Döbbenet és könnyek Milánóban: Olaszország 1958 (!) után újra lemaradt a világbajnokságról
Hihetetlenül izgalmas, világbajnoki meccsnek beillő pótselejtezőt vívott egymással Olaszország és Svédország Milánóban az oroszországi vébéért, és a svédek – amúgy olasz módra – elérték a nekik tökéletesen megfelelő 0–0-t. Olaszország összeomlott, utoljára 1958-ban fordult elő, hogy a legendás nemzeti csapat lemaradjon a világbajnokságról.
Régen láttunk ennyire jó gólnélküli meccset, igaz, ez az olaszokat nem vigasztalja. Itáliában nemzeti gyásznap lesz november tizenharmadika, hiszen 1958-ban fordult elő utoljára, hogy az olasz válogatott lemaradjon egy világbajnokságról. Négyszeres világbajnokként. Ez az olasz csapat persze nem hasonlít a régiekre, nehéz megszokni, de ettől még tény, hogy a védelmet és a legendás kapust, Buffont kivéve nem találunk klasszisjátékost a keretben. Egyetlen egyet sem.
Se Baggio, se Del Piero, se Totti, de még egy Inzaghi, Vieri sincs az olaszoknál, nem beszélve az olyan középpályás-zsenikről, mint amilyen Pirlo volt.
Aki amúgy éppen most vonult vissza. Nemsokára Buffon is követi, az mindenesetre eldőlt, hogy nem a világbajnoksággal zárja pályafutását.
Az olaszok az ínséges felhozatal ellenére simán összehozhatták volna azt az egy, legalább hosszabbítást érő gólt, de semmi sem akart összejönni a Svédország elleni visszavágón. Hiába voltak egész jó pillanatai a hazai csapatnak, hiába tüzelte fel újra és újra az olasz közönség, a svéd védelem egészen elképesztően állta a sarat. Ez pedig továbbjutást ért a hazai 1–0 után.
A mérkőzés bohóca a spanyol bíró volt, aki nagyjából három-négy tizenegyest befújhatott volna, de egyszer sem tette. Emellett rengeteget szerepelt, és a szokásos alattomos játékát hozó Chiellinit sem küldte le pirossal, pedig akkorát könyökölt már sárga lappal a „zsebében”, amiért azonnal le lehetett volna zavarni.
Aki persze ismeri Mateu Lahozt és úgy általában a spanyol játékvezetőket, az nagyon nem lepődhetett meg. Bár a spanyol futball hosszú évek óta uralja a világot, a bírói kar hírhedten alulképzett emberekből áll, akik bármilyen meccset képesek tönkretenni. Ezt szerencsére még Lahoz sem tudta most, a két csapat gigászi küzdelmet vívott, s bár sokan vártuk az olasz gólt, ezúttal nem érkezett meg.
Azért írjunk a svédekről is: amit a Lustig, Lindelöf, Granqvist, Augustinsson védőnégyes és Olsen kapus művelt, az könnyen legendává teheti őket otthon. Bár sokszor szerencséjük volt, önfeláldozóan, komoly hittel, megingathatatlanul védekeztek, és ezzel megérdemelték a győzelmet érő döntetlent.
Ismét bebizonyosodott: a futball jórészt mentális sport, ha fejben erős egy csapat, akkor – elmaradt tizenegyesek ide, elszórakozott kontrák oda – elég nehéz megingatni. Főleg, ha fizikailag is olyan kemények, mint ezek a svéd játékosok.
Az olaszok öregecske edzőjét, Venturát valószínűleg már most közellenséggé nyilvánították. Azt mondjuk nehéz megérteni, miért nem hozta be legalább csereként Insignét, aki bármikor képes egy-egy védhetetlen lövésre. De az olasz futball hosszú évek óta tartó lejtmenetét nyilván nem lehet az ő nyakába varrni.
Fotó: UEFA.com
