Testvér, téged is elárultak!
Mint egyike annak a huszonkétmillió románnak, aki 2010 után idejött, hogy elvegye a rendes magyar emberek munkáját, úgy érzem, hogy kötelességem megszólalni a 21 évvel ezelőtti népszavazás kapcsán. Rossz hírem van ugyanis testvér, akkor nem csak minket árultak el, hanem téged is.
Testvér, ne okold magad, nem te árultál el minket. És meg kell kövesselek, magam és a sok határon túli magyar nevében. Tudtuk, és tudjuk jól, hogy 2004. december ötödikén nem az anyaországi magyarok mondtak le rólunk, hanem a felettetek uralkodó aljas szemétládák. Tudtuk, mégis rajtatok vezettük le a haragunkat.
Táposoknak hívtunk, gyűlöltünk titeket. Igen, mindenkit, válaszul sokan közületek románoztak, ukránoztak, szerbeztek minket. Rossz vér folyt a nemzet ereiben, és ez a harag felesleges volt. Bántó, és minden durva szó csak még több bántást szült. Ne haragudjatok ránk, mi sem haragszunk rátok. Tudom, hogy TE, akihez szólok még nem mehetett el szavazni, mert gyerek voltál, ahogy én is.
De tudom, hogy apád elment, és behúzta az x-et, amíg anyám remegve nézte a híradóban, hogy megkapjuk-e az állampolgárságot. Nem rajtatok múlt. Nem azon a másfél millió emberen, akik elmentek és igennel szavaztak, még csak nem is azon a további több millión, aki akkor nem ment el. Hanem azokon az aljas árulókon, azokon a magyarnak nem nevezhető férgeken, akik az alacsony részvételre hivatkozva elutasították az eredményt.
Ők akarták, hogy mi, Te, meg én gyűlöljük egymást. Hogy ti elfelejtsétek, hogy létezünk, mi pedig elfelejtsük, hogy magyarok vagyunk, de nem lett így. Hat évvel később elsöprő többség mondta azt, hogy mi egy vérből valók vagyunk. Hogy nem mondtok le rólunk. Hogy tudjátok, akaratunk ellenére vettek el minket tőletek, de visszavártok.
És mi itt vagyunk. Visszajöttünk, hogy veletek együtt harcoljunk újra. De itt vannak még ők is. Itt van az az egymillió, és az ő uraik, akik megint el akarnak minket üldözni, akik megint magyart magyar ellen akarnak fordítani, akik el akarják pusztítani, ami felépült. Ami újjáépült. Most nem hagyhatjuk. Most elegen kell, hogy legyünk, hogy örökre lássák: aki bántja a magyart, az pórul jár!
