mcis
GEOrgPOLITIKA – A Moszkvai Nemzetközi Biztonsági Konferencián (1. rész)
Egy konferenciáról sokan azt gondolják, hogy unalmas öltönyös emberek beszélnek órákon át, és mindenki csak a svédasztal megnyitását várja. Nem tagadom, ez gyakran így is van, azonban akadnak kivételek, mint például a moszkvai MCIS, azaz a Moscow Conference on International Security. Amikor ott ülsz egy teremben Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, vagy Szergej Sojgu védelmi miniszter beszél a különleges hadművelet aspektusairól, akkor rádöbbensz, hogy izgalmasabb helyen nem is lehetnél.
GEOrgPOLITIKA – Georg Moszkvában (3. rész)
Kedden este zárult a XI. Moszkvai Nemzetközi Biztonságpolitikai Konferencia (MCIS), melyen kollégánk, Georg Spöttle is részt vett. A geopolitikai szakértő a PestiSrácok oldalán naponta jelentkezik videós beszámolóval, melyben nem csupán a rendezvény főbb programjait ismerteti, de átfogó világpolitikai elemzést is ad napjaink történéseiről. Legutóbbi helyszíni tudósításából ezúttal - a háború mellett - a legtöbb szó Nigerről és egy esetleges katonai beavatkozásról esett szó. Georg Spöttle szavai szerint szerencsére a jelenlevő afrikai országok katonai vezetői és politikusai úgy látják, hogy nem lesz katonai beavatkozás, mert az hosszú távon lángba boríthatná a térséget, ami elképesztő menekülthullámot váltana ki nemcsak Európa, hanem a szomszédos országok irányába is. Arról is beszélt, miért kérdezett rá Nigéria helyzetére a konferencián. Kollégánk ugyanis úgy véli: Franciaország nem bánta volna, ha az erős, nyugat-afrikai ország egy katonai intervenciót hajtana végre Niger katonai juntája ellen. A nigériai vezetők azonban nem akarják Párizsnak kikaparni a gesztenyét a forró hamuból, a nigériai elnök politikailag belebukna egy háborúba - vélekedett. Georg Spöttle beszámolója következik.Ajánljuk még
Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.
Riskó Judit: Legalább ne lenne bizonyított, hogy Portik gyilkos!
Csurka István igazsága – és tévedése
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)
