Aranylapok az aranybányászat történetéből: Rothschild és Sztálin
Az emberiség a története során mintegy 80 ezer tonna aranyat bányászott ki, amelynek 99 százaléka mind a mai napig megvan - valahol. Annyi biztos, hogy hosszú idő után Magyarországon is van nagyobb mennyiség, hiszen a Magyar Nemzeti Bank a napokban vásárolt 30 tonnát. Az alábbi cikkünkben két történelmi figurát villantunk fel, akik döntő mértékben részt vettek ennek a 80 ezer tonnának a kitermelésében: Nathaniel Mayer Rothschild és Joszif Visszarionovics Sztálin.
A valaha kibányászott arany mintegy fele - 40 ezer tonna - a dél-afrikai Witwatersrand-medencéből származik, amely középpontja földrajzilag a mai Johannesburg. A nagyjából kör alakú medencét geológiailag egy becsapódó meteorit alakította ki, amely mintegy 300 kilométer átmérőjű krátert hozott létre. Tudósok szerint ez volt a legnagyobb égitest, amely bolygónkat eltalálta a 4 milliárd éves története során, és ma ennek a kataklizmának a nyoma a Witwatersrand-medence.
Johannesburg a középpontban
Johannesburg a hollandok által alapított békés kisváros volt, és akkor került a világpolitika középpontjába, amikor az 1880-as években felfedezték az itt lévő gyémántmezőket és hamarosan megtalálták az aranyat is. Az akkor még független terület azonnal az akkori világpolitika központi kérdése lett.
A 1800-as évek végének legnagyobb hatalma Nagy-Britannia volt, amely a mesés kincsek láttán elhatározta, megszerzi magának a területet.
Az első, illetve második búr háborúban az angolok nagyon véres harcok után elfoglalták a mai Dél-Afrika és Zimbabwe területét. Ennek örve alatt kegyetlen népirtást bonyolítottak le, és a búr (holland telepesek) jó részét koncentrációs táborba zárták és sokukat megölték. Földjeiket elkobozták és brit bányatársaságok tulajdonába játszották át.
1887-ben Nathaniel Mayer Rothschild báró és haverja, a Cecil Rhodes nevű kalandor (más néven: misszionárius) megkezdték a hatalmas bányák létrehozását. Rhodes később kikerült az üzletből és a helyét Ernest Oppenheimer vette át, aki egyébként a ma is üzemeltető JP Morgan Bank társalapítója volt. Ekkor megkezdődött az ipari méretű bányászat, amelynek révén az arany a londoni Rothschildok közreműködésével angol és amerikai bankok trezorjaiba került.
Kinek dolgozott Churchill?
Ennek a történetnek van még egy mellékszála: a búr háborúban tűnt fel egy fiatal katonatiszt, Winston Churchill, aki valóban hősiesen harcolt. De ennél fontosabb, hogy az angol közvélemény az ő tudósításaiból követte nyomon a háborút. Ez a médiasiker egy csapásra Anglia egyik legnépszerűbb emberévé tette Churchillt, és ez megalapozta későbbi politikai karrierjét, ami egészen a miniszterelnökségig vezetett.
Egyébként Winston családja, a Marlborough hercegek üzlettársai voltak a jó öreg Nathan Rothschildnak, és az anyai felmenői közt megtalálható az amerikai Vanderbilt család, amely szintén részt vett a JP Morgan grundolásában. Mondhatnánk, hogy Winston Churchill a családi vagyon növelése érdekében harcolt, és mint látjuk, igen sikeresen.
Sztálin feltalálta a Gulágot
Az előbbi úriemberek után a történelem második „legsikeresebb” aranybányásza a miáltalunk is jól ismert Joszif Visszarionovics Sztálin volt. Amikor 1927-ben megszerezte a teljhatalmat a Szovjetunióban, akkor elhatározta, hogy ha népe beledöglik is, ő akkor is iparosítja a birodalmát. Ehhez pénz kellett, amire két forrása volt: a bakui olaj és a szibériai arany.
Az Urálban Nagy Péter óta termeltek aranyat, ám Sztálinnak ez kevés volt. Addigra már tudták, hogy a távol-keleti Magadan régióban, amely Kamcsatka magasságában van a szárazföldön, gazdag aranymezők vannak. Se út, se vasút nem vezet oda, és borzalmas hideg van telenként. Sztálin azonban feltalálta a Gulágot, és gyalogszerrel milliókat indított útnak. A foglyok középkori módszerekkel, csákánnyal és ásóval bányászták az aranyat.
Olyan kegyetlenül bántak az emberekkel a Gulágon, ahogy még az angolok se tették a négerekkel. Sőt, Dél-Afrikában modern gépeket állítottak be, ami miatt egyre kevesebb rabszolgamunkára volt szükség. Sztálin az ilyesmire sajnálta a pénzt.
A kitermelt ásványkincs nagy részét eladták nyugaton, és az érte kapott pénzből gigaberuházásokat finanszíroztak szerte a Szovjetunióban. De elég sokat raktak félre, és a háború kitörésekor, 1941-ben egyszerre 2000 tonna aranyat adtak át az Egyesült Államoknak fegyverekért cserébe. Ám ez se volt elég: a háború alatt még tovább fokozták a bányászatot. Az amerikaiaknak annyira fontos volt a sárga fém, hogy Henry A. Wallace alelnök 1944-ben ellátogatott Magadan városába, ahol a korabeli sajtóközlemények szerint „elbeszélgetett a foglyokkal”. Erről a Wallace-ról nem árt tudni, hogy szocialista volt és otthon egész nap az elnyomottak sorsáért nyávogott. Lényeg, hogy ez a régió becslések szerint mintegy 10 ezer tonna aranyat adott a világnak.
Mára már átalakult a kép. A dél-afrikai bányák kezdenek kimerülni, illetve olyan mélyen van csak arany, ahonnan a nagy hőség miatt lehetetlen felszínre hozni.
Theresa May angol miniszterelnök legutóbbi látogatása során nyilvánvalóvá vált: ha nincs arany, akkor őket nem érdekli az az ország.
Most folyik a fehér farmerek földjeinek elkobzása, és az események alapján valószínűleg minden fehér embert kiüldöznek a Dél-afrikai Köztársaságból. Putyin pedig az olajbevételeiből modernizálta az aranybányászatot is, és ma már high-tech-kel termelnek.
Kína vezet, de az angolszászok még fölényben vannak
2017-ben a világon a legtöbb aranyat Kína termelte, az Arany Világtanács szerint 413,7 tonnát, amit Ausztrália és Oroszország követ 270 tonnával, majd Kanada és az USA van a rangsor negyedik és ötödik helyén. Az adatokból látható, hogy az angolszász hatalmak ugyan leszorultak az első helyről, de összességében még ma is ők a piac meghatározó szereplői.
A termelés is átalakult: például a legnagyobb egyedi bánya ma Indonéziában működik. Ez valójában rézbánya, és az aranyat csak melléktermékként nyerik ki az ércből, ultramodern kohászati eljárásokat használva. Hagyományos típusú kitermelés egyre kevesebb helyen folyik, és egyre fogy a föld mélyében lévő készlet.
Kivéve az oroszoknál, akik azt hirdetik, hogy hamarosan duplájára növelik a termelést.
Nehéz eldönteni, hogy igazat mondanak, vagy a szokásos orosz nagyzolásról van csupán szó. Az tény, hogy a Bajkál-tó mellett most alakítanak ki egy bányát, amelyet egy kínai-orosz cég fog üzemeltetni. Ennek eredményét majd meglátjuk.
De addig is van a világon 80 000 tonna arany, amiből 31,5 tonna immár Budapesten van egy széfben.
Kiemelt fotó: MTI/EPA
