vezető
Harminc éve alighogy megszületett, Iliescu és bányászai vérbe fojtották a román demokráciát
Harminc évvel ezelőtt nemcsak a kisebbségben élő magyarságnak, hanem saját népüknek is nekiestek a rendszerváltás utáni Románia új vezetői. Az 1990. június 13-15. között lezajlott bukaresti bányászjárás a sarjadó demokráciával és az éppen csak születőben lévő civil társadalommal való aljas leszámolás volt. A bukaresti Egyetem téren tüntető fegyvertelen, antikommunista jelszavakat skandáló tömeget a XX. századi európai történelemben páratlannak számító, állatias kegyetlenséggel verette szét a bányászokkal a posztkommunista hatalom. A "Le az értelmiségiekkel" rigmusokat skandáló bányászok ütöttek, vágtak mindenkit, aki az útjukba került, akiről kinézete alapján úgy gondolták, hogy értelmiségi. Az eredmény a hivatalos adatok szerint 20 halott és 500 súlyos sebesült volt. Pár éve előkerültek azok a dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy a kormány nem volt hálátlan a piszkos munkát elvégző bányász "légiók" iránt. Az 1990. júniusi bányászjárás nemcsak, hogy zárójelbe tette, de évtizedekre vissza is vetette a román demokratikus átalakulást. 2016-ben a – már nemcsak feltételezett – elkövetőkkel, Ion Iliescu volt államfővel, Petre Roman ex-miniszterelnökkel és Virgil Magureanu, a Szekuritáté volt tisztjével, egyben a Román Nemzetbiztonsági Szolgálat első igazgatójával szemben a katonai ügyészség bűnvádi eljárást kezdeményezett emberiesség elleni bűncselekmények miatt. Az ügyben azóta nem történt semmi érdemi előrelépés. A baloldali töketlenség és rosszindulat ismét tort ült: végveszélyben a Lánchíd, Korózs kapitális harakirit követett el (Karantén-vlog)
Érdemes megfigyelni, hogy amikor a baloldal teret kap hazánkban és a nagyvilágban, akkor a hatalmat már nem az addig hangoztatott szép szólamok alapján gyakorolja. Szó sincs már a szegény emberekről, a melósokról, az igazságról és a szolidaritásról; helyette a koncon marakodnak az aktuális elvtársak, felélik az előző vezetés által gyűjtött javakat, majd sírásra görbülő szájjal követelnek újabb zabálnivalót, miközben semmihez sem értenek. Folyamatosan ezzel kell szembesülnünk, és minden nemzet a saját kárán tanul, aki elfelejti, hogy mire számíthat tőlük. Sajnos hazánkban is ennek isszuk a levét, hiszen Budapesten a DK uralja a terepet, Karácsony Gergely pedig a kirakatember, aki a Facebookon politizál, ahogy teszi azt a Lánchíd esetében is. Nemzetünk egyik büszkesége, a Lánchíd ugyanis hónapok óta várja, hogy elinduljon a felújítás, ami már elő volt készítve, azóta azonban nem történt semmi: Karácsonyék nem képesek elindítani a projektet, az idő telik, a híd pedig lassan végveszélyben. A Karanténban röviden körbejárjuk a Lánchíd kálváriáját, a baloldali töketlenséget és a szokásos sárkenést, hiszen – mint mindenért – a híd állapotáért is a kormány a felelős. Nem mehetünk el szó nélkül Korózs Lajos, az MSZP agytrösztje mellett sem, aki egy kamumentős segítségével akarta megmutatni, hogy az Orbán-rezsim pusztítja saját népét, ám a lelepleződés után sem kért bocsánatot, sőt, ahogy a múltban a harcos kommunisták, a csillagot is letagadta az égről és még neki állt feljebb. Végül a rasszista világőrület is terítékre kerül a Karanténban, hiszen lassan eljutunk oda, hogy a fehér ember már csak térdelve közlekedhet a világban, valamiért ugyanis mindig elnézést kell kérnie, akkor is, ha semmi köze sincs hozzá. Nézzék meg videónkat!