Trianonban elcsatolt területeink közül talán a legkevésbé ismert és felfedezett a Délvidék. Erdély mindent visz, Tündérországként él a szívünkben, Felvidék a Tátra bérceivel és a köztük rejtőző tengerszemekkel csábít, és a háború előtt Kárpátalja is közkedvelt célpont volt, Vereckével, Munkács várával és más szépségeivel. Mellettük szinte mostohagyerekként létezik a Délvidék, pedig csodálatosabbnál csodálatosabb látnivalókat rejt, színmagyar falvaival, hangulatos városaival és a „legmagyarabb folyó” gyönyörű alsó szakaszával. Sorozatunkban Délvidék csodáiból mutatunk fel néhányat, nem titkoltan abból a célból is, hogy olvasóinknak is kedvet csináljunk azokat felfedezni.
Amennyiben átjövünk a gúnyhatáron, és nekiindulunk Bácska szerbiai részének, még szinte alig lépünk a gázpedálra, máris egy nagyvárosba érkezünk. A napjainkban mintegy százezer lakosú Szabadka nem csupán egész Szerbia hetedik legnagyobb lélekszámú települése, de Újvidék után a Délvidék második legnagyobb városa is. Nagyságára jellemző, hogy ezzel a százezer körüli lélekszámával a magyarországi megyeszékhelyek között az élbolyba tartozna.
Nemcsak a lélekszáma miatt érdemes azonban felkeresni a Bácska fővárosát és hosszabb időt szánni alaposabb megismerésére, hanem azért is, mert Szabadka egyszerre ad ízelítőt a régi időkből és a modernitásból, emellett pedig magyar lélekkel átszellemülve is látnivalók egész sorát tárja elénk.
Külön öröm, hogy Szabadka mind a mai napig „kétnyelvű” város, ahol magyarul is megtaláljuk a legfontosabb feliratokat, és a legtöbb helyen akkor is elboldogulunk valahogy, ha egy kukkot sem tudunk szerbül. A kisebb településeken – kiváltképp Észak-Bácskában – ez szerencsére még ma is sok helyen természetes jelenség, de a nagyvárosok közül napjainkban már csak Szabadka az egyetlen ilyen hely.
A sok meghurcoltatást elszenvedett Szentháromság-szobor, amely immáron ismét régi helyén, a főtéren pompázik! Fotó: Kovács Attila
Van valami, amiben Szabadka is ugyanolyan, mint a Kárpát-medence összes jelentős települése, függetlenül attól, hogy jelenleg melyik országhoz tartozik. Legfontosabb műemlékei, templomai, művészettörténeti értékei mind-mind a „magyar világ” idejéből, vagyis Trianon előttről valók. Ily módon egyszerre fedezhetjük fel különleges fájdalommal, de mégis jókora büszkeséggel Szabadka látnivalóit.
Repedés a templomon
Szabadkának több olyan épülete is van, amelyet a város jelképének is tekinthetünk. Ezek egyike a püspöki palota és a mellette álló Szent Teréz-plébániatemplom, amelynek a „népi neve” is mutatja a különlegességét. Az eredeti nevét sokan Mária Teréziához kötik, hiszen ő adományozott szabad királyi városi rangot Szabadkának. Ez azonban tévhit: a keresztény egyház egyik közismert szentje, Ávilai Szent Teréz a névadója a templomnak.
Ottjártunkkor is éppen tatarozás alatt állt a csodálatos szépségű Szent Teréz Plébániatemplom, amelyen messziről is szembetűnő a széles, homlokzati repedés. Fotó: Kovács Attila
Úgyszintén sajátos a köznyelvben alkalmazott elnevezés: a város lakói nemes egyszerűséggel csak „repedt templomként” emlegetik a csodaszép templomot. Ennek oka az a rendkívüli repedés, amely sajnos szinte az egész homlokzaton végighúzódik. A látványra is ijesztő repedés oka az, hogy ezen a helyen korábban egy temető volt, ami a talaj szerkezetét alapvetően átalakította. Amikor a templom felépült, hamarosan süllyedésnek indult a falak rendkívüli súlya alatt, ami a homlokzat megrepedését eredményezte. Legutóbb magyar állami források segítségével igyekeztek megszüntetni a repedést, egyelőre eredménytelenül. A püspöki palota és a mellette működő Paulinum, azaz a katolikus gimnázium pedig a magyar identitás megőrzésének legfontosabb intézményei közé tartoznak nemcsak Szabadkán, de a Délvidék egészét tekintve is.
A szecessziós építészet gyöngyszeme
Aki ma végigsétál Szabadka csodálatos belvárosán, ki sem kerülheti az egész Délvidék talán legszebb városházáját, amelyet nemcsak központi fekvése okán, de a rendkívüli szépsége és magassága miatt sem lehet nem észrevenni. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni néhány anyaországi épület és a szabadkai városháza között, az nem téved. Két tervezője, Jakab Dezső és Komor Marcell több, akkortájt létesült budapesti épületet (pl.: Földtani Intézet, Pesti Vigadó) is mintának tekintett a tervezés során. Immáron száztíz éve, hogy átadták, és az akkori viszonyok között különösen kiemelkedett a bácskai síkból, messze földről is látszott. A tornyában lévő negyvenöt méter magasan lévő kilátóból a város és környéke kitűnően körbenézhető, tiszta időben tökéletesen kivehető a Palicsi-tó, de bőven átlátni az anyaországba is, hiszen innen légvonalban mindössze nyolc kilométerre van a gúnyhatár.
A szabadkai Városháza különleges építeszeti gyöngyszem, egyben a város egyik jelképe is. Fotó: Kovács Attila
Nemcsak a Városháza kínál impozáns látnivalót a főtéren, hanem az eredeti helyére nemrégiben visszakerült Szentháromság-szobor is. Ennek sorsa a Tito nevével fémjelzett Jugoszláviában igencsak sanyarú volt, a Szent Teréz-templom és a püspöki palota közötti részen állították fel, gyakorlatilag elrejtve mindenki elől. 2016-ban került vissza oda, ahol az áthelyezés előtt is állt. Az újbóli avatás nagy ünnepség keretében zajlott le, még újra is lett szentelve. A szobor visszahelyezésével válik teljessé a főtér csodája, amelyet vétek kihagyni, ha valaki eljut Szabadkára.
Egykor vár állott ott, most ferences templom
A Szent Teréz-templomhoz és a Városházához hasonlóan kihagyhatatlan látványosság Szabadkán a ferences barátok temploma, valamint a mellette lévő rendház. A Trianon óta ortodox többségű országban a katolikusok és a protestánsok jókora kisebbségben vannak, éppen ezért az önazonosság-megőrzés szempontjából még nagyobb hangsúlyt kapnak azok a templomok, ahol anyanyelvi szentmisék, istentiszteletek is vannak.
A kéttornyú ferences templom és mellette a rendház. A török idők előtt a IV. Béla által építtetett vár állott ezen a helyen. Fotó: Kovács Attila
Tekintettel arra, hogy a Szerbiában élő horvát kisebbség is zömében katolikus, így a nagyobb városok katolikus templomaiban horvát nyelvű miséket is bemutatnak. Elsősorban azonban a magyar a hivatalos misenyelv, így szinte bármikor lehetőség nyílhat anyanyelvi szentmisét hallgatni az ide látogatóknak. Igaz ez a ferencesek templomára is, amely templomnak egyébként kultúrtörténeti különlegessége is van: az egykori szabadkai vár területén található. A kutatások megállapították, hogy a mai templom és rendház helyén eredetileg egy vár állott, amely minden valószínűség szerint egyike volt a tatárjárás után, IV. Béla korában épült várainknak. Mint oly sok minden a történelmi Magyarország középső vidékein, ez a vár is a török hódoltság idején lett az enyészeté.
Magyar iskolaközpont
A katolikus gimnázium és a papnevelde kapcsán már esett szó az oktatásról, amelynek rendkívüli hagyományai vannak a városban és jelentősége ma is kiemelkedő, magyar szempontból is. Itt tanult egykoron Kosztolányi Dezső is, akinek – művészettörténeti érdekesség – a gimnázium előtti kis téren egymással szemben két szobra is van, és ma is több intézmény indít a szerb mellett magyar tannyelvű osztályt is. Vagyis nem csupán a múltban, de a jelenben is rendkívüli jelentősége van a szabadkai iskoláknak, amelyekbe szerte a Bácskából érkeznek a magyar anyanyelvű nebulók.
A főgimnázium épülete, amelynek egykor Kosztolányi Dezső is a tanulója volt. Fotó: Kovács Attila
Szabadka csodálatos hangulatú város, amelyben teljes mértékben otthon érezheti magát a magyar utazó. A feliratok ugyan árulkodnak arról, hogy már nem a miénk, ám a város egész miliője, valamint a mindenütt hallható magyar szó mégiscsak szívbélivé teszi számunkra.
Vezető kép: Csendélet a szabadkai sétálóutcán 2022 júliusában. A szerző felvétele
[Délvidéki sorozatunk első részét, amelyben az aracsi pusztatemplomot mutattuk be, ide kattintva olvashatják el!]
Facebook
Twitter
YouTube
RSS