kádár jános
"Kádár pontosan tudta, mi a nemzeti érdek, és mi az, ami ezen túlmutat" - interjú Thürmer Gyulával a magyar kommunista vezetés és a határon túli magyarság viszonyáról (II. rész + PODCAST)
Aki már olvasta a Thürmer Gyulával készített interjúnk első felét, akár át is ugorhatja ezt a bevezetőt, és a beszélgetés fonalát ott veheti fel, hogy a sikertelen aradi találkozó fiaskója után milyen történelminek is tekinthető lépésre szánta el magát Grósz Károly azzal, hogy első magyar kommunista vezetőként határon túli magyarokhoz látogatott. Akik viszont most kapcsolódnak be az interjúba, elöljáróban felidézzük a beszélgetés kiindulópontját. A Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt érzékeny olvasók többségének fejében megfordulhatott már a gondolat, hogy történelmi távlatokban a szocializmus idején a környező országok kommunista vezetései folytatták a II. világháború előtt megkezdett kisebbségellenes, homogenizáló politikát, miközben a magyarországi pártelit elengedve a határon túli magyarok kezét sokkal inkább internacionalista volt. Erre, a szovjet blokk országaiban tapasztalható kimondatlan kettősségre tekinthetünk úgy is, hogy a magyar kommunista vezetés nemzetellenes volt, míg a szomszédos országok a szocializmus árnyékában valójában nacionalista politikát folytattak. Senkit föl nem mentve a történelmi felelősség terhe alól, de ebben a kérdésben mégis érdemes megszólaltatni azokat is, akik a kommunista rendszert, annak vezetését még belülről ismerhették. Alábbi riportsorozatunkban is erre teszünk kísérletet azzal a Thürmer Gyulával, aki bár jelenleg a volt MSZMP egyetlen hiteles utódjaként magára tekintő Munkáspárt vezetője, mindazonáltal a szocializmus idején diplomataként került egyre közelebb a felső vezetéshez, mígnem a rendszer hanyatlásának végső szakaszában tanácsadóként dolgozott amellett a Grósz Károly mellett, aki Magyarország utolsó valóban kommunista miniszterelnökeként még a rendszer fenntartásáért, a demokratikus átmenet ellen küzdött. Grósz Károly személye etekintetben azért is érdekes, mivel ő volt az első és egyben utolsó olyan kommunista vezető, aki kifejezetten a határon túli magyarsághoz ellátogatott, mégpedig Kárpátaljára, egyúttal érvényes gondolatokat fogalmazott meg velük kapcsolatban.
"Nem vált be a feltételezés, hogy a történelmi eredetű problémákat maga a szocialista társadalmi rendszer megoldja majd" - interjú Thürmer Gyulával a magyar kommunista vezetés és a határon túli magyarság viszonyáról (I. rész + VIDEÓ)
A Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt érzékeny olvasók többségének fejében megfordulhatott már a gondolat, hogy történelmi távlatokban a szocializmus idején a környező országok kommunista vezetései folytatták a II. világháború előtt megkezdett kisebbségellenes, homogenizáló politikát, miközben a magyarországi pártelit, elengedve a határon túli magyarok kezét, sokkal inkább internacionalista volt. Erre, a szovjet blokk országaiban tapasztalható kimondatlan kettősségre tekinthetünk úgy is, hogy a magyar kommunista vezetés nemzetellenes volt, míg a szomszédos országok a szocializmus árnyékában valójában nacionalista politikát folytattak. Senkit föl nem mentve a történelmi felelősség terhe alól, de ebben a kérdésben mégis érdemes megszólaltatni azokat is, akik a kommunista rendszert, annak vezetését még belülről ismerhették. Alábbi riportsorozatunkban is erre teszünk kísérletet azzal a Thürmer Gyulával, aki bár jelenleg a volt MSZMP egyetlen hiteles utódjaként magára tekintő Munkáspárt vezetője, mindazonáltal a szocializmus idején diplomataként került egyre közelebb a felső vezetéshez, mígnem a rendszer hanyatlásának végső szakaszában tanácsadóként nem dolgozott amellett a Grósz Károly mellett, aki Magyarország utolsó valóban kommunista miniszterelnökeként még a rendszer fenntartásáért, a demokratikus átmenet ellen küzdött. Grósz Károly személye e tekintetben azért is érdekes, mivel ő volt az első és egyben utolsó olyan kommunista vezető, aki ellátogatott a határon túli magyarsághoz, mégpedig Kárpátaljára, egyúttal érvényes gondolatokat fogalmazott meg velük kapcsolatban.
"Hóhér" és "pribék" – írta valaki Kádár János és Apró Antal sírköveire
Ismeretlenek lefóliázták Kádár János és Apró Antal sírköveit. A helyszínen készült képek tanúsága szerint az egykori diktátor márványkövére azt írták hóhér, az '56-os forradalom vérbefojtásában nagy szerepet játszó Apróéra pedig azt, hogy pribék.
Eltakarítani az összes szemetet! Lefegyverezni az ellenforradalmat!
A szovjetek körülbelül ezt gondolták rólunk. Mi magyarok, szemetek voltunk. Ezt a kijelentést 1956. november 2-án mondta Ivan Szerov, a KGB elnöke, a szovjet KB elnökségének ülésén, Hruscsov pártfőtitkár előtt. Úgy gondolom, semmi sem marad titokban, egyszer minden kiderül. A nemrégiben megjelent A bőrönd titkai, Szerov tábornok titkos naplójának és feljegyzéseinek csaknem ezer oldalas könyve (Időjel Kiadó, 2023) feltárja azokat a dokumentumokat, amelyek megmutatják, hogy kik árulták el Magyarországot, és azt is, hogy a magyar kommunisták önerőből soha nem jutottak volna hatalomra – se Rákosi, se Kádár – a szovjet fegyverek, a szovjet katonai megszállás nélkül.
Hont András helyretette Hadházyt: Hitler ellenfelei koncentrációs táborokban és jelöletlen sírokban voltak, nem busás fizetésért ültek a parlamentben
Nagyon mérges lett Hont András publicista a parlament mellé járó országgyűlési képviselőre, Hadházy Ákosra, amiért párhuzamot vont a most regnáló kormány és Hitler uralma között. Emlékeztetett továbbá, hogy Hitler ellenfelei nem a parlamentben ültek busás fizetésért, hanem koncentrációs táborokban, jelöletlen sírokban. A rövid történelemóra után pedig azt kérte Hont Hadházytól, hogy lesz szíves többek közt nem az ő legyilkolt felmenőit felhasználni a politikai tevékenységére.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A nyereséges üzletek valahogy mindig valamelyik ellenőrizhetetlen külföldi leányvállalatnál kötöttek ki
A múlt héten már olvashattak arról, hogy Ausztria kommunista pártját a hazai állampárt folyamatos támogatásban részesítette egészen a szocializmus bukásáig. Bár nem az osztrák testvérpárt volt a legjelentősebb és legerősebb szovjetbarát politikai alakulat Nyugat-Európában, de az ország semlegessége és közvetlen szomszédsága a vasfüggönnyel elzárt területekkel igencsak megemelte jelentőségét.
Miért nem szeretlek, május elseje?
Mindig kettős érzésem van május elsejét illetően. Mert egyfelől tudja az ember, hogy keresztény ünnepről van szó, hiszen Munkás Szent József, Jézus nevelőapjának ünnepe is ez a nap. Másfelől mégis körbelengi egyfajta kommunista nosztalgia május elsejét, ami miatt nem tudok jó szívvel gondolni erre a szép tavaszi napra.
Népnevelés Rákosi módra, avagy látlelet egy orwelli korszakról (II. rész)
Nem volt véletlen, hogy nem emlékezhettünk meg a kereszténység legnagyobb ünnepéről, a virágvasárnapról, a nagyhétről, a húsvétról, Jézus keresztre feszítéséről, majd feltámadásának napjáról. Még a zsidók napját, a pészachot sem volt szabad megemlíteni.
Ezek? Azok! – Emlékezés a kommunizmus áldozataira – II. rész
Amitől mindenki félt Magyarországon, az bekövetkezett. A sztálini szovjet vörös hadsereg sok helyen hordaként 1945-től nem felszabadította, hanem megszállta hazánkat. Ránk szabadították a kegyetlen szovjet NKVD-seket, majd KGB-seket, a visszatért, a magyarokat mindig is gyűlölő, bosszúálló '19-es magyar kommunistákat, akiknek egy része a sérelmeiért revansot akart venni, és a kisnyilasokat – néhol nagyokat is –, akik átöltöztek és ott folytatták kegyetlenkedésüket, ahol abbahagyták. Belőlük lettek a verőlegények, a hóhérok, az ÁVO, az ÁVH és a Katonapolitikai Osztály legkegyetlenebb gyilkosai, kínzómesterei.Ajánljuk még
Matolcsy kijelentette, hogy ő mindent jól csinált és most jön az aranykor
Lehet, hogy kiderül, hogy hová lett a kétszázmilliárd? Csak ne az legyen a válasz, hogy a Tiszába dobták. Legalábbis nehéz elmenni Matolcsy György mai podcastje mellett úgy, hogy az ember ne ilyesmin kezdjen gondolkodni...
Nagyon drága lesz a tanulópénz
Magyar Péter vezetésével hazánk ismét gyarmati sorba süllyed, miközben beköszönt újra a vörösterror.
Magyar Úton Gyűlést szervez péntekre a PestiSrácok-csapat - ÉLŐ 17 ÓRÁTÓL
A beteg lelkek országát mostantól a főbeteg irányítja
Szomorú látni, hogy a beteg lelkek országa lettünk, ahol az árulást koronával, a mentális betegséget serleggel jutalmazzák.
