válság
A túlélés ára
Természet anyánk törődik velünk, de nem úgy, ahogy azt mi szeretnénk, vagy kényelmesnek találnánk. Nem ismer érdemességet, igazságosságot, csak egy tautologikus szabályt: az éli túl, aki túléli, az marad meg, aki kibírja. Az egyébként kényelmi és túlélési céljaiban nagyon sikeres technikai civilizációt azért építettük fel, mert tovább és egészségesebben akartunk élni, nagyobb kényelemben. A túlélés hirtelen bizonyosság lett, nem esély. Legalábbis ezt hihettük, hiszen az elmúlt hatvan évben még az egykori kommunista megszállás alatt lemaradó Közép-Európa is elképesztő biztonságot, egészségügyi ellátást és társadalmi segítséget tudott adni az itt élőknek, a világ többi részéhez képest. Az Európai Unió arra a feltételezésre épült, hogy a jövőben minden rendben lesz!
A koronavírus-járvány jelentéktelenné tette az EU körüli problémákat, a mondvacsinált kötelességszegési eljárásokat, az európai liberális pártok „liberális jogállamért” folytatott gátlástalan harcát, és természetesen magát az EU-s intézményrendszer nagy részét. Egyértelműen kiderült, hogy az EU csak politikai válságok, részben az általa, illetve a létezése által generált válságok kezelésére alkalmas; valóságos, valós térben és időben zajló vészhelyzetek kezelésére nem. Tehát minden olyan, a nemzetállamok által átadott szuverenitás-elemet vissza kell venni, amelyek az EU-t alkotó államok területi integritásának és állampolgárainak védelme érdekében szükséges.