Újpalota
Megosztotta az újpalotai ellenzéket az ingatlankezelő cégük vezetőjének leváltása, hiszen ők tették a posztra (VIDEÓ!)
Tegnap tartotta testületi ülését a XV. kerületi önkormányzat, melynek egyik kiemelkedő témája volt, hogy az ingatlankezelő cégüknek vezetőjét, Bokor István leváltsák. A fő problémát az jelentette az ülésen, hogy a baloldali képviselők nem értettek egyet abban, hogy meneszteni kell posztjáról Bokort, nem mellesleg két éve ők adtak neki bizalmat, most viszont bizalomvesztéssel magyarázták a döntést, bár erről ők is a testületi ülésen szembesültek. Arról sem tudtak megegyezni, hogy nyílt vagy zárt ülésen tárgyalják a témát, végül annyira zártkörű volt a döntés, hogy a Pesti Riporter stábjának egy szobába kellett elvonulnia, nehogy a folyosóra kiszűrődjön a zárt ajtók mögött születendő ítélet és az ezt övező esetleges nézeteltérés a balosok között. Bokor István a testületi ülésről csalódottan távozott, hiszen leváltották, és elmondása szerint meg sem hallgatták. Az önkormányzatnak három hónapot kellett volna "kibírnia", hiszen a cégvezető mandátuma ekkor járt volna le, de nem bírták ki, ami miatt akár munkaügyi perre is mehet Bokor István, ami milliókba kerülhet a hivatalnak - erre a Momentum képviselője hívta fel a figyelmét szövetségeseink. A "leszámolás" azért is kiszúrás, mert Bokor István néhány hónappal áll a nyugdíj előtt. Leállt az orvosi rendelés? A DK-s polgármestert jobban zavarja a sajtó – Pesti Riporter
Bokáig érő víz hömpölygött az újpalotai Hősök útja Orvosi Rendelőintézetben, miután az önkormányzat által megbízott cég felszedte a tetőszigetelést, és beázott az épület. Az önkormányzat képtelen volt úgy megszervezni az épület felújítását, hogy ne omoljon össze emiatt a háziorvosi ellátás, és így a koronavírus elleni védőoltás is. Németh Angéla DK-s polgármester nem igazán zavartatta magát, csupán hat nappal később jutott el odáig, hogy megbeszélje az orvosokkal a hogyan továbbot. A felelősség vállalása ugyanakkor fel sem merült benne, ám mégiscsak kellemetlen lehet neki a történet, mert a helyszínen első dolga volt a nyilvánosságot kizárni az ügyből. Igazán fontosnak látszik számára, hogy mielőbb eladhassa azt az épületet, amelyet nagyrészt a kormány pénzéből újít fel az önkormányzat. A momentumos demokráciaértelmezésnek eközben a Soproni Tamás vezette Terézvárosban jártunk utána. Ott már a haveroknak sem jár az a luxus, hogy saját véleményük lehessen. A Pesti Riporterben mindent megtudhattok a VI. kerületi zsebdiktátor születéséről. Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák. A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét. Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.