Hiába az csörög az eurócent a kalapban, ha koldus nem látja, mire költse
Két hangot hallunk az Ukrajnának nyújtandó amerikai támogatások megvonása kapcsán: az egyik szerint most aztán mindennek vége, mert nincs pénz, a másik szerint nem lesz itt semmi baj, Brüsszel majd fizet, mint a katonatiszt, és Kijev ezentúl dollárok helyett euróval kitömött zsebbel rakja inasba Putyint. A lényeg felett azonban mindkét hang elsiklik, mert nem a pénz lesz az, ami igazán hiányzik.
Mondják, a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Az orosz-ukrán háború kapcsán is ezt tartják az egyetlen akadálnak, amitől az ukrán zászló még nem lengedez Vlagyivosztok tornyain és nem szakadt le Putyin megmaradt heréje. Valóban, az anyagi támogatás, amit eddig Washington és Brüsszel, most már kizárólag Brüsszel pumpált infúzión Kijevbe, elengedhetetlen ahhoz, hogy a frontvonal ne dőljön teljesen össze.
A katonai fizetések, a nyugdíjak, az állami dolgozók bérei mind mind külföldi támogatásból érkeznek Ukrajnába. Meg még kitudja mi mindenre küldik Európából a mi, az USA-ból pedig az amerikaiak adóját. Most viszont, hogy a Trump-Zelenszkij találkozót követően bejelentették, hogy megszakadnak az amerikai támogatások, beszélnünk kell valami másról is a pénz mellett.
Vakon egy aluljáróban
Ukrajna helyzete jelenleg arra a koldusra emlékeztet, aki ül az aluljáróban, és várja az aprót, amit rakétára (az allegóriában kőműves napindítóra, a valóságban igazi rakétára) költhetne. A dollárfolyam megállításával itt annyi változott, hogy most már csak euró esik a kalapba gondolhatnánk, de Washington el vett még valamit a koldusunktól: a szemeit.
Az anyagi támogatások leállításánál ugyanis sokkal fontosabb, hogy elvették Ukrajnától a hírszerzési információkat. Előbb a Maxar Technologies, majd a Starlink jelentette be, hogy nem oszt meg több műholdas adatot Kijevvel, majd Donald Trump letiltotta a klasszikus hírszerzési információkat is. Hogy lássuk ez mit is jelent vegyük sorra, hogy mit láttak az ukránok ezekkel a "szemekkel".
A fenti műholdas szolgáltatások jelezték előre az orosz csapatmozgásokat, a nagy hatótávolságú rakéták kilövési információit és ezeken keresztül tájolták a Patriot rendszerek elhárító rakétáit is. Ugyanakkor ezekkel a rendszerekkel céloztak a HIMARS és egyéb NATO-tól származó tüzérségi fegyverek. A nagy hatótávolságú drónok is innen kapták a legfontosabb céladatokat, valamint hiába kap Ukrajna Storm Shadow rakétákat, ha az ilyen hírszerzési fülesek nélkül még kilőni sem tudják majd őket.
Mint hordóban egy döglött halra
Az oroszok természetesen ki is próbálták, hogy meddig mehetnek el, és rájöttek, hogy nagyon sokáig. A támogatás leállítását követően azonnal nagyszabású rakétacsapásokat indítottak, amikből egyetlen egyet sem tudott elhárítani a vakon küzdő ukrán légvédelem. A kurszki betörés szintén elindult a felszámolás útján, hiszen míg eddig Kijev megkapta az adatokat a térségben mozgó orosz csapatokról, így el tudták kerülni a bekerítést, most éppen tehetetlenül nézik, amint körbeveszik őket.
Mivel a Starlinken keresztül nem kizárólag hírszerzési adatokat kaptak az ukrán erők, de tulajdonképpen a kommunikációjukat is ez a hálózat oldotta meg, a front több részén teljes ukrán csapatok szakadtak el a központi vezetéstől, sőt a hozzájuk legközelebb eső szövetségesektől is, nem is tehetnek mást: vagy harcolnak a végsőkig, vagy megadják magukat. Általában ez utóbbit választják.
Pénz lesz, fegyver is lehet, de már minek?
A hírszerzési támogatás nélkül tehát határozhat bármit az Európai Unió Ukrajna támogatásáról, ebben nem tudják kiváltani Washington segítségét. Küldhetnek még pénzt, küldhetnek fegyvereket, még akár emberanyagot is küldhetnek (bátor lengyel és litván barátaink majd biztosan örömmel ugranak neki a falnak), ha azok egy elvágott, vak és enyhén szólva bugyuta közegbe kerülnek, és az egyetlen, amit tehetnek, hogy várják a felszámolásukat.
Fotó: Képernyőfotó
