Srácok, ezt most játsszuk le! – felszólítással küldte el melegebb éghajlatra az erdélyi magyar politikusokat a szocialista Ujhelyi István, annak a sajtóban megszellőztetett levélnek a kapcsán, amelyből kiderült, miért is nem kérnek az ellenzéki összefogásból a határon túl. A válasz nyilván Gyurcsány Ferenc 23 millió románnal riogató személyében keresendő, amelyet éppen Ujhelyi próbált legitimizálni azzal, hogy a konzervatív jobboldalinak beállított Márki-Zay Pétert erdélyi körutazásra sarkallta mindjárt az előválasztás után, és amelyre az erdélyi magyar politikusok diplomatikus nemet mondtak. Ujhelyi indulatos Facebook-bejegyzése mindenesetre jól példázza, hogy sítábor-szervezésre és pálinkamámorra nem lehet nemzetpolitikát építeni, és ez pont ennyi, amit a baloldal e téren eddig fel tud mutatni…
“Tisztelettel jelezzük, hogy az erdélyi magyarok nem felejtették el a népszavazást: december 5-e bűne nem évült el. Csalódást okoz számunkra, hogy Önök úgy gondolják: december 5-e már a múlté. Ez számunkra egyértelműen azt jelzi, hogy Önök nem érzik, milyen súlya és jelentősége volt a népszavazásnak a határon túli magyarság életében. Szeretnénk, ha tudnák: mi nem léptünk át rajta, és ez nem is lehetséges addig, amíg azok, akik a nemzet megosztását természetesnek tartották, Gyurcsány Ferenccel együtt az ellenzéki összefogás részei” – többek közt ezek a sorok szerepelnek abban a nemrégiben nyilvánosságra került levélben, amelyben erdélyi magyar önkormányzati vezetők kifejtették, miért is nem kívánják Márki-Zay Pétert fogadni a 2022-es választások lezárultáig. A Székelyhon által közreadott levelet Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, Pataki Csaba, Szatmár Megye Tanácsának elnöke, Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke, Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke írták alá.
Ugyan nincs nemzetpolitikai programja az összefogásnak, de máris gyanús
A képviselők a levélben Gyurcsány Ferenc személye mellett több komoly aggodalmat is megfogalmaznak az ellenzéki összefogás természetével kapcsolatban, ugyanakkor kiemelik, fontos hogy a magyar baloldal is figyel a határon túli magyarokra, mert el kell jönnie annak az időnek, amikor
a magyar nemzet sebei begyógyulnak, és a külhoni magyaroknak a nemzethez való tartozását többé nem kérdőjelezi meg senki.
A nyilatkozatban ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, a magyar baloldal nem tiltakozott, amikor hét évvel ezelőtt a román korrupcióellenes ügyészség több magyar politikust bilincsben vitetett el családja mellől. Mint kiemelik, “Romániában a Laura Codruța Kövesi által vezetett ügyészséget eszközként használták a magyar közösségi vezetők hiteltelenítésére, lefejezésére”, így “felettébb aggasztónak” találják, hogy a baloldal Magyarországon is ugyanezt tervezi, azaz az általuk felállítani kívánt korrupcióellenes ügyészséget politikai célokra akarják felhasználni. A nyilatkozat aláírói szintén aggodalmukat fogalmazzák meg amiatt, hogy “a hatalmat átvenni kívánó politikai vezetők feles jogszabályokkal akarnak kétharmados jogszabályokat megváltoztatni, az alkotmányos rend feloldására készülnek”, amely szerintük olyan politikai instabilitást okozna, amely káros lehet a határon túli magyarság számára.
Játsszuk le!
A levélben megfogalmazott aggodalmak miatt az ellenzék soraiból egyedül az árva Ujhelyi István érezte magát találva, talán éppen erdélyi gyökerei és kapcsolatai okán, aki “Srácok, akkor ezt most játsszuk le!” – felszólítással, meglehetősen durva és sértődött stílusban reagált az erdélyi politikusok, különben nem a nyilvánosságnak szánt válaszlevelére. Ujhelyi kapásból azzal indít a Facebookon közreadott válaszában, hogy az egész levelet csak a “Fidesz propaganda-gépezete” diktálhatta, és külön fájlalta, hogy az aláírók közt ott szerepel Korodi Attila, Borboly Csaba és áttételesen Kelemen Hunor neve is, akiket ő “harcostársainak” tartott.
Márki-Zayval legitimálni Gyurcsányt
Ujhelyi István innentől sajátos ívét rajzolja fel az RMDSZ és az MSZP fokozatos eltávolodásának, amelyet ő a Fidesz-KDNP 2010-es választási győzelmétől datál, miközben gondosan kerülni igyekszik a szocialista kormányok sorozatos kisebbségellenes botrányait. Utóbbiakból kiindulva az eltávolodást inkább érdemes úgy szemlélni, hogy az RMDSZ igyekezett az akkori magyar kormányt adó szocialistákkal is valamiféle jó viszony fenntartására törekedni, pusztán annak érdekében, hogy valamiféle minimális határon túli érdekképviselet mégis jelen lehessen az anyaországban. Ugyanakkor abban a pillanatban, hogy 2010-ben megszűnt az MSZP-hez fűződő függőségi viszony, az RMDSZ gondosan kihátrált a 23 millió románnal riogató szocik mögül. Ujhelyi különvalóságában mindez így zajlott le:
harcostársakként tekintettünk egymásra, míg meg nem érkezett az állítólagos Nemzeti Együttműködés Rendszere. Amióta a Fidesz hatalomra jutott, először csak a közös nagy rendezvények maradoztak el, majd a saját programjaitokra hívtatok egyre szégyenlősebben; és most először tartottatok olyan RMDSZ-kongresszust, ahol már nemkívánatosak lettünk.
Persze, csakhogy időközben az MSZP választási együttműködést kötött a Demokratikus Koalícióval, amiről nehéz volna bebizonyítani, hogy a Fidesz erőltette volna. Mindenesetre Ujhelyi már ezen a ponton lebuktatja magát, hogy a Demokratikus Koalícióval megfűszerezett ellenzéki összefogást éppen azzal akarták legitimáltatni a határon túli magyarok szemében, hogy Márki-Zay Pétert az előválasztást követően erdélyi körútra biztatták. Mint Ujhelyi írja Márki-Zay
az előválasztások eredményhirdetése után, nemzeti-konzervatív jelöltként befutva, az első programját Erdélybe tervezve, hogy szimbolikusan is együttműködést vállaljon.
Lesüllyedt, megalkuvó erdélyi politikusok
Ujhelyi láthatóan gondosan kerüli a DK jelentette problémát, valamint azt a nem elhanyagolható tényt, hogy az MSZP mára már nem az a hajdanvolt erős baloldali párt, jelenleg éppen a parlamenti küszöb környékén karistolnak, ellentétben a Demokratikus Koalícióval, amelynek népszerűsége magától értetődően riasztja a határon túli magyarokat és azok politikai szervezeteit. Ujhelyi tehát feleslegesen érzékenykedik, miközben pártja (amelyet eszerint ő a történelmi tények dacára a határon túli magyarok nagy barátjának tart) nem végezte el a politikai házi feladatot, és nemcsak hogy nem sikerült hazai politikai pozícióikat megtartani, hanem engedték a fejükre nőni azt a Gyurcsány Ferencet is, akivel szemben korábban meghatározták saját politikai identitásukat. Így érkeztünk el napjainkban oda, hogy az MSZP, ám már törpepártként, ismét befarolt Gyurcsány Ferenc mögé, innentől pedig érthetetlen is, miért van fennakadva az RMDSZ-es politikusok véleményén Ujhelyi István. Tényleg nem sejtette, hogy a gyurcsányi összefogásnak lesznek ilyen következményei? Ehelyett erdélyi “harcostársait” vádolja, úgy fogalmazva,
hogy voltatok képesek aláírni egy ilyen hazug, nyilvánvalóan a Fidesz pártközpontjából megrendelt levelet? Zsarolnak benneteket vagy odáig süllyedtetek, hogy magatokévá tettétek a Fidesz gátlástalan, illiberális tempóját?
Mint indulatosan hozzáteszi,
ha viszont egyszerűen hitből vagy kényelmes megalkuvóként süllyedtetek a fideszes dagonyába, akkor miért is nem távoztok Ti is az Európai Néppártból és csatlakoztok Orbán új haveri köréhez, a fasisztoid, nacionalista, nemzeti kisebbségellenes politikai kalandorok csoportjához.
Sítábor és pálinkamámor
Ujhelyi ezek után felidézi, ő mennyit tett szocialista politikusként az erdélyi magyarokért, ebbéli tevékenységét nem kívánjuk elvitatni. Mint sorolja, évekig szerveztek közös magyar-magyar sítáborokat, EU-táborokat az RMDSZ-szel, az egyiken, 2004-ben még a két ország miniszterelnökei is részt vettek. A szocialista politikus azt is kiemeli, hogy egyik legfőbb támogatója volt a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválnak, és nagy szerepet játszott a a csíkszeredai Illés-koncert létrejöttében is.
Emlékeztek, hogy tomboltunk a megyei tanács ablakában, nem kevés pálinka felszabadító mámorában? Micsoda idők voltak!
-írja Ujhelyi. A sítáborok és pálinkamámor nemzetegyesítő erejét nem kétségbe vonva ugyanakkor jegyezzük meg, 2004-et követően hat évig nem hívta össze a szocialista kormány a Kárpát-medencei és a diaszpóra magyarságát évenként egységbe szólító Magyar Állandó Értekezletet.
Megnyugtató séta
És akkor még nem is beszéltünk a 2004. december 5-ei népszavazásról, amely miatt Mesterházy Attila akkori MSZP-elnök csak 2013-ban kért bocsánatot. Minderről Ujhelyi úgy ír,
december 5-ére hivatkoztok, mint el nem múló sebre. De Ti szakítjátok fel és lökitek el a gyógyítani akaró, baráti kezet. Arra is emlékezzetek, hogy a népszavazást követő évben hídépítő, szimbolikus üzenettel, vállalva minden jogos és jogtalan atrocitást: csakazértis elmentem újra a csíksomlyói búcsúba, mert ott volt a helyem! Hunor, Te voltál, aki végigsétáltál velem a hegyre, sokaknak ezzel megnyugvást adva.
A szimbolikus csíksomlyói séta nyilván sokak számára jelenthette az MSZP gyógyítani akaró baráti kezét, a közös levelet jegyző erdélyi magyar politikusok mégsem estek bele ebbe a halmazba.
Ami az MSZP nemzetpolitikai koncepciójából kimaradt
Annál is inkább, mert 2004-et követően is a határon túli magyarság és politikusaik csak a folyamatos mellőzöttséget tapasztalhatták, miközben az anyaország fokozatosan saját gazdasági problémáinak burkába vonult vissza. Itt érdemes kitérni arra, hogy a szocialista kormányok tevékenységéből és hozzáállásából kiindulva megsaccoljuk, hogyan is alakult volna a kisebbségekkel való viszony, ha 2010-ben nem a polgári kormány kapja a választói felhatalmazást. Erre nézvést érdemes Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szavait felidézni, aki szerint kapásból olyan államtitkárság sem jött volna létre, amelynek jelenleg ő a vezetője. Az államtitkár portálunknak adott interjújában kifejtette, hogy a tapasztalatokból kiindulva nem tízszereződött volna meg a határon túli programokra jutó támogatások mértéke, nem lettek volna gazdaságfejlesztési programok, de nem beszélhetnénk kettős állampolgárságról sem. Nem lett volna bölcsőde-, és iskolaépítési bumm a Kárpát-medencében, és nem lett volna a magyar fiataloknak sem lehetősége, hogy iskolai tanulmányaik során legalább egyszer határon túli magyar közösségekhez látogathassanak. Ilyen programokkal, határozott nemzetpolitikai víziókkal a balliberális oldal – hangsúlyozzuk ki, sajnos – nem rendelkezett és nem is rendelkezik. Ujhelyi István minden jó szándéka mellett is, sítáborokra és koncertszervezésre nem lehet nemzetpolitikát alapozni, és valószínűleg ezt a képviselő is pontosan érzi. Egy ilyen koncepció megalkotásához fel kell nőni, magyar távlatokban kell gondolkodni, amely jelenleg teljes mértékben hiányzik a baloldali összefogásból. Abból az összpárti masszából, amelynek éppúgy tagja a Gyurcsány-fémjelezte Demokratikus Koalíció, mint a jó szlovákságra biztató Momentum, vagy az újabban egyre erőteljesebben ukránozó, magából kifordult Jobbik. Egyedül maradt tehát Ujhelyi István a maga felháborodásával kisebbségügyben, ahogy annak idején Szanyi Tibor és Horn Gyula a maguk szocializmusával az MSZP-ben. Mondjuk Szanyi ott is hagyta az MSZP-t…
Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS