A Tisza Párt alelnökének is az a mániája, hogy le kellene mondanunk a szuverenitásunkról
Fotó: Koszticsák Szilárd
Tarr Zoltán színpadi szereplései aranybányát jelentenek mindenki számára, aki rá akar mutatni arra, hogy miért nem szabad a Tisza Pártra szavazni. Ezeknek az a mániája, hogy le kell mondanunk, önként természetesen, a szuverenitásunkról.
Ráadásul Tarr Zoltán a házasságról sem tudhat sokat, legalábbis az alapján amit hadovál róla. Csak a szuverenitásról tud még kevesebbet.
Tarr Zoltán szerint hozzá kellene mennie Magyarországnak az EU-hoz és ilyen módon kellene lemondania a szuverenitásának egy részéről
Ez a zseni ezt találta mondani:
Rengeteg előnye van a számunkra az Európai Uniónak, sorolni lehet. Én azt a képet hadd használjam, hogy nyilván olyan ez, mint egy házasság, egy jó házasság – ilyen is van ugye –, amikor nyilván, amikor belép két ember egy házasságba, akkor bizonyos részeit a saját szuverenitásának feladja, és ezt a legtöbb esetben nem, hogy is mondjam, zokogva és a haját tépve teszi meg, hanem ugye óriási fesztivál, lagzi keretében, elképesztő örömmel és mindent megígérve a másiknak. Magyarország az Európai Unió része, nyilván bizonyos dolgokban lemondott bizonyos dolgokról, de cserébe valami olyat kapott, amit semmilyen más módon nem tudott volna megkapni. (...) Nekünk az Európai Unió és egy erős Európa a lényeg és a fontos és a szempont – már nem Magyarország előtt –, de hogy egy erős Európában gondolkodunk.
Nekünk, magyaroknak úgy van esélye, hogyha egy erős Európában vagyunk. Erős Európa az azt jelenti, hogy szuverén államok működnek együtt és ahol az együttműködés az előnyt jelent, ott ebbe az együttműködésbe sok mindent beletesznek.
Hogyha valamit ketten, hárman, tízen, huszonheten jobban tudunk csinálni, mint egyedül, akkor érdemes így csinálni, mert nagyobb erőt és hatékonyságot lehet elérni.
A válások nagy számáról ne is beszéljünk, de azoknak ugyebár az az oka, hogy a felek igazából nem akartak lemondani a szuverenitásukról, hanem legjobb esetben közösen akarták azt gyakorolni mindkettőjük örömére.
Hát én nem akarok például Ursulával és Manfreddel csoportházasságba keveredni és kipróbálni, milyen is az, amikor Manfred és Ursula gyakorolja az én szuverenitásomat. Van egy olyan gyanúm, hogy csak a szuverenitásom kellene, de az én jólétemmel már nem igazán törődnének, miközben Oroszországgal veszekszenek. Ráadásul Ursula és Manfred éppen Ukrajnát akarja elszeretni az oroszoktól, és ők adják a tányérokat, amelyeket a vonakodó ukrán menyasszony hozzávagdos az oroszokhoz. Tényleg, ki az a hülye, aki átmegy a szomszédban veszekedő drabális barom otthonába és elmondja neki, a családi veszekedés közben, hogy elszerette az ő Ukrajnáját? Ezek minket is vinnének magukkal, sőt minket tolnának maguk előtt, amikor a drabális barom teljesen elborul a pofátlanságuktól.
Mert biztosak lehetünk benne, hogyha Ursuláék egyszer megszerzik a szuverenitásunkat, akkor azt nem adják vissza soha, kitalálják majd, hogy megszűnik a válás (saría például), és előtte kellett volna jól meggondolnunk. És különben is háljon együtt a Tarr Zoltán az Ursulával és a Manfreddel!
