kubatov gábor
A gyűlölködő Baranyinak ferencvárosi polgármesterként fájnak a Fradi sikerei, lassan mindenkit maga ellen fordít
Azt már jól tudjuk, hogy Baranyi Krisztina mindenhez is ért. Elsősorban a sajtóhoz és ahhoz, hogy eldöntse egy személyben, hogy ki az újságíró és ki nem az. Azt is eldöntötte nérói mélységekbe süllyedve – különös demokratikus érzékkel –, hogy azt a Vágvölgyi B. Andrást nevezi ki újból a ferencvárosi újság régi-új sztálinista főszerkesztőjévé, akit tulajdonképpen senki sem szeretett volna, még a szövetségesei sem. De Baranyi ferencvárosi polgármesterként természetesen a nemzet csapatát, a Fradit is lángoló gyűlölettel, az ötvenes éveket megszégyenítő undorral tünteti ki, és vélhetően ő lenne az első, aki ismét Budapesti Kinizsinek keresztelné át a csapatot, ha azt tehetné, amit Rákosi művelt 1951-ben. A ferencvárosi polgármester láthatóan minimális bölcsességgel sincs megáldva, hiszen a Fradi Európa Liga-csoportkörbe jutását és első helyen történő továbbjutását, a több évtizede várt sikert kicsinyes irigységgel fogadta és többek között azt mondta, hogy "attól nem kell hasra esni, hogy közpénzcsilliárdokból összejön az európai középmezőny alja". Baranyi ezzel (is) látványos öngólt rúgott, hiszen egyrészt nem mond igazat, másrészt vélhetően fogalma sincs sem arról, hogy egy klubcsapat miből gazdálkodik, mit ér ez a siker, ha meg igen, az még méltatlanabb. A Fradi sokkal több, mint egy sportegyesület – Politikai Hobbista Kubatov Gáborral (Videó!)
Már csak néhány napja van a Pesti TV-nek, így a Hobbista is véget ér ezen a felületen legalábbis, de az utolsó pillanatokban végre sikerült Kubatov Gábort is elcsábítani a vendégfotelbe. A Ferencváros elnöke elárulta, hogy számára a haza az első, de a Fradi ott van szorosan mögötte. A patinás, de sokáig vergődő-vegetáló klubból egy olyan közösséget építettek fel, amelyik sokkal több, mint sportegyesület: célt, fegyelmet, kitartást ad a fiataloknak – és persze példaképeket is. Óriási munka van benne, csakúgy, mint a választási győzelemben. Gábor számára a legfontosabb, hogy sose érezze úgy, hogy nem tett meg mindent, hogy ha még ezt vagy azt elvégezi, akkor sikerülhetett volna. Mindig 100%-osan kell teljesíteni, és ez most sikerült is. Ezért az utolsó héten már nyugodt volt, hiszen a munka el volt végezve. A kétharmadot ugyan nem merte volna megjósolni, de a kiváló aktivistákból álló csapattól is olyan visszajelzések jöttek, amelyek bizakodásra adtak okot. És szerinte Budapest sem veszett el örökre...