Csurka Endre: “Apám szellemi örökségét akarták elhallgatni és tönkretenni” – interjú Csurka István fiával

Csurka Istvánt egyrészt sikeres drámaíróként ismerhettük, másrészt a rendszerváltást követően a magyar politikai élet egyik fontos szereplője volt. Sokan szélsőségesnek nevezték, mások szerint elkötelezett nemzeti érzelmű politikus volt. Részt vett az MDF alapításában, melyben 1988-tól elnökségi tag, majd 1991-92 között a párt alelnöke volt. Az MDF-ből 1993-ban zárták ki, megalapította a MIÉP-et, melynek haláláig elnöke volt. 2012. február 4-én halt meg, azonban halálát követően több, mint hat évig zajló persorozat következett, melyben Csurka István három gyermeke állt harcban a politikus élettársával, Papolczy Gizellával, valamint az ő kezében lévő Művelt Tájékozott Emberért Alapítvánnyal, mely Csurka István szellemi és anyagi örökségét is magáénak vallotta. A persorozat fontos állomásához érkezett, hiszen szeptember 28-án a politikus három gyermeke közleményt adott ki, melyben kijelentették, hogy az örökösödési harc egy fontos szakasza véget ért, az író darabjait újra lehet játszani a színházakban, valamint a korábban népszerű Magyar Fórum jogai fölött sem Csurka István élettársa rendelkezik immár. A történet szövevényes és még nem zárult le teljesen. Az eseményekről beszélgettünk Csurka Endrével, Csurka István fiával, aki elmesélte a hat és fél éves időszak nehézségeit, sikereit. Beszélt édesapjával való viszonyáról, szó volt hamis végrendeletről, okirathamisításról, édesapja szellemi örökségének szándékos elhallgattatásáról, jogi útvesztőkről és végül a mostani sikerről, mely még nem jelenti az út végét.

Csurka Endre István, Csurka István gyermeke; Fotó: Horváth Péter Gyula

Hogyan indult ez az egész hercehurca a jogok és az örökség körül?

2012. február 3-án este ott álltunk a húgaimmal apám halálos ágyánál, a betegszobában persze Papolczy Gizella is bent volt, egy percre sem hagyott vele magunkra. Édesapánk nem csinált végrendeletet, nem gondolta, hogy meghal. De ott volt az élettársa, aki ekkor színre lépett. Amikor 2012. február 4-én meghalt, Papolczy Gizella áprilisban benyújtott egy végrendeletet a közjegyzői, hagyatéki eljárásban. Ez azért érdekes, mert amikor ezt a végrendeletet megláttuk, a húgom – aki egyébként képzőművész – egyből azt mondta, hogy ez olcsó fénymásolat, hamisítvány. Ezt első ránézésre észre lehetett venni. Kértük a közjegyzőt, hogy rendeljen ki okmányszakértőt, aki egy hónapon belül megállapította, hogy ez úgy, ahogy van: hamis. Fél évvel később Papolczyék beadtak egy második végrendeletet, majdnem ugyanezzel a szöveggel, szinte betűről betűre, de ezen már egy eredeti aláírás van, ám ez is nyilvánvalón hamisítvány. De kérdem én, hogyan lehetett ezt megtenni egy tisztességes közjegyzői eljárásban? Nyilvánvalón hamisítvány volt ez is. Logikai alapon nem lehet más, hiszen ha beadták az eredetit és az hamisítvány, majd fél évvel később beadnak ugyanazzal a szöveggel egy másikat, akkor az is csak hamis lehet. Az ügyészség azóta is nyomoz ebben az ügyben, most Csehországban van egy írásszakértő intézetnél.

Ezen a másodikon eredeti az aláírás?

Valószínűleg megvolt az aláírás és fölé írták a szöveget. Tehát mindkét végrendelet hamis. Rájöttek, hogy mindez kevés lesz, ezért készítettek egy jogátruházási szerződést, melyben a Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány kap meg minden jogot (Papolczyék alapítványa – SzG). Még 2012-ben feljelentettük őket a rendőrségen, tudták, hogy elindult egy rendőrségi eljárás. A rendőrség kiment a közjegyzőhöz, ahol lefoglaltak minden beadott iratot. Mindezek ellenére a Papolczy Gizelláék kezében lévő Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány javára ítélt a közjegyző, azonban a Fővárosi Törvényszék másodfokon a javunkra (Csurka testvérek) hozott döntést. Ennek az lett a következménye, hogy 2016-ig elhúzódó per indult a felek között, mert megfellebbezték ezt. 2016-ban a Kúria végül kimondta, hogy nekünk van igazunk. Ezt követően egy új közjegyzői eljárás indult meg, így sikerült 2017-ben megkapnunk az örökség első részét, de csak az első részét.

Miért csinál valaki ilyet, ha tudja, hogy nincs igaza?

Mert el akarja venni azt, ami nem az övé – apám hagyatékát, a pénzt -, és időt akar nyerni. Meg akarta tartani a Magyar Fórumot, és meglovagolva a közérdeklődést, pénzt és adományt gyűjtött az alapítványának.

Akkor viszont nem készültek fel eléggé?

Felkészültek, csak nem jól. Az egész történetnek az a célja, hogy apám munkásságát idézőjelbe tegyék, ne jelenjen meg semmi, hallgattassák el. Mi, a család még gyászoltunk, amikor 2012. március 15-én a Magyar Fórumban lehoztak egy közleményt, melyben kijelentették, hogy megalakult a Csurka István Emlékbizottság. Vajon mit szólna bárki is, ha ez történne és neki, az örököseinek nem szólnának?

Létrehozták az Emlékbizottságot és Önöknek nem is szóltak?

Nem szóltak sem nekem, sem a húgaimnak, senkinek. Nem is hívtak meg. Nem is hívtak meg sem az Emlékbizottságba, sem egyetlen gyűlésre, rendezvényre sem. Az ügyeket a Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány intézte.

A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány Papolczy Gizella kezében van?

Az ő kezében volt, van és lesz is, ugyanis ez a férjének az alapítványa. 1993-ban alapította Papolczy László.

Életszerű ez?

Hát ez az. Ha van egy élettársam, akkor nagyvonalúan annak a férjére hagyom a jogaimat? Ép ésszel hihető, hogy csinált volna ilyet Csurka István? Vagy egyáltalán bárki? Itt kapcsolódnak össze a szálak. Apám 2011 végén már elég beteg volt, de nem tudtuk, hogy mennyire. 2011-ben átíratták a Magyar Fórum kiadói jogait a Művelt Tájékozott Emberért Alapítványra. Az indok, hogy az alapítvány jól kezeli Csurka István szerzői jogait. Az igazság, hogy soha egyetlen percig sem kezelt semmit sem az alapítvány.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH) 2013-ban kértük, hogy a Magyar Fórum kiadói jogait jegyezzék át a nevünkre és kapjuk meg ezt a jogos örökségünket, hiszen ez nekünk jár, jogerős ítélet bizonyítja. 2013-ban a médiahatóság azt mondta, hogy nem tudják átadni, amíg nem lesz meg a végleges hagyatéki átadás. Meglett. 2016-ban ismét kértük, hogy végre adják át a kiadói jogokat, majd az Alapítvány megfellebbezte ezt a döntést.

2018. szeptember 17-ig tartott ez az eljárás, amikor nagy nehezen átírták a nevünkre. Ez a siker annak is volt köszönhető, hogy a közigazgatási eljárás során az Ügyészséghez fordultam, akik megvizsgálták az ügyet és egyértelműen kimondták, hogy nincs itt mit pereskedni, tiszta az ügy, nekünk jár ez az örökség. A Magyar Fórum weboldalát megnézve most azt láthatjuk, hogy Papolczyék épp az Ügyészséget szidják, hogy hogyan mert az beleavatkozni az eljárásba. Az Ügyészség nem mondott mást, mint hogy a közokiratban benne van, hogy Csurka István az alapító.

Mindenki tudja, hogy ő, Csurka István alapította. Ezek szerint azt akarja mondani Papolczy Gizella, hogy nincs bizonyíték arra, ami köztudomású, hogy Csurka István az alapítója a Magyar Fórumnak?

Igen, ezt állítja, de téved, és ezt közokiratok bizonyítják. Apánk alapította a Magyar Fórumot.

Ez akkor időhúzás a részükről?

Igen, hogy ne kapjuk meg az örökségünket, ne mi használjuk a Magyar Fórumot, ne mi adjuk ki, hanem a Papolczy-klán.

A Magyar Fórummal kapcsolatban akkor most mi a helyzet? Kinél vannak a jogok, ki jelentetheti meg?

Nálunk vannak a jogok, mi, a törvényes örökösök jelentethetjük meg, mi rendelkezünk felette.

Bő hat évről van szó tehát. Itt vannak ezek az iratok, melyeket elhozott és elvileg bizonyítják a csalást. Akkor mi tartott hat évig ezen a történeten?

Az ügyészég az okirathamisítást és hamis tanúskodást addig nem akarta vizsgálni, amíg a közjegyző nem döntött jogerősen. A közjegyző jogerős döntése 2016 végén született meg. Addig állt az ügy, a feljelentés pedig még 2012-ben történt. A valódi nyomozás 2017. februárban indult el, amikor a közjegyző átadta a rendőrségen a teljes iratot. Közben beadtunk egyéb iratokat is, mert nem csupán ezek történtek. Sok egyéb dolog történt még apám életében is. Papolczyék minden ingó- és ingatlanvagyonából ki akarták forgatni apámat. Ott volt a Damjanich utcai lakás, és a solymári ingatlan. Mindkettőből, mint élettárs, apámnak is részesednie kellett volna, de nem így lett. Még hagyatéki leltárt sem tudtunk felvetetni, Papolczy Gizella még ezt is megakadályozta. Volt egy másik ingatlan is, amelyet – nem tudom máshogy mondani – elloptak apámtól. Az történt, hogy a balatonedericsi házát, melyet nagyon szeretett és a magáénak tekintett, 2000-ben állítólag eladta fillérekért Papolczy egyik gyerekének.

Tudni kell, hogy apám előző házassága 1999-ben ért véget, megegyeztek, hogy apám kapja az edericsi házat. Megszerezte, és egy évvel később eladta volna? Ő akkor még parlamenti képviselő volt, a 2002-es parlamenti vagyonbevallásában még benne van a balatonedericsi ház, mint tulajdon. Apám azt hitte élete végéig, hogy a ház az övé. Érdekes, hogy miután meghalt, kapott a közművektől felszólítást, hogy nem fizette be a villanyt, a gázt. Az tehát nem volt átírva, végig fizette. Fizetek én valami után, ami nincs a nevemen? Ezeket az iratokat a közjegyzőtől megkaptam és az ügyészségnek átadtam. Tehát a közművek haláláig az ő nevén voltak, végig fizette. 2013-ban kikértük a ház iratait a földhivataltól, a húgommal mentem, megnéztük az aláírást, egyből hamisnak tűnt. Megtettük a megfelelő intézkedést, tart a nyomozás. Minden így tűnt el.

Ön szerint ezek előre eltervezett dolgok voltak?

Mindent előre elterveztek – mint látható – évekkel a halála előtt, még életében. Papolczy Gizella élettársként, vagyonközösségben élt apámmal (közben férjétől nem vált el), azonban benyújtott a közjegyzői eljárásban egy iratot, miszerint közte és apám között vagyonközösség nem állt fenn. Ez azért fontos, mert így mindenre azt mondhatta, amit meg akart tartani, hogy azt ő hozta a kapcsolatba, apámmal pedig nem élt vagyonközösségben, így mi, Csurka István gyerekei nem öröklünk semmit. Apámnak óriási könyvtára volt, Papolczy azonban a közjegyzőnek elküldött egy iratot az ingóságokkal kapcsolatban. Ez egy közokirat volt, melyben az élettárs részletezte, hogy ő bizony nem tud semmilyen könyvtárról, pedig apámnak több ezer kötetes könyvtára volt. Az iratból az derül ki, hogy apám szinte nincstelen volt. Egy senki, akit Papolczy megtűrt a házában. Még nagyapám írógépét sem tudtuk elhozni. Megjegyzem, közösen – amiről tudunk – két ingatlant is vettek a budapesti Damjanich utcában és Solymáron; ma mindkettő a Papolczy-klán tulajdona.

Mióta élt együtt az édesapjával Papolczy Gizella?

1990-91-től.

Okozott ez a kapcsolat törést az Ön és édesapja kapcsolatában?

Igen, okozott. Nekem is, illetve apám két lányával, Eszterrel és Dórával nagyon komoly, állandó konfliktusok voltak. Azt lehet mondani, hogy Papolczy kiutálta őket, így hosszú évekig nem is nagyon találkozhattak, beszélhettek egymással. Amikor Solymáron laktak, akkor apám már nem volt jó állapotban. Minden kedden délután meglátogattam, akkor volt a lapzárta a Fórumnál. Akkor tudtunk beszélgetni egy picit.

Az édesapja megbízott Papolczyban?

Hogyne, nagyon is, minden anyagi ügyét ő intézte apámnak. Az utolsó fillérig minden pénzügyet ő intézett.

Az nem volt probléma, hogy a gyerekei viszont rossz viszonyban vannak az édesapja élettársával?

Ez olyan dolog, hogy apánk művészember, aki eléggé magának való volt. Nem nagyon beszélgettünk ilyesmiről, felnőtt emberek vagyunk, mindenki élte az életét.

Az édesapja érzékelte ezt a rossz viszonyt?

Igen, de nem nagyon foglalkozott vele, nem az a típus volt. Viszont a bűnügyi rész mellett van itt egy nagyon fontos szál. Ennek az egésznek az volt a célja, hogy apámat elhallgattassák. Az volt a szándék, hogy ne történjen semmi érdemleges. Ne menjenek a darabjai a színházakban.

Nagyon furcsa volt ez az egész. Halála után hihetetlen tempóban megpróbáltak mindenből pénzt csinálni Papolczyék. Aztán a hallgatás volt a taktika. Miután apám meghalt, még 2012-ben ment a vita, hogy a Hatodik koporsót játsszák, vagy ne játsszák. Ezzel a purparléval életben lehetett tartani az igényt, hogy menjenek elvben a darabok… Hamis szerződésekkel, az örökösök kijátszásával… Tőlünk, az örökösöktől senki sem kért engedélyt. Megjegyzem, hogy még a közjegyzői eljárás sem indult meg – papírok bizonyítják, hogy az első tárgyalás időpontja 2012. szeptember 24, mielőtt egy héttel furcsa dolog történik. Eddig az időpontig nem született kihirdetett végrendelet, hiába hamisítvány, még azt sem hirdették ki, ergo nem lehetett szerződéseket kötni. 2012. szeptember 17-én azonban Medveczky Attila (az Alapítvány kuratóriumi elnöke) köt egy szerződést. Az idő vasfoga című darabra az Ivancsics-féle társulattal szerződik…

Hogy tehette ezt meg?

Nem tudom, ez szerintem az okirathamisítás remekbe szabott példája.

Miért volt cél édesapja elhallgattatása a halála után?

Erről sok információm van, de nem szeretnék róla beszélni. A Magyar Fórum viszont az utóbbi időben úgy nézett ki, hogy apám képét tették ki, és egy-egy régi írását közölték, a szerzői jogok értelmében teljesen jogellenesen, hiszen mi ehhez, mint örökösök nem járultunk hozzá. Az egész lap a Papolczy-klán napi megélhetését szolgálta. Hogyan jutott ez a korábban véleményformáló, komoly lap idáig? Vajon miért züllesztették le?

Mégis, mi volt a fő motiváció? A pénz? Vagy Csurka István szellemi örökségének birtoklása, és elhallgatása?

Szerintem mindkettő. Apám elhallgattatása a halála után ugyanolyan fontos volt, mint a rendszerváltást megelőzően. 2012 után úgy teltek el az évek, hogy ismét nem játszhatták darabjait – nem a mi hibánkból -, és lezüllesztették a Magyar Fórumot. De a pénz is nagyon fontos volt ennek az érdekszövetségnek. Papolczyék létrehoztak egy Csurka István Emlékbizottságot, melyről már beszéltem, és amelyet végül be sem jegyeztek hivatalosan.

A Csurka István Emlékbizottságot csak pénz- és adománygyűjtésére használták?

Úgy tettek, mintha komoly célokat tűznének ki: szobrot, síremléket akartak állítani apámnak, emlékkönyvet adtak ki, rengeteg terv volt, legalábbis a nyilvánosságnak meghirdetve. Neves, köztiszteletben álló embereket, mint Boros Imre közgazdászt vagy Szakály Sándor történészt, és még számos sok jó magyart megvezettek, akik lehet, hogy nem is tudták, mihez adják nevüket. Az biztos, hogy a Csurka István Emlékbizottságot hirdették hónapokon keresztül a Fórum hasábjain. És több millió forintot szedett össze ezekre a meg nem valósított célokra a Papolczy család az alapítványon keresztül.

2012. február 18-án eltemetik Csurka Istvánt az ’56-osok emlékhelyén, a Fiumei úti sírkertben. Miért itt?

Mi Farkasréten temettük volna el őt, a régi sírhelyre, édesanyja és édesapja mellé. Meg sem tudtuk rendesen gyászolni. Apám temetéséről nem szólt nekünk senki. Mindent Papolczy Gizella intézett, gyorsan, cinikusan. Pedig úgy gondolom, hogy a mi dolgunk lett volna a temetés. Ezt is elvették tőlünk.

Mi a helyzet a végrendeletekkel? Hamisak voltak, ezt mi támasztotta alá?

Ott van az ügyészségen, eddig az ügyészség csak okmányszakértőkkel dolgozott, ez ugyanis a legobjektívebb vizsgálat, most éppen Prágában van az anyag szakértőnél. Az ügyészség nem küldött ki írásszakértőt? Nem, ők nem, de ettől még ez egyértelmű. Pedig ez perdöntő lenne… Egyelőre azt vizsgálja az ügyészség, hogy a végrendelet és a jogátruházási szerződés hogyan, mikor, milyen körülmények között keletkezett. Én azt állítom, hogy mindkettőnél az aláírás fölé írták a szöveget. Valahol volt egy aláírt papír. Sokszor csinálta apám, hogy aláírt papírokat, Gizi pedig vitte és intézkedett.

Ehhez komoly bizalom kellett.

A bizalom megvolt kettejük között, az ember az élettársa iránt miért ne lenne bizalommal. Apám nem tudhatta, hogy ennek az lesz a vége, hogy Papolczy Gizella mindenéből kiforgatja és halála után a gyerekei ellen fordul. Mint említettem, Gizi intézte az ügyeket, apám már az utolsó éveiben nem is hagyta el egyedül a solymári házat. Nyilvánvalóan tudom, hogy apám halála előtt az utolsó hetekben alig tudta már megfogni a tollat, egyre nehezebben tudott aláírni, a végén már szinte egyáltalán nem. A kórházban sok papírt kellett aláírnia, folyamatosan romlott az aláírása 2011 októberétől, ez dokumentálható. Megvizsgáltattam egy íráskronológiai szakértővel az aláírását, mely a 2012. január 14-ei végrendeleten van, és az írásszakértő szerint ezt abban az állapotban nem írhatta így alá, sokkal korábbi aláírást használtak fel.

És ez bizonyítható? Felhasználható?

Ott van az ügyészségen, természetesen beadtam. Nem tudott már így aláírni. Ez magánszakértő, nem ügyészségi szakértő, de mégis igazságügyi szakértői vélemény.

Önök sem gondolták, hogy baj lehet?

Sok mindenre gondoltam, de erre nem. Amikor az első közjegyzői eljárás alatt megláttuk az iratot, akkor mondta a húgom, hogy hamis, és szépen lassan összeállt, hogy ez egy tudatosan felépített terv. Ha megállapította a szakértő, hogy hamis a végrendelet, akkor Papolczyék hogyan mehettek tovább ezzel az egésszel? Minden pénzt ki akartak szedni az ügyből és tönkretenni apám emlékét, munkásságát. Azt sem értem, hogy az NMHH miért védte évekig Papolczy Gizellát? Ha nem megyek az ügyészségre, még mindig nem jutottunk volna előrébb.

Az ügy azonban még nem zárult le; folytatódnak tovább a perek?

Méltatlan, ami apám emlékével történt. Valami úton-módon meg szeretném szerezni a könyvtárát, a kéziratait, de nem sok esély van rá. De még az utolsó laptopja sincs meg, pedig ezen sok fontos kézirata volt. Gizi állította, hogy az az övé, bizonyítsam be az ellenkezőjét. Harcolok még ezekben az ügyekben, és ami még fontos nekem, a balatonedericsi ház, amiről már beszéltem. A ’70-es évek vége felé nagy siker volt a Házmestersirató, legalább háromszázszor ment a Vígszínházban, annak a jogdíjaiból vette 1981-ben. Világéletében úgy tekintette, hogy az övé. Készült is vele ott egy szép dokumentumfilm, Puszt Tibortól az Elillanó évek.

A két húgomnak pedig azért van hozzá komoly érzelmi kötődése, mert ott nőttek fel, minden nyarukat ott töltötték. Ezt a házat valahogyan mégis átjátszották Papolczy Gizella fiának. Nem a pénzbeli értéke fontos nekem, hanem az, hogy apám mennyire kötődött hozzá, örömmel ment le oda mindig, ott tudott írni, alkotni. A feljelentést megtettem, ezért még mindig harcolnék. A történetnek nincs még vége, amíg mindenről nincs jogerős ítélet, hogy hamisítvány, addig Papolczyék védekezni fognak, mi pedig pereskedni. Nekem nem a pénz a fontos, hanem apám szellemi öröksége. Húgaimmal azt szeretnénk, ha újra játszanának Csurka-darabokat a színházak – teltházzal -, szeretnénk, ha mennének a rádiójátékok, a filmek, ha a szellemi hagyatékát méltóképpen kezelhetnénk… Ezért harcoltam végig ezt a hat és fél évet.

Vezető kép: MTI