ügynöktörvény
A baloldal szerint csak a baloldal fenyegetőzhet és hazaárulózhat
Nem bírja megemészteni a progresszív oldal, hogy az akció reakciót vált ki, ezért szűnni nem akaró nyafogás övezi, hogy ezentúl nem lehet következmények nélkül pénzt kapni idehaza a külföldi politikai érdekek kiszolgálásáért. Legalábbis elvileg, de hát Magyarországon vagyunk, az okosítás őshazájában, szóval bizonyára lesznek még a CIA-nál és Brüsszelnél sokkal kreatívabb ötleteik. Viszont ahelyett, hogy megtörténne némi beismerés, és legalább a megbánás csíráját mutatnák az érintettek ebben a kínos pillanatban, inkább egészen kellemetlen bizonygatásokba fognak bele. A lebukott ügynök hápog, hogy micsoda diktatúra, ahol leügynöközik a lebukott ügynököt. Fenyegetettségről pampognak, miközben évek óta fenyegetőznek. A legszórakoztatóbb viszont az, amikor már rögtön a következő mondattal megcáfolják saját magukat. Ügynök volt, meg nem is: Schiffer Ferencet beszervezték, de nem volt hajlandó jelenteni – Az aktanyilvánosságért harcoló Schiffer András néhai nagybátyjának története
Schiffer András évek óta következetesen viszi az aktanyilvánosság ügyét. Az ügyvéddel elbeszélgettünk a PestiTV Hálózat című műsorában, ahol szóba hoztuk egyik nagybátyját, Schiffer Ferencet, akiről kikutattuk, hogy az állambiztonságnak dolgozott. Vagyis nem. Vagyis mégis. Schiffer Ferenc újságíró volt, és a szokásos módon akarták beszervezni: az lett volna a "jutalma", hogy külföldi tudósító lehet. Elvileg vállalta, de ismert baráti-haveri társaságáról (például Mészöly Kálmánról) mégsem volt hajlandó jelenteni, aztán már a találkozókra sem ment el. Az ő ügye is bemutatja, mennyire összetettek az ügynökügyek. Schiffer papíron titkosmunkatárs volt, de nemigen végzett érdemi munkát. Az eredmény: sohasem lett külpolitikai tudósító. Schiffer András nekünk azt mondta, nagybátyja felemlegette ezt az ügyet még a hetvenes években a család előtt, azt mesélve, hogy azzal sikerült leráznia az állambiztonság tisztjeit, hogy túl pletykás, megbízhatatlan.