habsburg-ház
Nem tanul elődei hibáiból az Amerikai Birodalom
Egy-egy birodalom sokféleképpen bánhat a jóval kisebb hűbéreseivel. Henceghet nekik naphosszat a saját felsőbbrendű mivoltával, pökhendin kioktathatja őket a helyes gondolatokról, sőt akár agresszíven fenyegetőzhet, ha nem érzi eléggé érvényesülni a saját érdekeit vagy a csodálatos felsőbbrendű létezése elemeinek az átültetését. A birodalmak erősek, viszont mulandóak is: hol van már a Szovjetunió, hol van a német Harmadik Birodalom, hol vannak a Habsburgok vagy az Oszmánok, és hol lesz valahány évtized múlva az Egyesült Államok... Nemzetek fölött átívelő birodalomnak lenni nem könnyű, hiszen a csúcsragadozónak csak ellenségei vannak, és mindenki le akarja taszítani a kiemelt helyzetéből. Nem sok hiba fér bele. Épp ezért kiábrándítóan buta az a birodalom, amely önelégültségében még a korábbiak hibáiból sem képes tanulni. Pedig a magyarokkal igazán nem bonyolult dolog szót érteni. Óriási pénzek mozognak az oszmán propaganda terjesztése mögött – Interjú Szántai Gáborral, a magyar történelem angol nyelvű internetes krónikásával
„Óriási, fogalmazzunk úgy, nem keresztény pénzek vannak az oszmán birodalom propagandájának angol nyelvű terjesztése mögött. Rengeteg a YouTube-videó, rengeteg a propagandaoldal, amelyek mind azt terjesztik, hogy akkor volt paradicsom Európában, amikor ők voltak itt az urak. Hasonlóan erős a Habsburg-párti propaganda is, amely viszont azt terjeszti, hogy Magyarország szinte nem is létezett, az osztrákok űzték ki egyedül a törököt, ezekkel szemben a magyar hang, a magyar szempontok alig jelennek meg. Óriási űrt kell betölteni!” – többek közt erről beszélt portálunknak Szántai Gábor, aki hat évvel ezelőtt azt vette a fejébe, hogy az internet és a közösségi portálok segítségével megismerteti történelmünket a magyar nyelvet nem ismerők körében. Mint megjegyzi, már Apponyi Albert idejében ki lett mondva, hogy Nyugaton nem tudnak semmit a magyarokról, „és ha mi nem visszük oda franciául, angolul, németül, vagy akármilyen nyelven a történelmünket, akkor megteszik helyettünk mások”. Úgy vélte, ez egy olyan történelmi tapasztalat, hogy azt gontolta, lesznek olyan intézetek, egyetemi kutatóhelyek, ahol alanyi jogon foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de nincsenek. Pedig mindenki számára nyilvánvaló, hogy milyen sokan tájékozódnak a közösségi médiából.