A baloldal szerint csak a baloldal fenyegetőzhet és hazaárulózhat
Nem bírja megemészteni a progresszív oldal, hogy az akció reakciót vált ki, ezért szűnni nem akaró nyafogás övezi, hogy ezentúl nem lehet következmények nélkül pénzt kapni idehaza a külföldi politikai érdekek kiszolgálásáért. Legalábbis elvileg, de hát Magyarországon vagyunk, az okosítás őshazájában, szóval bizonyára lesznek még a CIA-nál és Brüsszelnél sokkal kreatívabb ötleteik. Viszont ahelyett, hogy megtörténne némi beismerés, és legalább a megbánás csíráját mutatnák az érintettek ebben a kínos pillanatban, inkább egészen kellemetlen bizonygatásokba fognak bele. A lebukott ügynök hápog, hogy micsoda diktatúra, ahol leügynöközik a lebukott ügynököt. Fenyegetettségről pampognak, miközben évek óta fenyegetőznek. A legszórakoztatóbb viszont az, amikor már rögtön a következő mondattal megcáfolják saját magukat.
Van az a férfiak körében közismert, magánéleti jellegű aforizma – legyen szó másik nőről, italozásról vagy egyéb kihágásról –, hogy „tagadni, tagadni, tagadni”. „Hát most nekem hiszel, drágám, vagy a szemednek?!” Attól függetlenül, hogy bőven vannak nők, akikkel el lehet ilyet játszani, mégis inkább csak humor ez, hiszen annyira abszurd. A január 24-ét követő lebukáshullámmal cselédsajtóból ügynöksajtóvá avanzsált hazai médialerakat viszont még azután is ezt játssza, hogy már a sodrófát lengetik felé. Az embernek már-már az a gyanúja támad, hogy nemcsak pofátlanul hazudósak, hanem ők maguk is elhiszik az egészet. Mindazt, amit összehazudtak az elmúlt sok-sok évben (rosszat az országról és jót önmagukról meg a külföldről), és talán már azt is, amit éppen most összehazudnak. Hogy ők nem is ügynökök, nem is hazaárulók, nem idegen politikai érdekeket amúgy hazai viszonylatban elég jó fizetésért kiszolgáló csicskák, hanem valódi újságírók, akik mélyszakmai szinten végzik a munkájukat. Sőt, hivatásukat.
Negyedik hatalmi ág, őrkutya, tényellenőrzés, hiteles tájékoztatás, szakmaiság, meg minden. Lehet, hogy nemcsak cinikusan hazudják, hanem elhiszik, mert teljesen önmaguk hatása alá kerültek.
Az ügynöktörvény nem azért született, mert a Fidesznek éppen olyanja volt, nem azért, mert Orbán Viktor vagy épp' Halász János azzal kelt fel egy reggelen, hogy „Innye, no, most aztán jól megfingatom a telexhvg.444-et!”. Van ennek úgynevezett előzménye. Az, hogy Trump újabb elnöki ciklusának legelején kiderült, micsoda pénzeket öntöttek bele Amerikában a pénzcső onnansó végébe, hogy aztán emitt abból virágozzon a „független, objektív, szabad” sajtó, meg a globalista célokat szolgáló szervezetek és pártok. Már 2022-ben is megbicsaklott a dolog Korányi Dávid hanyag fedőmunkája miatt, de nem lett belőle világraszóló balhé, éppen a szintén onnan eltartott ügynöksajtónak köszönhetően.
Az ügynöksajtó ugyanis olyan eredményesen végezte el az utóbbi 15 vagy inkább 27 évben az emberek felheccelését, hogy ma már szabad szemmel látható az a néptömeg, amely bármilyen országos szintű megreccsenést (pl. idegen népek tömeges inváziója, háború, közvetlen külföldi befolyásoltság) elfogadna a hatalomváltásért, csak azért, mert Orbán Viktor lop, vagy mert unalmas az ő fejét nézni már másfél évtizede.
Mostanra tisztán kiderült, hogy az ügynöksajtó ezt nem(csak) meggyőződésből csinálta, hanem külföldi megbízásra. A propaganda visszataszítóbb változata, amikor külföldi megrendelésre csinálod a saját országod ellen. És ez ugyanaz az ügynöksajtó, amelyik teli pofával propagandistáz mindenkit, aki nem az ő sorvezetőjükhöz igazodik. Még a propagandistázást sem (csak) meggyőződésből csinálták – noha nyilván melengette az egójukat a gondolat, hogy ők a Szakma, és az ellenoldal a propaganda –, hanem a megbízójuk ezért tartotta el őket. Azért is különös ez a rendkívüli izgalom a külföldi pénzektől elvágás miatt, hiszen mindannyian betéve tudjuk ezektől a lapoktól, hogy őket a saját közönségük tartja el, mikroadományos finanszírozás keretében. Hát akkor nincs baj, nincs miért izgulni, ugye?
A beismerés viszont nem jön, csak az áldozatpóz. Ártatlanul vádolják őket, politikai elfogultságból. Ahogy Julius Rosenbergről is mindmáig bizonygatják, hogy ártatlan az amerikai atomtitok szovjeteknek eljuttatásában, csak éppen az ő lakásán, az ő részévtelével történtek a találkozók. És a feleségéről, Ethel Rosenbergről is bizonygatják, hogy semmi köze az egészhez, nem is tudott semmiről, ő csupán legépelte a találkozók jegyzőkönyveit.
Az, hogy egy ennyire nyilvánvaló lebukás nem jár teljesen egyértelmű társadalmi következményekkel is, csak annak köszönhető, hogy az ügynöksajtó az elmúlt bő két évtizedben kiépítette és emberek tömegeivel elhitette a saját alternatív valóságát. A Fidesz propagandája ehhez képest maga a megtestesült amatőrizmus.
A kellemetlen helyzetben pedig sportszeletes fickóként befutott segíteni Juhász Péter, hogy gyorsan ő is hülyét csináljon magából. A sajtó egy részének külföldi ügynökként (azaz hazaárulóként) megbélyegzésén felháborodott expolitikus ugyanott közölte, hogy a kormány bukása után a fideszes politikusok börtönbe fognak kerülni a bűncselekményeikért, köztük hazaárulásért. Szóval a kormány, az csak ne ügynöközzön senkit bizonyítékok alapján, mert az az ilyen baloldali ügynökök előjoga, hogy bemondásra eldöntsék, ki a hazaáruló! Itt jut eszembe, annak idején, amikor Juhász Péter egykori pártja, a csúfosan bebukott Együtt nem tudta visszafizetni a kampánytámogatást 2018-ban, a „mikroadományozók” gyanúsan hirtelen összekalapozták neki az irdatlan összeget. Akkor, ugye, még évekre voltunk a hálózat lebukásától…
Tegnap aztán az apákésfiúkozáson derpegett Juhász – a korábbi jegybankelnök Simor András fia, Simor Dániel, illetve Kocsis Máté csörtéje kapcsán. Elismételte a szokásos mantrákat arról, hogy nincs összefüggés gyerekek és szülők jelleme, előmenetele között, majd közölte, hogy ő nyugodtan beszélhet erről, hiszen az apja sosem követett el csalárd dolgokat, és őt is ilyenné nevelte.
Nahát, végre egyetértünk valamiben! A fiúk (a lányok is) bizony rendszerint az apák (és anyák) csapásiránya mentén jönnek a sorban, és az a kivétel, amikor nem így történik.
