ukrajna
A kőbalos Krausz Tamás történész szerint az ukránok fasiszták (Videó!)
Igazi csemegére bukkantunk az internet rejtett bugyraiban, ami totálisan ellentmond a jelenlegi ellenzéki retorika minden elemének. A minden megnyilvánulásában a baloldali ideológiát erősítő Krausz Tamás 2015-ben az ATV-ben beszélt arról, hogy az ukránok fasiszták, Putyinnak joga van megvédeni Oroszországot, az azzal való kapcsolattartás pedig európai érdek is. Hozzátette: azt mégsem lehet elvárni, hogy Ukrajna miatt világháború törjön ki, hiszen az ukránok tömegmészárlásokat hajtottak végre, amiről a nemzetközi sajtó hallgatott, és elvitathatatlan tényként beszélt arról is, hogy „nemzeti hőssé avatnak olyan ukrán, tömeggyilkos szervezeteket, amelyek részt vettek a holokausztban”. Hab a tortán, hogy minderről Márki-Zay kommunikációs tanácsadójával, Simon Andrással beszélgetett, aki lelkesen hallgatta az ukránokról szóló hosszú elemzést. Kérdés, miért is változott meg ennyire radikálisan minderről a véleményük...? Én nem akarok JÓEMBER© lenni
Egy héttel az orosz-ukrán háború kitörése után kijelenthetjük, hogy Ukrajna lerohanása nem egészen úgy sült el, ahogyan azt Moszkvában eltervezték, gazdasági és főleg kommunikációs fronton pedig teljes arcvesztés lett Oroszország osztályrésze. Normális ember a történtek után nem szimpatizálhat nyilvánosan az oroszokkal és főleg Putyinnal, erre a háborúra ugyanis egész egyszerűen nincs mentség. Még ha talán sikerülne is megbuktatni a kijevi rezsimet és kiharcolni Ukrajna föderalizációját – esetleg a béketárgyalások eredményeképpen valamilyen kompromisszum révén kárpótolni az ukrajnai kisebbségeket az őket ért jogfosztásért –, Oroszország renoméjának már ettől függetlenül is nagyjából vége van. Szomorú ezt látni, azt pedig végképp, hogy a náci ideológia (tkp. az ukrán állampolitika) ezzel párhuzamosan hogyan dicsőül meg és lesz egészen vállalható világszerte. Kék-sárgába borul a világ, a helyi karigerik mindenhol kitűzik az ukrán zászlókat, elönt mindenkit a forradalmi szimpátia, Kijev újra tündököl a saját áldozatiságának nagyszerűségében, a CIA pedig csendben elélvez. És ha engem mindez undorral tölt el, akkor máris Putyin oldalán találom magam? Hogy is van ez?