Miért akarnak még a németeknél is jobban a lengyelek háborúzni az oroszokkal?
A lengyel külügyminiszter csak egy kicsit hasonlít Hitlerre ezen a képen.
Fotó: Albert Zawada
A lengyelek, a patrióták és a globalisták is, szinte árnyalatnyi különbség nélkül, gyakorlatilag tobzódnak az oroszok iránti féktelen gyűlöletükben. A lengyeleknek van okuk gyűlölni az oroszokat, ez nem kérdés, pontosan annyira, mint a németeket. Mindkét szomszédjuk ki akarta irtani őket ugyanis.
Kívülről nézve a németek egy kicsit jobban, de ez belülről attól tartok, mindegy. A győztes szovjetek (vagyis az orosz birodalom akkori megfelelője) alatt azért persze túlélt egy kommunista Lengyelország, míg mindenki elképzelheti, hogy mi maradt volna a lengyel népből, ha a német birodalom nyeri a háborút. A lengyeleknek azonban az alapján kell gyűlölniük, ami valójában megtörtént, és 1990 utána németek iránti gyűlöletüket lassan elkezdték átfordítani az oroszokra.
A lengyelek nem viselkednek racionálisan
A gyűlölet azonban hiába jogos, szinte sohasem ad racionális tanácsot az észnek. A jelenlegi lengyel külügyminiszter, Radoslaw Sikorski, aki egyébként egy közismert szélsőséges, elmebeteg háborús uszító, például minden alkalmat megragad, hogy közvetlenül a hadüzenet előtti mélypontra rombolja az orosz-lengyel viszonyt. Ennek az ámokfutásnak a részeként a brüsszeli NATO-külügyminiszteri tanácskozást követően közölte: a NATO úgy döntött, hogy az 1997-ben aláírt NATO-Oroszország Alapító Okirat (Founding Act) már nem érvényes. Ez az okmány eredetileg a NATO és Oroszország közötti biztonsági együttműködés alapját képezte boldogabb időkben. Ez egyébként olyan cél volt, amelyet egymást követő lengyel kormányok sora kitartóan követett, ünnepelte a döntést a miniszter.
Sikorski kommentálta, nyilván kormánya megfontolt álláspontja alapján Vlagyimir Putyin legutóbbi nyilatkozatát is, miszerint Oroszország „kész” egy esetleges háborúra Európával.
Oroszország valójában sokkal gyengébb helyzetben van, mint amilyennek mutatja magát. Lehet, hogy Putyin az ellenkezőjét állítja, de bizonyos szempontból hasznos, hogy fenyegetőzéssel próbálkozik: ezzel ugyanis folyamatosan az ukrán támogatás szükségességére irányítja a figyelmet
A lengyelek ennek keretében gyorsan elköltenek például amerikai fegyverekre pár száz millió dollárt, amit küldenek is Ukrajnába.
A lengyel álláspont lényege az, hogy nem akarnak tárgyalni az oroszokkal. Churchill írt valami olyasmit valahol, az 1939-es és az azt megelőző eseményekre utalva, például a lengyelek akkori tárgyalási pozícióit is keretezve, hogy 1939-ben az azért sikerült a lengyeleknek az okos tárgyalási taktikájukkal és álláspontjukkal elérni, hogy a német támadás után a Vörös Hadsereg ne szláv szövetségesként, hanem ellenségként lépjen lengyel földre. Lehet persze olyanokat mondani, hogy ez nem jelentett volna nagy különbséget, ismerve Sztálint, de azt azért el tudjuk képzelni, hogy ez a kis különbség is sok százezer lengyel életet jelenthetett volna.
Én azért nem értem a lengyel álláspontot, mert a lengyelek viselkedése csak oda vezethet, hogy háború esetén ők bizonyosan frontország lesznek, illetve az orosz drón és rakéta offenzíva elsődleges célpontjai lesznek. Ezt nehéz az ország sikeres megvédéseként azonosítani. Persze sok ország brüsszelita elitjének nagy a szája, de ha valaki józanul gondolkodik, fel kell tennie magának a kérdést, a dél-európai államok, Románia és Bulgária, vagy mi magyarok és a szlovákok, sőt a csehek is, vajon annyira biztosak-e benne, hogy egy teljesen élesre állított háborús helyzet-e az orosz-probléma legjobb kezelési módja.
A lengyelek egyszerűen nem veszik figyelembe a katonai realitásokat. És persze az orosz nép lelkét sem. A nagybetűs Nyugat 1991 óta nem hajlandó egyenrangú félként tárgyalni az oroszokkal, néhány ihletett pillanatot leszámítva, például akkor, amikor a NATO-Oroszország partnerség alapjait lerakták. És ebben az oroszok együttműködőek voltak Putyin idején is, egészen addig, amíg az ukrajnai befolyásukat is el nem akarták venni tőlük a nyugatiak.
A lengyelek jelenleg csak eszkalációt akarnak, tárgyalni nem hajlandóak, azt hiszik, hogy a NATO-val a hátuk mögött nem kell határt szabniuk az oroszok iránti gyűlöletüknek. A lengyelek éppen most intézik (ha már nincsenek is túl ezen), hogy a szintén megvadult németek mellett ők legyenek az oroszok fő ellenségei. Ezeknek az embereknek teljesen felesleges a katonai realitásokra, például az atomfegyverekre felhívni a figyelmét. Ezek az őrültek csak élvezik a gyűlölködést. Mi szerintem csak annyit tehetünk ehhez hozzá, hogy miként 1939 után is, most is szívvel fogadjuk a lengyel menekülteket, akár a németek, akár az oroszok elöl menekülnek majd. Lengyel barátaink érjék be ennyivel!
