grósz károly
"Kádár pontosan tudta, mi a nemzeti érdek, és mi az, ami ezen túlmutat" - interjú Thürmer Gyulával a magyar kommunista vezetés és a határon túli magyarság viszonyáról (II. rész + PODCAST)
Aki már olvasta a Thürmer Gyulával készített interjúnk első felét, akár át is ugorhatja ezt a bevezetőt, és a beszélgetés fonalát ott veheti fel, hogy a sikertelen aradi találkozó fiaskója után milyen történelminek is tekinthető lépésre szánta el magát Grósz Károly azzal, hogy első magyar kommunista vezetőként határon túli magyarokhoz látogatott. Akik viszont most kapcsolódnak be az interjúba, elöljáróban felidézzük a beszélgetés kiindulópontját. A Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt érzékeny olvasók többségének fejében megfordulhatott már a gondolat, hogy történelmi távlatokban a szocializmus idején a környező országok kommunista vezetései folytatták a II. világháború előtt megkezdett kisebbségellenes, homogenizáló politikát, miközben a magyarországi pártelit elengedve a határon túli magyarok kezét sokkal inkább internacionalista volt. Erre, a szovjet blokk országaiban tapasztalható kimondatlan kettősségre tekinthetünk úgy is, hogy a magyar kommunista vezetés nemzetellenes volt, míg a szomszédos országok a szocializmus árnyékában valójában nacionalista politikát folytattak. Senkit föl nem mentve a történelmi felelősség terhe alól, de ebben a kérdésben mégis érdemes megszólaltatni azokat is, akik a kommunista rendszert, annak vezetését még belülről ismerhették. Alábbi riportsorozatunkban is erre teszünk kísérletet azzal a Thürmer Gyulával, aki bár jelenleg a volt MSZMP egyetlen hiteles utódjaként magára tekintő Munkáspárt vezetője, mindazonáltal a szocializmus idején diplomataként került egyre közelebb a felső vezetéshez, mígnem a rendszer hanyatlásának végső szakaszában tanácsadóként dolgozott amellett a Grósz Károly mellett, aki Magyarország utolsó valóban kommunista miniszterelnökeként még a rendszer fenntartásáért, a demokratikus átmenet ellen küzdött. Grósz Károly személye etekintetben azért is érdekes, mivel ő volt az első és egyben utolsó olyan kommunista vezető, aki kifejezetten a határon túli magyarsághoz ellátogatott, mégpedig Kárpátaljára, egyúttal érvényes gondolatokat fogalmazott meg velük kapcsolatban. A börtönből a Mazsihisz ügyvezetői székébe – Kunos Péter és Kovács Mihály agrobankos botránya a modellváltó hálózat működésének iskolapéldája
Az agrobankos Kunos Péter és Kovács Mihály ügyén tökéletesen be lehet mutatni a modellváltó, posztkommunista hálózat működését. Az aranycsempész Kovács Mihály Grósz Károly támogatásával és lekenyerezésével lett az átalakulás meghatározó embere a rendszerváltozás során. Mindenkit meglepett, amikor őt és társát, Kunost 1994-ben letartóztatták, éppen a Horn-kormány hatalomátvétele után. Kovácsék kiszabadításáért hadjáratot indított a balliberális elit: Popper Péter (aki az állambiztonság tanárából addigra már Horn tanácsadójává vált) dörgő hangú cikkben feddte meg a rendőrséget az ÉS-ben, majd ő és társai – mások mellett Jancsó Miklós rendező, Bálint András színész, Sárközy Tamás jogász és Makk Károly rendező – elmentek a tárgyalásokra. Először ünnepeltek, aztán botrányt csináltak, miután a Legfelsőbb Bíróság börtönre ítélte Kunost. Hogy volt-e valaki közülük, aki benne volt abban a 211 csókosban, akit még a bank csődje előtt értesítettek, hogy kivegyék a pénzüket? Nem tudjuk, de azért vélelmezhetjük. A páros érdekében jogászok, ismert értelmiségiek, bankárok, politikusok is felléptek, bemutatva az akkor megkerülhetetlen, az ország minden fontos területét (kultúra, média, bíróság, pénzügy) uraló hálózat erejét. Csattanóként: tudják, ki mentette fel első fokon Kovácsékat? Ugyanaz a Diós Erzsébet, aki Tocsik Mártát, majd Princz Gábort is felmentette... Hálózati, pénzügyes kitérő, avagy a média lenyúlásának története (16. rész). Kádárt félreállítottuk, ideje megtömni a zsebeket – Medgyessy, Grósz és az aranycsempész Kovács Mihály titkos története
1988 tavaszán az aranycsempész, agrobankos Kovács Mihály londoni farmján pihent meg Grósz Károly, amikor egy népes küldöttséggel Londonba utazott. Grószt a pénzügyes, külügyes kör jelentős része elkísérte, így a későbbi milliárdos Kapolyi László és Bartha Ferenc, valamint az impexes vezetők java. Ez az éhes társaság már pontosan tudta, hogy a kommunizmusnak vége, a mameluk Kádárt félreállították, ez már az üzletelés és a tökéletesen sikerült hatalom-átmentés időszaka volt. Bár Grósz úgy tett, mintha akkor találkozott volna először Kováccsal, az angol-magyar milliomos már évek óta alkalmazta Grósz fiát, a kevéssé tehetségesnek nevezett Grósz Ivánt, aki később állítólag meggazdagodott ebből a kapcsolatból. Maga Grósz Károly is segített Kovácsnak akkor, amikor utóbbi villát akart vásárolni Budán a nyolcvanas évek közepén, a Pénzügyminisztérium ingatlanmutyija idején, amelyben az OTP és Medgyessy Péter is benne volt. Utóbbi is közeli kapcsolatba került Kováccsal, ahogyan az ismert értelmiségiek közül Popper Péter, Jancsó Miklós vagy éppen a színész Bálint András. Erre a csoportra mindig számíthatott az aranycsempész, amikor perbe fogták, a liberális-balos társaság elment tüntetni a tárgyalásaira, cikkeket írtak, nyomást gyakoroltak a bíróságra. Tény, hogy aki bekerült ebbe a körbe, az mind sokra vitte. Londoni útja során Grósszal az a Pintér Dezső készíthetett interjút, aki egyszerű bűnügyi riporterként kezdte, majd a rendszerváltás után a TV2 elnöke lett. Ő a vezető kommunista politikusok mikrofonállványából lett milliárdos. Hálózati, pénzügyes kitérő, avagy a média lenyúlásának története (15. rész). 
