új hajléktalan-törvény
A színes szélesvásznú álomkabát, ami alá mindenki be fog férni, legfeljebb télen páran halálra fagynak
A parázson elfüstölő madárbelekből azt jósolja legfelsőbb váteszünk, hogy a “hajléktalankérdés” a honi ellenzék számára ugyanaz a megoldhatatlan ősgubanc lesz, mint a fejlett nyugaton, tőlük néhány közbeszerzésnyire felhúzható autópályák délibábnyi távolságában a “migráció” kérdésköre. Behívod a csonkabonkákat, a nyomorultakat, az elveszetteket, s ezzel is bizonyítod, hogy minőségibb ember vagy a kereszténynáciknál, de még a “gondviselésed” alá bemenekülő untermenschekhez viszonyítva is felhőjáró überember vagy, valamiféle romantikus nagylélek, akinek a szivárványszínes álomkabátja alá az egész emberiség belefér. Sőt, élmunkásként túlteljesíted a kategorikus imperatívusz legfelsőbb parancsait, ami a legtöbb esetben szabadfogásban váltja fel az egyébként már régen meghaladott evangélium fundamentumait. 
