sebész
Búcsú egy igazi orvostól és egy megingathatatlan polgártól
Pénteken temettük el Dr. Németh Attila sebész-főorvos barátunkat. Ereje teljében, váratlanul döntötte le a gyógyíthatatlan betegség. Talán azért pont őt, mert sosem pihent, örökké hajszolta magát, egyetlen sérültet, beteget sem hagyott magára, nem múlhatott az ő restségén egy megmenthető élet vagy egy drámai műtét sikere. Búcsúztatása a Fiumei úti sírkertben néma kiállás és tisztelgés volt az orvosi hivatás mellett. Több százan jöttek el: a rokonok, barátok, tanítványok és kollégák mellett sokan azok közül, akik Attilának köszönhették az életüket, egészségüket. A két legközelebbi barát mondott őszinte, mélyenszántó, égi és földi sorskérdéseket boncolgató, érzelmes gondolatokat, de a lelkipásztor is kitett magáért: a bibliai irgalmas szamaritánus történetéből levezetve méltatta az elhunytat, s nem maradt kérdéses az sem, hogy ha Németh Attila volt az a szamaritánus, akkor mifélék lehetnek a lelketlen leviták, farizeusok. A búcsúbeszédeket a keresztény hit ősi ereje fonta át, ami olyan hivatások gyakorlóitól, akik ennyire sokszor szembesülnek a földi lét végességével és az emberi test korlátaival, különösen megindítóvá tette a szertartást. 
