Pesti Srácok

A gyűlölködő Baranyinak ferencvárosi polgármesterként fájnak a Fradi sikerei, lassan mindenkit maga ellen fordít

A gyűlölködő Baranyinak ferencvárosi polgármesterként fájnak a Fradi sikerei, lassan mindenkit maga ellen fordít

Azt már jól tudjuk, hogy Baranyi Krisztina mindenhez is ért. Elsősorban a sajtóhoz és ahhoz, hogy eldöntse egy személyben, hogy ki az újságíró és ki nem az. Azt is eldöntötte nérói mélységekbe süllyedve – különös demokratikus érzékkel –, hogy azt a Vágvölgyi B. Andrást nevezi ki újból a ferencvárosi újság régi-új sztálinista főszerkesztőjévé, akit tulajdonképpen senki sem szeretett volna, még a szövetségesei sem. De Baranyi ferencvárosi polgármesterként természetesen a nemzet csapatát, a Fradit is lángoló gyűlölettel, az ötvenes éveket megszégyenítő undorral tünteti ki, és vélhetően ő lenne az első, aki ismét Budapesti Kinizsinek keresztelné át a csapatot, ha azt tehetné, amit Rákosi művelt 1951-ben. A ferencvárosi polgármester láthatóan minimális bölcsességgel sincs megáldva, hiszen a Fradi Európa Liga-csoportkörbe jutását és első helyen történő továbbjutását, a több évtizede várt sikert kicsinyes irigységgel fogadta és többek között azt mondta, hogy "attól nem kell hasra esni, hogy közpénzcsilliárdokból összejön az európai középmezőny alja". Baranyi ezzel (is) látványos öngólt rúgott, hiszen egyrészt nem mond igazat, másrészt vélhetően fogalma sincs sem arról, hogy egy klubcsapat miből gazdálkodik, mit ér ez a siker, ha meg igen, az még méltatlanabb.

Az eszement elszólás magyarázatára két verzió jöhet számításba, és Baranyi számára egyik sem túl hízelgő, hát még mennyire nem az a ferencvárosi polgároknak. Az első, hogy Baranyi nagyon buta és fogalma sincs arról, hogy mit beszél, mit mond, csupán az ösztönök és gyűlölet irányítja, ezért lép bele önként a csapdába és húzza magára a vizes lepedőt. A másik verzió ennél is rosszabb: eszerint Baranyi tudja, hogy amit mond, az nem igaz, mégis, teljesen hülyének nézve a szavazóit és a polgárokat, az egybites közpénzhazugsággal és csilliárdokkal hergel. A két verzióban a rosszindulat a közös halmaz, azt nehéz lenne megcáfolni, ahogy a hálószaggató öngólt sem tudja kikerülni Baranyi Krisztina.

De nézzük egy picit konkrétan a gyűlölködés tárgyát és az egyértelmű hazugságot. Baranyi tehát így gondolkodik, miközben keserű epével mázolja be szavait az Mfornak adott interjújában:

PestiSracok facebook image

Ahogyan a Fidesz IX. kerületi szervezete nyílt levelében felhívja a figyelmet, a Ferencváros a nemzet első számú futballcsapata, mind népszerűségben, mint sikereit tekintve. A jegyértékesítésen felül a csapat a bevételei nagy részét a jó nemzetközi szereplésnek és az olyan szponzoroknak köszönheti, mint a Groupama és a Telekom. Ennyit a közpénzcsilliárdokról, nem beszélve arról, hogy milyen adóbevételt hoz az államnak az a sokszor átkozott stadion. Baranyi inkább dolgozhatna, hogy ne csak mutogatni kelljen és terelni. De ha már csilliárdok és az a fránya közpénz, így folytatódik a nyílt levél:

A Fradit szidó és irigykedő Baranyi azt is elfelejti, amikor "nem esik hasra" a sikerek előtt, hogy a klub kerete jelenleg mintegy 40 millió euró, míg a csapattal az Európa Ligában egy csoportban szereplő Monaco játékosainak értéke 360 millió euró, nem beszélve a két éve a Bajnokok Ligája selejtezőjében búcsúztatott Celticről, akik 100 millió eurós kerettel rendelkeznek. Tekintve az arányokat és azt, hogy a tudatos és kőkemény munkával elért eredmény (a Fradi megnyerte a csoportját az Európa Ligában, így tavasszal az EL legjobb 16 csapata között kezdi a kupatavaszt) bőven túlmutat a lehetőségeken, hiszen akár egy Dinamo Zagreb is jóval több pénzből gazdálkodik.

Ez eddig totális csőd, de mi a helyzet a híres elfogadással? Az illegális bevándorlókat álságosan imádó Baranyi még a Fradi idegenlégiósaiba is beleköt. Nem értjük, talán rasszista a hölgy? A ferencvárosi Fidesz erre is kitér nyílt levelében:

Ezek után Baranyi, aki polgármestersége kezdetén még igyekezett Fradi-meccsen pózolgatni, hiszen a kampányban kiment egy Fradi-Újpestre, jobb lenne, ha megértené, hogy melyik kerület élén van, és hiába utálja a Fradit, a zsigeri gyűlölet és a hamis információk terjesztése saját magának árt a legjobban. A Fradi túlélt nála nagyobb formátumú gyűlölködőket és kommunistákat is. Kubatov Gábor, az FTC elnöke is idézte a nagy tudású polgármester szavait közösségi oldalán, a kommentelők pedig láthatóan nem díjazták Baranyi Krisztina rosszindulatát és szemellenzősségét, és akkor még a Fradi szurkolói oldaláról nem is idézünk, mert az ide sem férne:

Baranyi inkább vegyen példát arról az aprólékos munkáról, amely a csődbe vitt és másodosztályba száműzött klub talpra állását jellemezte. A ferencvárosi polgármester inkább tanulmányozza azt a gazdálkodást, fegyelmet, amely a klubot ismét visszavezette méltó helyére, ahol nemcsak beszélnek, hanem tesznek is, ennek pedig egyértelmű eredménye van. Aki ezt irigyli, lefitymálja, hazudik róla, az nemcsak a klubnak, hanem a kerületnek sem akarhat jót. Ezt pedig remélhetőleg a választópolgárok is mérlegelni fogják 2024-ben.

Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még

Kegyelemre várva: a Budaházy család és a terrorvád 14 éve

Exkluzív 2023 január 7.
A Hunnia-ügy tizenhét vádlottja közül hétnek adott kegyelmet a közelmúltban Novák Katalin köztársasági elnök. Tíznek nem, azaz esetükben a döntést elhalasztotta. Budaházy Györgynek, a 2006-os nemzeti ellenálás vezéralakjának az újév nem hozta el a szabadságot. A háromgyermekes gépészmérnök édesapa 2009 óta áll büntetőeljárás alatt, a legsúlyosabb terrorváddal olyan események miatt, amelyek a gyurcsányi rendőrterror idején történtek és amelyekben egyetlen ember haja szála sem görbült meg. Amikor Budaházyt először elvitték a rendőrök, a legkisebb lánya mindössze 3 éves volt. Három gyermek nőtt fel úgy, hogy az édesapa fontos helyzetekben, amikor szükség lett volna egy apára, nem lehetett mellettük. A PestiSrácok.hu exkluzív riportjában most ők, a családtagok mesélnek: Bernadett, a feleség, akinek össze kellett tartania a családot; Villő, akinek kisgyermek korában konkrétan nélkülöznie kellett az apát; Boglárka, az NB I-es röplabdázó, aki éveken át hiába nézett a lelátó felé, édesapja büszke tekintetét keresve; és Botond, aki a közös filmnézésekre, íjászatokra emlékezve merített erőt, amikor tizenévesen neki kellett lennie a férfinak a családban, az erőt tartani édesanyjában és húgaiban. A közgazdász feleség ma egy ügyvédi irodában dolgozik, a két nagyobb gyermek egyetemre jár, élsportoló, a legkisebb még gimnáziumba – minden nehézség ellenére olyan emberekké váltak, akikre édesapjuk büszke lehet.