A Felvidékről kitelepítetteknek az volt az egyetlen nagy bűnük, hogy magyarok voltak, és nem tagadták meg önmagukat – jelentette ki Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke a felvidéki Dunaszerdahelyen, ahol beszédet mondott a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen kedden.
A Pázmaneum Polgári Társulás által szervezett rendezvényen a Rákóczi Szövetség elnöke felidézte: 1947. április 12-én indult el az akkori Csehszlovákiából Magyarországra az első szerelvény a Felvidékről kitelepítettekkel, azokkal a fiatalokkal és idősekkel, akik ártatlanul számkivetettekké váltak saját szülőföldjükön.
Azokra emlékezünk, akiknek egy nagy bűnük volt, hogy magyarok voltak, és többségük a közösség meghatározóbb alakjának számított (…) az volt a bűnük, hogy nem tagadták meg önmagukat
– hangsúlyozta Csáky Csongor. Rámutatott: a kitelepítések megkezdése után alig maradt olyan magyar család az akkori Csehszlovákiában, amely ne lett volna érintve, aki ne veszítette volna el valakijét. Hozzáfűzte: alig tért magához a második világháború nagy világégése után egy-egy közösség, azoknak, akik magyarul beszéltek és imádkoztak, mindjárt érezniük kellett, hogy nemkívánatos személyek az új csehszlovák államban, idegenek, jogfosztott páriák lettek. A Rákóczi Szövetség elnöke az 1945-ös kassai kormányprogram részét alkotó beneši dekrétumokról szólva rámutatott: azok megpecsételték a magyarok és a németek sorsát az újonnan létrejövő Csehszlovákiában, és a magyarok osztályrészéül kollektíven a jogfosztottságot, a hontalanságot és a kiszolgáltatottságot juttatták. Kijelentette: az akkor kitelepítettek közül ma már csak azok vannak velünk, akik gyermekként élték meg a kitelepítést, ők azok, akik soha nem kaptak még csak jelképes jóvátételt sem, azok, akiktől nem kértek bocsánatot. Leszögezte: emlékezni és emlékeztetni kötelesség, mert a közösség emlékezete meghatározza a jövőt, és “tartozunk a kitelepített magyaroknak emlékük megőrzésével”.
Emlékük áldozata segítsen megőriznünk önbecsülésünket és közösségünk erejébe vetett hitünket
– zárta beszédét Csáky Csongor.
Hájos Zoltán, a Csallóköz központjának számító Dunaszerdahely polgármestere a rendezvényen ugyancsak felidézte a kitelepítések idején történteket, majd elmondta: idén márciusban a szlovák törvényhozásban egy olyan javaslatot nyújtottak be, amelyben azt indítványozták, hogy április 12-ét nyilvánítsák az igazságtalanul kitelepítettek emléknapjának, de a szlovák képviselők úgy döntöttek, hogy a javaslatot meg sem tárgyalják. Hozzátette: bízik benne, hogy a jövőben megtörténhet a szlovák–magyar megbékélés, de a kitelepítettektől és a Csehországba deportáltaktól való bocsánatkérés nélkül ez nem jöhet létre.
Forrás: MTI; Fotó: kulhonimagyarok.hu
Tények
2023-04-12 at 13:17
olyan háború kéne ahol nagy Magyarországot visszakapnánk: Pozsony, Kassa, Ungvár, Beregszász, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka stb.
ViAM
2023-04-12 at 10:26
Megtörtént eset: a kitelepített magyarok házát elfoglalt tóthoz betéved egy koldus. A tót odaszól a feleségének: “zavard már ki szegényt, mert úgy sajnálom.”
Orientál
2023-04-12 at 09:51
Szlovák politika ma is bűnös mert az összes akkori felvidéki magyarságot vádolja háborús bűnösnek.
khm
2023-04-12 at 09:30
A benes dekrétumok a mai napig is érvényesek.
Ferenc
2023-04-12 at 07:24
Igencsak sajnálatos, hogy a délvidéki, a 1944-45-ös megtorlások áldozatairól nem olvashatunk többet. Azok a férfiak, nők, és gyerekek csak azért haltak meg, mert magyarok voltak. Igen és voltak ilyen vérengzések Erdélyben is. Ezekről beszélni kell, feldolgozni nem lehet, de a saját lelki nyugalmunkért meg kell bocsájtani, de feledni soha!
Királytigris
2023-04-11 at 21:05
Benes dekrétumok, kitelepítések….. Gaztettek! Akik elkövették, gazemberek!
Ilyen ezer év alatt egyszer sem fordult elő a Magyar Királyság egész területén, így a Felvidéken sem.