simon zoltán
Már megint szégyellik a magyarságukat a baloldalon – Lehet, hogy mindig így éreznek?
A baloldal nem képes felülemelkedni az 1919-ben letett alapokon. Az internacionalizmuson, a nemzet teljes háttérbe szorításán és lenézésén, azon az elven, hogy minden akkor jó, ha nem jó semmi. Aki építkezni akar, jót akar a hazájának, az nem így gondolkodik. A nemzeti minimumot tartó, máshogyan, de mégis nemzetben gondolkodó baloldal óriási hiánycikk Magyarországon. Amikor pedig baj van a világban, amikor válság vagy háború van, akkor élik ki igazán elfojtott dühüket, akkor vagdalkoznak, igyekeznek mélyíteni a válságot, a zavarosban halászni. Egyre több erre a példa, a Népszava gyűlölködői pedig örömmel álltak be a sorba: egyikük úgy nyitja sorait, hogy "1944–45 gyászos időszaka óta soha nem volt ilyen rossz magyarnak lenni". Úgy látszik, ezeknek az embereknek csak a Tanácsköztársaság, a Rákosi- és Kádár-korszak alatt volt jó magyarnak lenni. Gyurcsány azonban már megmondta korábban: el lehet innen menni! Ajánljuk még
Következmények
Magyarország eddig sem volt következmények nélküli ország, és ezután pláne nem lesz az. Az ember, aki nem tud tiszteletet mutatni
A magyar választók riasztó többsége megválasztott miniszterelnöknek egy olyan embert, aki szinte minden interakciójában azt mutatta meg, hogy képtelen bárkit is tisztelni... Csak Orbán ne lehessen újra miniszterelnök!
Tényleg ez a legfontosabb? A látványpolitizálás ellenzékben láthatóan hatékony dolog, ebben az újfajta közösségi médián alapuló érzelemdemokráciában, hiszen kétharmadot lehet szerezni vele. De annak mi értelme van, hogy Orbán Viktort ki akarja zárni az új kétharmad a miniszterelnökké választhatóságból? Mindenkit is száműzni, kivéreztetni, eltakarítani?
Emlékeztek arra, hogy mennyit beszéltem arról — talán sokan túlzásnak gondolták a választási kampányban —, hogy majd, ha esetleg nyernének, akkor ŐK döntik el, ki lesz a fideszes, meg kit és hogyan, miért kell elszámoltatni? 
