„Dolgozott az adrenalin, de tudtam, higgadtnak kell maradnom” – Az autós üldözésről írt a rendőrség

Gál Zsombor, a rendőrségi autóban ülő őrmester visszaemlékezéseiről posztolt a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság. A bűnügyi regénybe illő szöveget változtatás nélkül közöljük.

Dolgozott az adrenalin, de tudtam, higgadtnak kell maradnom – emlékszik vissza a tegnap reggeli eseményekre Gál Zsombor őrmester, a Váci Rendőrkapitányság körzeti megbízottja.

Sokan láthatták azokat a képsorokat, amelyeket az M2 autóúton rögzítettek egy rendőri intézkedésről. A rendszám nélküli, szürke kocsi követését még Vácon kezdte meg az őrmester két kollégájával maga mellett. Nem volt ismeretlen számára, korábban többször kapta már közlekedési szabálysértésen, vagy éppen eltiltás hatálya alatt közlekedve – tudta, nincs jogosítványa.

Mögé sorolva egyértelművé tette, álljon meg! A sofőr azonban nem mutatkozott együttműködőnek, lazán rátaposott a gázra és az M2 felé vette az irányt – az őrmester feltolta a szirénát és a kéklámpát, majd utána zúzott. A gyorsforgalmi szakaszra kanyarodva N. Csaba halálos iramot vett fel. Az sem érdekelte, hogy a főváros felé haladó autókban nők, férfiak, gyerekek, idősek, családok ülnek, sebessége már a 200-at súrolta, valószínűleg semmi más nem járt a fejében csak az, hogy bármi áron el kell tűnnie, le kell lépnie. Az őt követő rendőrautót vezető Gál Zsombor őrmestert ennél sokkal több minden foglalkoztatta, miközben a kormányt markolva tövig nyomta a gázpedált, hogy ne veszítse szem elől a menekülőt.

Állítja, elsősorban másokra – a békésen Budapest felé tartó autóban ülőkre, vele lévő társaira – gondolt, eltökélte, senkinek nem eshet bántódása. Bár az adrenalin csúcsot döntött szervezetében, nem izgult, nem stresszelt, az édesanyjától tanult higgadtsággal és összpontosítással vette a másodpercenként módosuló akadályokat – bízott magában és tudásában. Ezer, meg egy változóval kellett számolnia, járt az agya a megoldásokon, számolt a jövőbeni lehetséges következményekkel, azok lehetséges elkerülésein pörgött. Folyamatosan figyelte a körülöttük haladókat is, fejben azt modellezte, mi lesz, ha balra húzza, mi lesz, ha jobbra húzza, ha növeli a sebességet, ha befékez, ha rátolja a betonelemnek, ha megpördül, ha átpördül, ha… Rengeteg körülmény, amit egy ilyen kiélezett helyzetben számításba kellett venni és vett is.

Tudta, N. Csaba nem fog önként megállni, rá kellett kényszeríteni úgy, hogy közben még véletlenül se sérüljön meg senki.

Miután sikerült az üldözött autó elé kerülnie, manővereivel, lassítófékezéseivel a halálos tempót 50-60 km/h-ra vitte le. Az időközben érkező megerősítő egységgel immár két oldalról igyekeztek megállásra bírni N. Csabát. A szolgálati autó megsínylette a menetet, de végül megálljt parancsoltak a menekülőnek.

Gál őrmester kirúgta a kocsi eldeformálódott ajtaját, kipattant és felszólított. Többször is, ám N. Csaba kollégánk kezében tartott fegyverét látva sem reagált, inkább ellenállt. Segítségre volt szüksége, amit az őrmester készséggel teljesített – egy mozdulattal kisegítette az ülésből. Bilincselése már az M2 aszfaltján történt.

A rendőri intézkedés közben senki nem sérült meg.

Gál Zsombor őrmester joggal örült a földön fekvő, hátrabilincselt kezű N. Csaba látványának. Bevallotta, jól estek kollégái, főnökei elismerő szavai, mosolyt csalt arcára, amikor „Mi van, M2?”, vagy éppen “tökös intézkedés volt” felkiáltással köszöntek neki. Számára azonban fontosabb, hogy tudja, rajongásig szeretett édesanyja büszkén tekint le rá az égből. Ő már nem öntheti szavakba azt, amit édesapja fiát ölelve kimondhatott: „Büszke vagyok rád!”

Fotó: Facebook