trump-zelenszkij balhé

Hiába az csörög az eurócent a kalapban, ha koldus nem látja, mire költse

‎ Orosz-ukrán háború március 9.

Két hangot hallunk az Ukrajnának nyújtandó amerikai támogatások megvonása kapcsán: az egyik szerint most aztán mindennek vége, mert nincs pénz, a másik szerint nem lesz itt semmi baj, Brüsszel majd fizet, mint a katonatiszt, és Kijev ezentúl dollárok helyett euróval kitömött zsebbel rakja inasba Putyint. A lényeg felett azonban mindkét hang elsiklik, mert nem a pénz lesz az, ami igazán hiányzik.

A kijózanító pofon, amivel a pofon adója jelezte, hogy ő már józan

Ambrózy Áron Világugar március 1.

A nyugati világban meglehetősen szokatlan, hogy ilyen ridegen és brutálisan kelljen elmagyarázni a gyengébb és kiszolgáltatottabb félnek, hogy nem ő a főnök és nem az ő vágyait kielégítendő, céljait elérendő gyűltek össze. Zelenszkij esemény utáni interjúja viszont arra utal, hogy az ő oroszos mentalitása lehúzta a redőnyt a felismerés előtt, csak annyit érzékel, hogy nem volt elég tisztelettudó és nem mondott elégszer köszönetet az ajándékokért. Bizony, aki egy szovjetesen korrupt, szovjetesen oligarchikus és szovjetesen bunkó társadalomban nő fel, az szovjetesen korrupt, szovjetesen oligarchikus és szovjetesen bunkó marad élete végéig. Pont, mint a másik háborús fél.