közösségi irányelvek
Éledező neokommunizmus: vörös csillagos hagyományőrzőktől a külföldről ideteleportált viperás antifákig (1. rész)
Bár naivan azt hittük, hogy a rendszerváltással Lenint, Sztálint, a marxista ideológiákat s velük a gyilkos szélsőbaloldali eszméket sikerült a történelem szemétdombjára vetni, s ezzel magunk mögött hagyni, tévedtünk. Az átmentett kommunista ivadékok igyekeznek magukat újjászervezni, ha önerőből nem sikerül, hát külföldi segítséggel, vagy talán külföldi irányítással is. A politikai baloldalt egy táborba gyűjtő Gyurcsány, s mellette a külföldi kapcsolatokat építő Apró unoka a konszolidáltabb, politikai kirakatban eladhatóbb ideológiai örökös. De mögöttük szerveződnek, egyelőre ugyan kisebb táborokban azok a szélsőbaloldali, marxista csoportok is, akik az anarchia, lázítás és erőszak eszközével gyengítenék meg az állami rendet és a kétharmados többséggel bíró jobboldali kormányt, felismerve, hogy demokratikus eszközökkel a józan népakaratot a levitézlett baloldal, bárhogy alakul át, nem fogja legyőzni. Ajánljuk még
Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó? Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Riskó Judit: Legalább ne lenne bizonyított, hogy Portik gyilkos!
Csurka István igazsága – és tévedése
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)