Miért nem jön már a politikai Megváltó?! – Megjelent Lánczi András könyve az életünket gúzsba kötő átpolitizáltságunkról
Megválthatja-e az elmagányosodott, lelkibeteg modern embert a politika? Ezt taglalja legújabb könyvében Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus, miközben kiterjedt kórképet ad erről a modern emberről, egyúttal azt is bemutatva, hogyan és miért jutott ebbe a technikailag szuperfejlett, lelkileg pedig minden korábbinál esendőbb állapotba. Az isteni szempontokat és érveket erőltetetten maga mögé utasította a jelenkor, ám az emberek lelke ettől még megmaradt, és a lelki igényeik sem változtak. Ez a lelki igény hovatovább piaci igényként jelenik meg, és a politikusok nem is restek ezt a mindig aznapi piaci igényt kielégíteni a hatalom érdekében. A XXI. Század Intézet Új idők sorozatában megjelent könyvében azonban Lánczi András a politikáról való nagyobb ívű gondolkodás, a politikafilozófia felélesztését szorgalmazza.
A régi kor emberei a hitükből táplálkozva, mindig az erényeiket akarták javítani, hiszen ez volt az elfogadott útja az üdvözülésnek, ma viszont a lelküket akarják meggyógyítani. Lánczi ezt szemlélteti ötletesen azzal, hogy régen filozófiát olvastak az emberek, ma meg pszichológushoz járnak. A legfőbb különbség, hogy régen a világ, azaz a közösség helyzetének javítása volt a cél, ma viszont már csak az egyén testi-lelki kényelme.
Így aztán nem csoda, hogy az ember szemében a többi ember társból versenytárssá változott, de sok esetben a saját rossz életének és minden bajának forrásává is.
Az ember lelki céljainak megváltozásával változott meg a világ is körülötte. A politika, azaz a közügyek alapja egykor az isteni kegyelem volt, a vallástalan és hitetlen újkorban viszont a racionalitásra helyeződött át. Ezzel párhuzamosan egyre több ügyben a politika lett a kizárólag kompetens, tehát az embernek önmagának kell ezeket megoldania, minden más, objektív segítség nélkül.
„A nyugati ember önmagára maradt: se Istene, se túlvilági vigasza nincs. Ezt akarja pótolni e világi paradicsomi állapotok ígéretével: ezt egyedül a politikusok tehetik meg, s meg is teszik.”
Egy újfajta megváltás
A politikai megváltás az istenit hivatott pótolni, de máshogy. Ez már az emberi ész által ajánlott megváltás, ahol nem Isten, nem a Természet, hanem az Ész képes megteremteni a megváltás feltételeit. Ez több lépcsőben zajlott, zajlik le. Elsőként az isteni jog helyébe tették a modern természetjogi szerződést. Utána következett a természet tudományos és technológiai legyőzése és minden természeti kiirtása az Ész nevében. Végül jön az ember kiemelése minden természetes közösségéből, a családból, a baráti közösségből, a hitelvű csoportosulásokból, a politikán kívüli szerveződésekből, és természeti életfeltételeiből. A végeredmény a modern individuum magányos, bizonytalan, dezorientált és otthontalan világa. Ebben a folyamatban érhető tetten a modern ember teljesen eltorzult felfogása a megváltásról.
A kukába dobott krisztusi tanítás helyett a természettel szemben a technológiától, az emberi természettel szemben a politikától várja a megváltást, holott mindkettő tulajdonképpen a bajai okozója.
Eme kortárs megváltás radikális ideológiája a marxizmus és annak korszerűsített mai változatai, elsősorban a zöldpolitika. Miközben a jelenkor embere végtelenül aggódik a fizikai természet baljós tünetei miatt, egyáltalán nem törődik az ember egyéb természeti meghatározottságaival, az emberi rendnek a természeti törvényektől való függéseivel. Mindezt azért teheti meg, mert a modern tudományos és technológiai fejlődés fölcsillantotta számára annak lehetőségét, hogy nem kell alkalmazkodnia a természeti törvényekhez.
A szabadságot kiabáló modern ember a politika foglyává tette önmagát
A természeti törvények eltávolodása a mai világunktól ott válik nagyon kontrasztossá, ahol Lánczi András a női egyenlőséget tárgyalja. Ma már ki merné elvitatni a női emancipáció nagyszerű vívmány mivoltát? Ugyanakkor nem lehet megcáfolni Lánczi gondolatmenetét, miszerint ehhez figyelmen kívül kellett hagyni a természetet, hiszen a természet rendjében a nő legfőbb feladata az utódnemzés és utódnevelés. Hát ennyire áll összhangban a természetelvűség a modern woke-ideológiával.
A szerző még megdöbbentőbb állítása, hogy
a fizikai természet legyőzésének programja elősegítette a modern társadalmi szerződés megfogalmazását is, ám ezzel a természet és a vallás helyett a politikát tettük meg megváltóvá.
Ez viszont számtalan egyéb következménnyel járt, amelyekkel emiatt meg kell küzdenünk. A politika magába olvasztotta, szabályozza, felügyeli az emberi élet minden lényeges funkcióját a gyereknemzéstől egészen az ember haláláig. Az egyén szempontjából minden politikai lett – ki van szolgáltatva az államnak, és csak az államon múlik, hogy miként kezeli a megnövekedett kötelességeit, illetve miként él ezzel a hatalommal, amelyet az emberek önként adtak a kezébe, és amely öncélú hatalom a politika működését is eltorzította, hiszen a hatalom megszerzése maradt az egyetlen izgató cél a mai ember életében. Lánczi felhívja a figyelmet, hogy ezzel szemben minden korábbi politikai filozófia a jobb feltételek megalkotásán munkálkodott. A krisztusi megváltástól és a természettől is elidegenedett embert így írja körül:
„Ha az embernek nincs otthona, akkor ő maga sincs. Legfeljebb fogyasztó, narcisztikus karakterrel bíró félemberi lény, aki számára a másik ember nem is létezik. A modern politika technikai és cinikus: látszólag mindenkit személyesen akar megszólítani, holott az egyén csak a tömegmozgatás része, amit vagy észrevesz, vagy nem.”
A mindenható technológia sem adja a megváltásérzést
A természeti rendszer ilyen eltorzulásaiban keresendők a modern ember lelki megroppanásának, elmagányosodásának okai, ám tehetetlenséget is érez ezekkel szemben. Így aztán a család és a természetes életközösségei helyett a virtuális világba menekül, csakhogy ez megint a technikai megváltásba menekülés a valódi helyett, ezért ennek is ára van. Az ember természetes adottságai és képességei elsatnyulnak, ereje csökken. Ennek nyomait sem kell sokáig keresgélni mai világunkban, ahol az elhízás népbetegség, és a vezető halálokok egytől egyig ún. civilizációs betegségek. Az ember pedig milyen megoldást keres ezekre a technológia által okozott civilizációs betegségekre? Hát persze, hogy technológiai megoldást.
Lánczi András ok-okozati gondolatmeneteit olvasva, másodlagosan az is teljesen világossá válik, honnan ered a rettenetesen elcsépelt „egyre gyorsuló világunk” közhely.
Megváltóként és életcélként emeltük be az életünkbe a technológiát, majd amikor a technológia valami új baj zúdít a nyakunkba, akkor meglepődünk, majd elkezdjük keresgélni rá a technológiai megoldást.
Nem vet túl jó fényt az emberiség kognitív állapotára, hogy mindig ugyanazt a módszert ismételgetjük, más eredményt várva tőle. De van-e kiszállás ebből a magával ragadó mókuskerékből?
A könyv bemutatóját május 8-án, hétfőn 16.00 órakor tartják a Terror Háza Múzeumban.A kötet megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a könyvesboltokban.
