urbán flórián
Sátántangó vagy Tar Sándor novellája? Már a lengyeleknek sem kellenek a magyar válogatottak
Sorra buknak meg a futballistáink Lengyelországban, Nagy Dominik után Gyurcsó Ádámot is kitették a keretből a lengyel sajtó szerint. A kilencvenes évek elején még Belgiumban próbálkoztak a magyarok, aztán Németországban, de ott már nem kérnek a kóklerekből, a Tököli Attila-féle link alakokból. Lassan Lengyelország is bezárja a kapuit. Minden jel arra mutat, a magyar labdarúgás közege ugyanazokat az embereket termeli, akiket korábban. Mintha a Sátántangó örökké ismétlődő történetét látnánk.„Flórikám, ne most piálj” – „De én most vagyok szomjas, bazmeg” – Urbán Flórián, a magyar futball „legendája”
Urbán Flórián őszinte ember. Több történetet megosztott önéletrajzi könyvében, elég kettőt elolvasnunk ahhoz, hogy lássuk, miért volt annyira szánalmas, fájdalmas a kilencvenes évek magyar labdarúgása. Lehetne poénra is venni, de nehéz. A mi generációnk ezen nőtt fel, ezt a nihilt tolták az arcunkba, ezért fizettek a szüleink, nagyszüleink, ezekért álltunk fel a Himnusz alatt.Mókásak az újpesti szurkolók: pár nappal az újabb rasszista incidens után már feltételeiket sorolják
Hat pontot sorolt fel az Újpest Ultras, miként térne vissza a lelátóra és/vagy viselkedne tisztességesen. Ebből a címerkérdés valahol érthető – még akkor is, ha nálunk ebből is politikai ügy lett –, de a szerb edzőjükkel is bajuk van. Azt nem írták, hogyan közösítenék ki a sok vállalhatatlan, huhogó gazembert, akik tönkreteszik a meccshangulatot, és zárt kapus meccsekhez segítik az egyesületet.Ajánljuk még