Donáth Anna végre nevén nevezte a Momentumot – alakul az MSZP–SZDSZ-koalíció 2.0
A Momentum egy olyan nyugatos szellemiségű liberális párt, amely kortárs nyugati, progresszív politikai-kulturális mintákat akar lemásolni, illetve idehaza – minden kritika nélkül – megvalósítani. Tiszta beszéd, világos álláspont. Gelencsér „államférfi” Ferencnek nem sikerült, Donáth Annának viszont valami már pislákol: próbál pártjának ideológiai fizimiskát adni. Sőt, a Momentum régi-új vezetője gondolt egy merészet és kijelentette, hogy a demokrácia csak liberális lehet. Megszületett tehát az SZDSZ 2.0, igaz, az SZDSZ mögött létezett egy széles és izgalmas vitáktól hangos értelmiségi holdudvar, a Momentum viszont felszínes, otromba (képviselői mostanában verekedni akarnak) és intellektuálisan üres. Ez nagy különbség. Arra azonban alkalmasak lehetnek, hogy a DK-val egy olyan „se veled, se nélküled” együttműködést hozzanak tető alá, mint amilyen a hatalomtechnikai szempontból sikeres MSZP–SZDSZ-koalíció volt.
A Momentum régi-új elnöke az elmúlt napokban több interjúban is liberálisként definiálta a pártja ideológiai alapállását. Sőt, a beiktatási ceremónián szó szerint így fogalmazott:
Sokszor sokan megkérdezik: mitől momentumos a momentumos? Teljesen egyértelműen van egy dolog, ami megkérdőjelezhetetlen: a szabadság iránti elképesztő elkötelezettségünk, vágyunk, hitünk.
Majd hozzátette:
Alig több mint négy hónap múlva EP-választások lesznek. Szögezzük le: ezen a választáson nem a kormány leváltásáról fogunk dönteni, de ezen a választáson dől el az is, hogy képesek leszünk-e az EP-ben korlátozni a kormány túlhatalmát. A nemzeti parlament szerepe egyre inkább formális, uniós eszközökkel lehet egyensúlyt teremteni.
Az utolsó mondatban minden benne van, minden, amit a hazájáról gondol a Momentum.
Ha mindezek után megnézzük a Momentum elmúlt öt évben végzett uniós (akna)munkáját, illetve sorra vesszük azokat a random felbukkanó progresszív politikai ötleteket, amelyekkel próbáltak címlapra kerülni, akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy Donáth Anna egy új SZDSZ-t szeretne építeni.
Ez mindenképpen előrelépés, hisz évek óta nem tudják magukat definiálni, ám visszalépés annyiból, hogy ezzel de facto visszatérnek a 2010 előtt időkhöz, amelynek árnyaival éppen Donáth szeretne leszámolni. De annyi baj legyen! Az MSZP–SZDSZ-koalíció hatalomtechnikailag sikeres formáció volt, hisz abszolút többséget tudtak teremteni 2002-ben és 2006-ban, illetve a Fővárosi Közgyűlésben két évtizeden keresztül. Bejöhet ismét a számítás?
Nem véletlen az sem, hogy a szövetségi politikát tekintve Donáth Anna felvetette, hogy Budapesten el lehet gondolkodni egy két listás induláson. Ez végül is a főpróbája lenne annak, hogy vajon sikeres lehet-e újra az a képlet, amely szerint egy nyugati mintákat másoló liberális párt önállóan definiálja magát, de végül – amikor a szükség úgy hozza – minden esetben összefog a szintén nyugatra tekintő legnagyobb (ál)baloldali párttal, amivel rengeteg közös ügyük van. Meg persze közös a külföldi támogatói kör is.
A baloldal az internacionalizmusával, a liberálisok pedig a kozmopolitizmussal, azaz a nemzetek felett álló világpolgárság eszméjével végül mindig is megértették egymást. Így lesz ez most is; a kérdés inkább az, hogy a Momentum ezzel a projekttel megmenekül-e az eljelentéktelenedéstől.
Donáth Anna tehát egy új SZDSZ-t épít és abban bízik, hogy a régi recept, azaz a külföldről támogatott baloldali és liberális nász sikeres alternatívája lehet a kormánypártoknak.
Az önállóságra törekvő pártok közül az LMP egy lokális zöldprogrammal, a Jobbik „konzervatív fordulattal”, az MSZP pedig „valódi baloldali politikával” igyekszik – egyelőre sikertelenül – kikerülni a válságból, míg a Párbeszéd Karácsony Gergely vélelmezett népszerűségére próbál építkezni. Az LMP-nek azonban nincs országos lefedettsége, és nagyon úgy tűnik, hogy a globalista oldalról a lokalista oldalra igyekszik (ettől még marad ellenzéki párt), ami kockázatos, ám ésszerű út lehet. A Jobbik viszont olyan súlyos identitásválságban van, amiből aligha tud kikecmeregni. Az MSZP hitelességi problémákkal küszködik, erősen megfogyatkoztak, tartósan a parlamenti küszöb alatt tanyáznak, a Párbeszéd pedig továbbra is mérhetetlen szervezet.
Azaz az összefogósdiból kilép az LMP, kiesik a Jobbik, az MSZP és a Párbeszéd pedig nem jár valódi értéktöbblettel. Marad a Demokratikus Koalíció, ami mellett jelenleg csupán a Momentum tűnik életképes szervezetnek, ám lépéshátrányuk szembetűnő. (A Dobrev Klára által megalapított árnyékkabinet ugyan új szavazókat nem hozott, de átrendezte a baloldali erőviszonyokat és megerősítette a DK pozícióját.)
Mindebből logikusan következik, hogy míg a 2024-es uniós választásokon külön listán indulnak majd az ellenzéki pártok, addig az önkormányzati voksoláson valamilyen formában együttműködnek majd. Mivel megújulás továbbra sem várható, így egy lehetséges kooperáció az egykori MSZP–SZDSZ-koalíció mintájára létrejövő, belső feszültségekkel terhelt DK–Momentum-tengely jöhet létre.
Az előttünk álló évben ki fog derülni, hogy milyen erőviszonyok mentén fog a Demokratikus Koalíció és a Momentum egymással versengeni, illetve alkalmanként együttműködni. Csakúgy, mint egykor az MSZP és az SZDSZ tette.
