kis fejhatározó
Karanténvlog – Kis fejhatározó újratöltve
A fejek nagy kavalkádja még nem ért véget, hiszen igazságtalanok lennénk, ha néhány nagy, visszatérő kedvencünk kimaradna a szórásból. Megismertetek néhány nagyágyút, akik kaptak már tőlünk hideget-meleget, most pedig újratöltjük a furkóságrakétát, és elővesszük a legvastagabb bőrű balos kamugépeket. Geszti Péter az utóbbi időben kihúzta a gyufát nemcsak nálunk, hanem mindenkinél, aki szerint a kommunista pofátlanság határtalanságának illik gátat szabni. Aki apuci komcsi külkeres örököseként szerzett óriási vagyont, aki a kata miatt akár százmilliókat nyerhetett, az ne vernyogjon nyilvánosan siratva a katát és berzenkedve a rezsin. De a pofátlanság állandó vendég a baloldalon, gondoljunk csak Pikó Andrásra, aki álfelháborodással gyaláz bennünket folyamatosan, amikor egyszerű kérdéseket teszünk fel neki elbaltázott polgármesterségével kapcsolatban. Itt lesz még Gurmai Zita, akinek „bölcsességeit” akár heti rendszerességgel elétek tárhatnánk, de nem szeretnénk depressziót okozni, ezért csak időnként rántjuk le a leplet a magabiztos ostobaság bástyájáról. A magát lazának és fiatalosnak tartó megkövesedett szélsőbalos, Jávor Benedek is vendégünk lesz ebben az adásban, hiszen a főváros pénzét Brüsszelben saját hazája ellen használó mezítlábas kommunista igazán bicskanyitogató tud lenni. Végül ki más kaphatna helyet a fejhatározóban, mint az őszödi böszme, a szemkilövető, Gyurcsány Ferenc, akinek gonoszságával csupán bódultsága vetekedhet. Nézzétek ismét a Karanténvlogot, most is megéri! Karanténvlog – Megígértük, megcsináltuk, íme, a Kis fejhatározó!
Régóta ígérjük már nektek, most végre elérkezett az idő, hogy bemutassuk a Kis fejhatározót. Rengeteg vlogban jelentek meg a baloldali politikusok vicces formában, hiszen amikor dühösek voltunk rájuk, akkor bizonyos jelzők helyett próbáltuk a poén kedvéért valamihez hasonlítani őket. Főleg a fejüket. Így érkeztek meg a hombárfejek, pecsenyefejek, hódfejek és társaik, akik a hazug baloldali propaganda felböfögése mellett a dühünk mellett a viccünk tárgyai is lettek, mindezt természetesen a politikai inkorrektség jegyében. Mielőtt a jogvédők páros lábbal belénk szállnának (ami igen csekély mértékben érdekel bennünket), azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy az emberi méltóságot pont ezek az általunk kipécézett baloldali megmondók tiporják lábbal, mi pedig görbe tükröt tartunk eléjük. Mai nagy kedvenceink közé felvettük Doroszt, a külföldi ügynököt, aki aljas hazugságaival és kappanhangjával senkinek sem lopta be a szívébe magát. Régi nagy barátunk, Komjáthi Imi is megjelent kötözött sonka fejével, de itt lesz a hófejű Barkóczi, a hombárfejű Márki-Zay Péter és valamikor hű társa, Gyagyás Tódi, azaz Kész Zolika is, és akad még itt néhány meglepetés. Tartsatok most is velünk, a Kis fejhatározóhoz pedig sok nevetést kívánunk! Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák. A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét. Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.