sportszerűség
Kocsmai igazságok – Nem sajnálhatunk mindenkit
A játékvezető, amikor büntetőt ítél, nem veszi figyelembe a szabálytalanságot elkövető játékos nehéz gyermekkorát. Csak az számít, ami akkor és ott történt, meg az elvileg világos játékszabályok. Már eleve csak olyan játékosok lehetnek a pályán, akik a csapatok igazolt játékosai és nincsenek eltiltva, és persze akiket az edző betett a csapatba. És aki játszik, az ugyebár elfogadja a játékszabályokat. Zárt rendszer ez, amibe nem szabad belekeverni külső tényezőket. Például azokat, akik kimaradnak, mert nem fociznak elég jól. Vagy azokat a felnőtteket, akik nem fociznak jól, csak mondjuk a 16 évesek között számíthatnak sikerélményre. Közismert, hogy a korosztályos csapatokba mindig megpróbálnak beszivárogni idősebbek, néha a csapat, a szövetség tudtával, a győzelmi vágy nagy úr. Fura lenne, ha nem a legyőzött fiatalokat sajnálnánk, hanem azon örömködnénk, hogy a focizni kevésbé tudó, de fizikai erejükkel érvényesülő idősebb srácoknak is jutott végre valami sikerélmény az élettől. Szabó Gergő és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban. Ajánljuk még
Erőszak
Elhatalmasodott rajtuk egy beteg, akarnok kis pöcs szellemisége, aki mindenbe be akar fúródni szárazon, erőből, hogy egy kicsit férfinak érezhesse magát. Ott kellene meghalnunk a fronton?
A Tisza Pártnak a te egymilliódra is szüksége van!
Krisztus, Pilátus és a kézmosás, avagy a jók tétlensége
Edmund Burke elkoptatott mondata, miszerint a gonosz győzelme csak a jók tétlenségén múlik. Bár a mondás klisévé vált, azért van mögötte valami, és érdemes belegondolnunk, mi lett volna Jézus Krisztus ítélete, ha a jók nem "mossák kezeiket".