Boros Imre: nemzeti konszolidációra van szükség, a legfontosabb a munkahelyek védelme
Az egész nemzetnek össze kell fognia – jelentette ki Boros Imre közgazdász portálunknak adott interjújában. Mindenkinek áldozatot kell vállalnia, hogy minél előbb túl legyünk a bajon. A közgazdász, aki jelenleg önkéntes karanténban tartózkodik, úgy véli, hogy az sem véletlen, hogy a "legvadabb liberális" országokban a legerősebb a járvány, például Svédországban vagy Norvégiában, de sajnos ide tartozik Olaszország is, ahol a politikai vezetők egy jó része a szabadkőműves páholyok tagja.
Mióta a kormány elrendelte a vészhelyzetet, mindenki azt számolgatja, hogy miből fog megélni? Rengeteg munkahely került veszélybe és nagyon bizonytalanok a kilátások. Ön szerint mit lehetne tenni, hogy a lehető legkisebb veszteséggel éljük túl a válságot?
Egy nemzeti szintű konszolidációra van szükség, és ebben az ügyben az uniót pedig felejtsük el. Úgy kell megszüntetni a járványt, hogy eközben ne tegyük tönkre a gazdaságot. Megtehetnék, hogy mindent leállítunk, még a kismadár se repülhetne, és akkor gyorsan megszabadulnánk a vírustól. Ám ekkor leállna a termelés és felkopna az állunk. Egy szűk ösvényen kell haladni a gazdaság és az egészségügy között. Az egész nemzetnek össze kell fognia. Mindenkinek áldozatot kell vállalnia, hogy minél előbb túl legyünk a bajon. Ma együtt sírunk, utána pedig együtt fogunk nevetni.
A kormány a nemzeti bank javaslatait megfogadva meghozta az első döntéseit. Mire irányulnak ezek az intézkedések, mi a céljuk?
A fő cél, hogy megőrizzük a munkahelyeket, és ezen a téren mindenkinek vannak feladatai. A kormány már megtette a dolgát, és lemondott az adókról és járulékokról bizonyos ágazatokban. Azonban a cégeknek is van sok dolga. Például a szállodaiparban ne eresszék szélnek a munkaerőt, mert akkor, ha újra jönnek a turisták, akkor nem lesz, aki takarítson vagy főzzön. Nem lehet csak egyszerűen kirúgni az embereket; inkább meg kellene állapodni a munkavállalóval. Például szóba jöhet átmeneti bércsökkentés vagy munkaidő-rövidítés. A lényeg, hogy megőrizzük a munkahelyeket, mert a gazdaság alapja nem a gép, nem a komputer, hanem az ember. Ennek ki kell majd találni a jogcímét – például leállási szabadság. Ilyenkor például lehetne 50-60 százalékos bért fizetni, így egy-két hónapig ki lehet bírni anyagilag.
Amerikában jelenleg – mint nálunk – egy nemzeti kormány van hatalmon. Azonban ott mintha más úton indultak volna el.
Igen, és egy nagyon szimpatikus lépést csinált Trump elnök. Minden családnak küld egy 1000 dolláros csekket.
Ilyesmit nem kellene nekünk is megtenni? Ha persze nem is 1000 dollárt.
Amerikában más a gazdaság-filozófia: ott a munkaadók azonnal kirúgják az alkalmazottat, ha nincs rá éppen szükség. Nálunk azonban történelmileg nagyobb a szolidaritás a munkaadók és munkavállalók között. Amerikában ez nincs így, a vállalkozói szabadság szent és sérthetetlen. Viszont pénzt tud küldeni, amivel ellesznek egy darabig a munkanélküliek. Ott ez a helyes megoldás.
Szóval úgy véli, hogy nálunk semmi szükség a társadalmi szolidaritás ezen formájára?
Legfeljebb a legalsó rétegeknél tudok ilyesmit elképzelni. Igaz, hogy az elmúlt időben jelentősen csökkent a szegénység, de azért alul van még sok baj. Itt lehet, hogy elő kell venni szociális szempontokat is.
Ez mind szép, de mindennek a végén ott lesz egy egyenleg. Mennyibe fog ez nekünk kerülni? Vagy még korai ez a kérdés?
Még nem látjuk a végét, nem tudjuk a járvány kifutását időben. Azt sem tudjuk még, hogy mekkorák lesznek az egészségügyi költségek. Én személy szerint remélem, hogy 5000 fertőzött alatt megússzuk. Ha sikerül az öregeket és a fiatalokat megfegyelmezni, akkor ez nem elképzelhetetlen. Pénz szerencsére van, legalábbis valamennyi biztosan. A költségvetésnek van 450 milliárd forint tartaléka. Az se elképzelhetetlen, hogy a hiány a tervezettnél nagyobb legyen. Lehet, hogy a deficit a tervezett 2 százaléknál magasabb lesz, és akár felmehet 3 százalékra. Ennél nem egy helyen durvább dolgok lesznek Európában.
Az olaszokra gondol? Azok el fognak süllyedni és padlóra küldi őket a válság.
Nagyon sajnálom azt a népet, de a déli országokban van a legtöbb szabadkőműves. Gondolok Portugáliára, Spanyolországra, részben Franciaországra és sajnos Olaszországra. Gondoljunk csak Prodira, Draghira, de az olasz vezetők szinte kivétel nélkül a legrohadtabb páholyok tagjai.
Időben megkezdtük a felkészülést
Mire vezeti vissza azt a tényt, hogy Kelet-Európában – így Magyarországon is – mintha kevésbé gyorsan terjedne a járvány, mint Olaszországban?
Először talán korábban ébredtünk, mint mások. Már hetekkel ezelőtt szinte biztosnak látszott, hogy Magyarországra is bejön majd a vírus. Így a bajban volt annyi szerencsénk, hogy volt időnk a felkészülésre. Például a Szent László Kórházban már korábban kiürítettek egy szárnyat, vagy megkezdték az orvosok felkészítését. A rossz hírek pedig csak egyre jöttek. Először Kínából, majd Iránból, és utána a szomszédból, Olaszországból. Az ember azt hinné, hogy Kína messze van, és sohasem ér ide a koronavírus. Pedig a történelemből tudjuk, hogy a pestis a Selyemúton érkezett Európába. Hétszáz évvel később a koronavírus is ezt az utat választotta.
Ha jól emlékszem, akkor is Kínából indult a dögvész és Perzsián keresztül érkezett?
Igen, a Selyemúton érkezett a selyem is, de a pestis is.
Olaszország el fog süllyedni
Az, hogy Európában Olaszország lett a járvány gócpontja, abban szerepe van a Földközi-tengeren áthaladó migrációnak?
Igen, ez egyértelmű. De én egy magasabb fogalomszintre emelném a dolgot. Azok az országokban terjed gyorsabban a járvány, amelyek "vadliberális" vezetés alatt állnak, és ide tartozik a migráns-simogatás is. Svédország és Norvégia élen járnak, de bizonyos értelemben ezek közé sorolhatjuk Olaszországot. Ezekben a "liberális" országokban a leggyorsabb a kór terjedése. Azonban van egy másik mutató, méghozzá az, hogy a betegek közül mekkora a halálozási arány. Az olaszok itt is katasztrofális helyzetben vannak: világátlagban úgy 2-3 százalék a mortalitás, addig Olaszországban 7 százalék. Ennek oka a gyenge egészségügyi rendszer és a csapnivaló kormányzás. Ám vannak pozitív példák is: Szingapúrban és Hongkongban, amelyek nagyon sűrűn lakott helyek, mégis sikeresen védekeznek. Vagy ott van Kína esete, ahol diktatúra van. A diktatúra általában rossz, de néha azonban lehet jó is. Az elején a helyi vezérek eltitkolták a dolgot, talán még felső utasítást is kaptak erre. Ám amikor rádöbbentek, hogy mivel állnak szemben, akkor nagyon hatékonyan intézkedtek, és ma már kifelé tartanak a járványból. Ha egy diktatúra beindul, akkor nincs mese.
A végrehajtói hatalmat meg kell erősíteni
Ezek szerint most a legfontosabbnak a hatékony, gyors és fegyelmezett fellépést tartja. A kormány által deklarált vészhelyzet erre megfelelő forma?
Ezekből a példákból látszik, hogy mi a teendő. Valamiféle rendkívüli állapotot kell elrendelni. Ez annyit jelent, hogy a hatalmi ágak közül meg kell erősíteni a végrehajtói oldalt, míg háttérbe kell szorítani a törvényalkotást és a bíróságokat. Ilyenkor nem érünk rá parlamenti törvénykezésre, a bíró urak pedig menjenek karanténba. Ezzel szemben a végrehajtó hatalom különböző ágainak rengeteg dolga van. Pont ez nem működött Olaszországban. Meghirdették a karantént, ám a népet ez nem érdekelte, és mindenki úgy mászkált ide vagy oda, mintha mi se történt volna. Így kapta el az egész ország járványt, az északiak elvitték a vírust délre. Pedig ezt megúszhatták volna.
