varga zoli
Megfigyelték, megfenyegették, megfélemlítették – Varga Zoltán harca a maffiával és a kopasz brigáddal szemben
„Az a lényeg, hogy akikkel én szembekerültem, az nem egy spontán képződmény, nem egy futballra specializálódott társaság, hanem egy jól konstruált, minden területre kiterjesztett szervezet Magyarországon. Nincs rá jobb fogalom: maffia” – írta Varga Zoltán, a Ferencváros és a magyar futball legendája önéletrajzi könyvében. Háromrészes sorozatunkban megírtuk, hogyan küzdöttek minden szinten Varga Zoltán ellen a játékosok, az erre kapható újságírók és médiamunkások, illetve egy közveszélyes, jórészt bűnözőkből álló szurkolói csoport. Az utolsó rész a Varga Zoltán elleni fizikai támadásokról, fenyegetésekről és megfigyeléséről szól, amely mögött ő a titkosszolgálatot sejtette. Elképzelhetetlen? Messze nem. Az biztos, hogy az állambiztonság megfigyelte és kiemelt célszemélyként kezelte, és a posztkommunista maffia ugyanúgy kérlelhetetlen ellenfelet látott benne. Kovács Attila írásának 3. része, avagy harcban a maffiával. Varga Zoltán, a magyar futball Csurka Istvánja – A halála után jöttünk rá, hogy mennyire igaza volt
„Ha visszapörgethetném az idő kerekét, talán sohasem írnék rosszat róla” – írta Varga Zoltán halálakor egy ismert sportújságíró. Persze nem Hegyi Iván volt, utóbbi még a tragédia után is belerúgott egyet a halott legendába, akiről annyi aljas cikket írt még életében. Háromrészes sorozatunkban azt vizsgáljuk, volt-e esélye Vargának az ellen a hálózat ellen, amely a rendszerváltás előtt és utána is ellehetetlenítette őt. Nem sok. Kovács Attila írásának második része a sajtó szerepével foglalkozik. Bemutatjuk azt a MÚOSZ-os újságírót, aki Győrben végezte Varga lejáratását, és aki ma is a Kisalföld sportrovat-vezetője. „A halála óta pedig egyre többször hivatkoztak és hivatkoznak rá. Talán furcsa lehet elsőre a párhuzam, de bizonyos értelemben ő lett a magyar futball Csurka Istvánja. Amíg élt, elmondták mindennek, amióta eltávozott az élők sorából, már bátrabban lehet idézni a gondolatait, ki lehet mondani, hogy milyen jól látott bizonyos dolgokat és hogy mennyi mindenben igaza volt…”. Varga Zoltánnak esélye sem volt: a félresiklott rendszerváltozás szerepe a legenda meghurcolásában és halálában (1.)
Olyan cikksorozatot van szerencsénk közölni, amely teljesen más fénytörésben mutatja be Varga Zoltán pályafutását. A Ferencváros és a magyar futball legendája 1968-ban, a Mexikóvárosban zajló olimpia idején – olimpiai formaruhában – távozott hazájából. Éppen 28 évvel később, 1996 szeptemberében imádott anyaegyesülete hívására tért újra haza, amikor a Ferencváros vezetőedzője lett. Alig másfél évtized adatott ezután már csak neki itt a Földön: 2010. április 9-én este, egy öregfiúk-meccsen leállt a szíve, és életét veszítette. A következő cikk és a folytatások bemutatják, miért nem volt esélye Varga Zoltánnak sem akkor, sem később Magyarországon, hogyan fojtotta meg, járatta le az a hálózat, amelynek Varga (ahogyan minden profi, szabad és független ember) az ellenfele, ellensége volt. Kovács Attila újságíró, publicista tanulmánynak megfelelő írással tisztelte meg portálunkat, ezt közöljük három részben. Az újságíró közel került Varga Zoltánhoz, így pontosan látta, hogyan harcolt egy nála hatalmasabb, valójában talán legyőzhetetlen ellenfél ellen. Ha ma kezdene edzősködni, talán már nem tudnák ellehetetleníteni, de a kilencvenes, kétezres években ezt még simán megtehették. 
