szilveszter
Szilveszter
Vidám és borús szilveszterek. Az elmúlás és az újra kezdés ideje. Gyerekként 1956 év végére emlékszem, a Móricz Zsigmond Körtéren, a Gellért-hegyen a házak ablakaiban mindenhol égtek a gyertyák, a mécsesek. Igazi passzív rezisztencia volt, az érzéseket, a tehetetlen dühöt, a némaságot az égő gyertyák sárga fénye fejezte ki. Nem volt heje-huja aznap éjjel-igaz addig sem volt-, a jövőtől való félelem telepedett rá Magyarországra, sok tízezren továbbra is útra keltek a nyugati határ felé. Ezerkilencszázötvenhét első napja ugyanolyan szürke, egybemosódott volt, mint az előző éveké, olykor szovjet, vöröscsillagos repülőgépek húztak el Budapest felett. Ajánljuk még
Szivárványos madáremberek, és “büszke” céltalan nullák akarják megmondani, hogyan éljünk, vagy inkább dögöljünk-e meg egy háborúban
Valójában az a lényeg, hogy megmutatták magukat teljes valóságukban, a természetes közegükben azok, akik meg akarják mondani a gyerekes, családos, dolgozó, adófizető, a nemzetért aggódó többségnek, hogy hogyan kellene élnie, miben kellene hinnie és mit kellene tolerálnia. És akkor utolsó beszédében kazánb@szóknak nevezte párttársait Annalena Baerbock
Nem ez volt az első nyelvbotlása a leköszönő német külügyminiszternek. Belső lázadás Ukrajnában, begőzölt Zelenszkij
Az ukrán kormány folyamatosan botrányokba keveredik, lassan minden miniszterről kiderül, hogy sáros. Patyomkin Petike