Vörös bárók háborúja – Egymásnak estek a tiszás oligarchák
Az árulót mindig megfizetik, de kezet nem fognak vele, tartja a mondás, és lám, mennyire igazolja ismét a valóság a népi bölcsességet. Nem kellett ugyanis sokat várni, hogy egymás torkának ugorjanak az ősbalos vörös bárók, és a frissen igazolt árulók.
A választás napján már elindult a helyezkedés azok részéről, akik nagyon is jól jártak a NER-el. Wáberer, Balogh Levente, sőt még Matolcsy is kijelentette, hogy "most majd milyen jó lesz mindenkinek" (ugyanitt kedves független objektív sajtó, akik hónapok óta kérdezgetik, hogy "hol van a kétszázmilliárd, hát tessék, oda vitték a Tiszába). Ez a kör természetesen az új kormánnyal is jól fog járni, kinézik maguknak a legkényelmesebb pozíciókat, a legzsírosabb közbeszerzéseket. Van azonban egy bökkenő: a régen beágyazott vörös bárók nem szeretik a konkurenciát.
Tudniillik ugyanis, hogy a száz leggazdagabb magyar listáján immáron biztosan Mészáros Lőrinc az egyetlen valóban nemzeti érzelmű szereplő. A többiek még a kommunizmusból mentették át a vagyonukat, vagy a rablóprivatizációval gazdagodtak meg. Ilyen Bige László, a trágya, bocsánat műtrágya király is. Aki most rettenetesen kiakadt azon, hogy a baloldali kormány alatt nem ő lesz az egyetlen oligarcha. Ő ugyanis azt akarja, hogy a száz leggazdagabb magyar listáján csak egy név szerepeljen, ami az övé.
Üzent is a frissen helyezkedő árulóknak, és az ATV műsorában Wáberernek és Baloghnak címezve úgy fogalmazott:
Vannak azok a partizánok, akik mostanáig ott álltak Orbán mögött, Orbán érezhette a meleg leheletüket, most pedig úgy gondolják, hogy tiszásnak születnek, ebből nem egy-kettő van, ebből lesznek ezrek.
Annyiban azonban kijavítanánk Bigét, hogy nem, ezek a szereplők nem álltak a végsőkig Orbán mögött, már korábban elkezdték az árulást (lásd fenti megjegyzésünk arról a bizonyos 200 milliárdról). Az ő feladatuk ugyanis éppen az volt, hogy gerjesszék azokat a korrupciós vádakat, amiket a balos média meglovgolhat. Bige ebből a szempontból tényleg korrektebb, hiszen ő nyíltan szolgálta mindig a másik oldalt, nem árulóként fordult feléjük az utolsó pillanatban.
Narancs és vörös urak
Itt egyébként az árulásnak van egy nagyon fontos politikafogalmi érdekessége. Ugyebár 16 éven keresztül az volt a narratíva, hogy Magyarországot oligarchák irnyítják. Most láthatjuk, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben ez nem így volt. Ezek a "vérnarancs bárók" ugyanis nem irányították az országot. Nem ők voltak a NER urai, csupán jól jártak vele. Ez pedig azt jelenti, hogy nem voltak oligarchák, hiszen az azt jelentené, hogy ők osztják a parancsokat.
Most azonban eljött az ő idejük, mert ne legyenek kétségeink, a Tiszát azok a gazdasági körök fogják vezetni, akik a kampányát fizették. Most majd bekérik a számlát.
