Pesti Srácok

lázár jános

Gyenge kezdés után sistergős öngól – Balliberális vágyálomnak bizonyult az Orbán és Navracsics közötti csörte

Csibra Tibor Magyar ugar 2020 január 11.
Bármennyire is igyekszik kitapintani a nagyobbik kormánypárton belüli törésvonalakat a balliberális sajtó, az igazság az, hogy a Fidesz vezetésében senki nem evez a többiek ellenében. Pénteken az atv.hu próbálta szembeállítani Orbán Viktort és volt kancelláriaminiszterét, Navracsics Tibort: az erőlködésből csupán annyi lett, hogy az egykori uniós biztos egyetértéséről biztosította a kormányfőt, amikor a miniszterelnök emlékezetes sajtótájékoztatóján börtönbizniszről beszélt. Orbán azt kifogásolta, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága döntése alapján Magyarország költségvetéséből negyvenhárom elítélt részére összesen kétszázharmincegymillió forintot kell kifizetni, mert kellemetlenül érzik magukat a börtönkörülmények miatt. A börtönbizniszre mára komplett iparág épült ki az úgynevezett jogvédő szervezeteknek köszönhetően, amelyek piaci alapon, részesedésért nyújtják „szolgáltatásaikat”. Orbán Viktor sajtótájékoztatója mérföldkő volt abban az értelemben is, hogy a kormányfő egyértelművé tette: nem fog védekezni a balliberális propagandagépezet sunyi, alapokat nélkülöző állításaival szemben, valódi kérdésekre ugyanakkor szívesen reagál. Ez a propagandagépezet az, amelyik most lázasan próbál éket verni Orbán Viktor, illetve három volt kancelláriaminisztere, Stumpf István, Navracsics Tibor és Lázár János közé, mert utóbbiak kritikákat fogalmaztak meg a velük készült interjúkban. Orbán egy mondatban nyilvánította ki, hogy mit gondol a kritikákról: Stumpf, Navracsics és Lázár munkásságát nagyra becsüli, és mindhárman a barátai jelenleg is.
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.