállam van, parlamentáris demokráciában élünk, de ez őket nem érdekli, továbbra is hazudnak, rossz hírünket keltik.
Mint annyiszor, most ismét egyedül vívjuk a szabadságharcunkat. Most egy mindennél fenyegetőbb veszedelem ellen, az Európai Egyesült Államok létrehozói, röviden Brüsszel ellen, akiknek szándéka Európában az önálló nemzetállamok beszántása, szuverenitásuk felszámolása, anyanyelvük kiirtása, a keresztény kultúra, civilizáció, vallás lecserélése bármire. Akár iszlámra is. Ezt, Európa egyik legrégibb keresztény állama, Magyarország nem engedheti meg magának. Hiszen oda veszhet több ezer éves örökségünk, kultúránk, ezer éves államiságunk minden tapasztalatával együtt.
Ezen el kell tűnődni annak az egyharmadnak is, akik közül sok rendes ember lehet, de még több megtévesztett. A nemzeti kétharmaddal tehát most sincs baj. Erősek vagyunk, 2026-ban is azok leszünk. Persze lehetnénk még erősebbek is, ha azt a bizonyos nemzeti érdek szolgálatát mindenki magáénak vallaná.
