Pesti Srácok

Cseh Katalinnak két dolog fontos: az LMBTQ-jogok, és a riogatás, hogy Orbán kivezet minket az unióból

Cseh Katalinnak két dolog fontos: az LMBTQ-jogok, és a riogatás, hogy Orbán kivezet minket az unióból

Azt már tudjuk, hogy Cseh Katalinék a számukra oly fontos Európa-nap alkalmából tartottak egy kis rendezvényt „Az utolsó Európa-nap?” címmel, amelyben természetesen helyet biztosítottak a magyar kormány szidalmazásának is, vagy inkább csak annak. A momentumos politikus pedig, ahogy az az általa megosztott videóban is hallható, ismét boldogan vállalta a károgó varjú szerepét.

Cseh Katalin a közösségi oldalán

megosztott videójának

középpontjában mi más lenne, mint az Európai Unióból történő távozás. A momentum üdvöskéje szerint:

Na, de Cseh tovább is halad, majd kifakad, hogy véleménye szerint borzasztó, hogy a NER 15. évében újra és újra bizonygatni kell az EU-tagság előnyeit, mert ez bizony olyan - állítása szerint - mintha azt kéne a védelmébe vennie, hogy miért jó lélegezni, vagy miért jó az, hogy van fedél a fejünk fölött. Igen, az EU-tagság az egyet jelent azzal az alapvető szükségletünkkel, mint a levegővétel, vagy az otthon fontossága. Cseh Katka pedig ezt a drámai hasonlatot még kéz mozdulatokkal is igyekszik nyomatékosítani, de igazából ezzel nem tud javítani sem a beszéd tartalmán és színvonalán, sem a szónoki tehetségtelenségén.

PestiSracok facebook image

Majd következik a minduntalan visszatérő szöveg:

Talán itt már kezd világosodni az elménk, hogy hova is akar kilyukadni a liberális politikusunk. Az LMBTQ-jogok harcosa kijelenti, hogy

Mert mi lehetne fontosabb a mai világunkban, mint a LMBTQ-közösség harca vagy az illegális migránsoknak nyújtott támogatás és menedék. Utóbbi a Cseh által hangoztatott uniós érték, a szolidaritás alapján. Mert nem kell ide a Momentum politikusa szerint sem húsvét, sem egyéb keresztény ünnep, maximum annyiban, amennyiben azok a liberális világukban újra értelmezhetők, a többi pedig mehet a kukába. De az LMBTQ, az maradhat. A képlet számukra egyszerű: a hagyományok általuk elítélt lebontása annak érdekében, hogy az általuk kreált deviáns dolgok kerüljenek a helyükbe.

Forrás: Cseh Katalin Facebook odala

Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PS

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.