posztmodern

Meg kell szüntetni a modern művészetet

Vezércikk 2024 december 11.

Lehet, hogy az RTL német vezetősége a vallomásokban felbukkant, titokzatos 7. emelet miatt jött nemrégiben újra magánrepülőgéppel Magyarországra? Gyorsan le kellett bontatni a helyszínt? Vagy csak intézkedni kellett, mert a belső szabályozás szerint másik emeleten kellett volna lennie annak, ami ott volt? Valószínűleg ez sem fog már soha kiderülni, de akárhogy is van, az feltűnő, hogy a szórakoztatóipar, sőt úgy általában a modern művészet mennyire össze van nőve a devianciákkal és a szexuális aberrációkkal. Joggal érezzük úgy, hogy Ábrahám Robi szélmalomharcot vív, felfordít egy követ, ott bújik alatta három pedofil művész, de szétszaladnak más kövek alá, és a bűntársaik, mentegetőik egyből a védelmükre kelnek médiaszerte. Hatalmasnak tűnik ez a hálózat – a méretét és a befolyását tekintve is –, hatóköre az intézetis gyerekek megvásárlásától a rendőrség leállításáig terjedhet. És akkor még nem láttuk az ügyek bírósági szakaszát! Mi lehetne tehát a megoldás? Fejétől bűzlik a hal, a fej pedig maga a modern művészet.

A pedofília nincs egyedül

Vezércikk 2023 augusztus 30.

Nincs egy egyetemes igazság, hanem sok kicsi igazságocska van – ezt akarja elhitetni veled a posztmodern. A sok kicsi igazságocskával akarja eltakarni az egy nagyot, hogy eltérítsen tőle; mert ha az egy igazságot követed az utadon, akkor az életed is rendben lesz. Máskülönben viszont olyan sérült és szétesett lesz, amilyen életek tömkelegét látjuk magunk körül. Miért fontos ez, amikor a pedofíliáról beszélünk? Azért, mert a pedofília kérdésköre minden összetettsége mellett sem önálló ügy, hanem egy tágabb képnek a része. Ez a nagy kép maga a szexualitás, amelyet a nyugati kultúra gyökeresen átértelmezett az elmúlt nagyjából hatvan évben, de nem biztos, hogy jól tette.

Számít még bármi, vagy annak az ellentéte? Ugyan, dehogy!

Vezércikk 2023 június 28.

Igazából tökmindegy, írogatunk-e itt Magyarországon cikkeket Bidenről meg Amerikáról, mert ezen végképp nem múlik semmi. A 444-nél és a többi CIA-közlönynél még nem jöttek rá erre, mert kampányidőszakban tucatjával öntik a Demokrata Párt propagandáját, pedig Magyarországon egyetlen halott amerikai állampolgár sem él, úgyhogy innen minden igyekezet ellenére se nagyon fog szavazatokat kapni a hősük. Az viszont mégiscsak figyelemre méltó, hogy a világ legerősebb országában, ahol közmondásos volt, hogy nem választanak elnökké elesett, gyenge embert, átment, és évek óta simán átmegy, hogy ez a szerencsétlen marionettbábu az első számú döntéshozó – állítólag.

Miért nem jön már a politikai Megváltó?! – Megjelent Lánczi András könyve az életünket gúzsba kötő átpolitizáltságunkról

Magyar ugar 2023 május 7.

Megválthatja-e az elmagányosodott, lelkibeteg modern embert a politika? Ezt taglalja legújabb könyvében Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus, miközben kiterjedt kórképet ad erről a modern emberről, egyúttal azt is bemutatva, hogyan és miért jutott ebbe a technikailag szuperfejlett, lelkileg pedig minden korábbinál esendőbb állapotba. Az isteni szempontokat és érveket erőltetetten maga mögé utasította a jelenkor, ám az emberek lelke ettől még megmaradt, és a lelki igényeik sem változtak. Ez a lelki igény hovatovább piaci igényként jelenik meg, és a politikusok nem is restek ezt a mindig aznapi piaci igényt kielégíteni a hatalom érdekében. A XXI. Század Intézet Új idők sorozatában megjelent könyvében azonban Lánczi András a politikáról való nagyobb ívű gondolkodás, a politikafilozófia felélesztését szorgalmazza.

Álmom, az Übermentesch ember

Mező Gábor Vezércikk 2019 április 4.

Üdvözöljük a holnap (ma?) emberét, az Übermentesch-t. Akinek nincs neme, nincs identitása, nincs bőrszíne, az, hogy vallása sincs, az természetes, de ateizmusa sincs, mert gondolatai sincsenek, érzelmei, hangja, szaga, semmije se. "Egyedül van, hiszen nemmentes élettársa már elhagyta, és tudatos döntésük következtében Gyerek1 és Gyerek2 végül meg sem született, igaz, erre a szexmentes szex amúgy sem biztosított volna lehetőséget." Vezércikk.

Ajánljuk még