Nemzeti tulajdonba kerülhet a Ferihegyi Repülőtér

Pénzgyárként működik

A Ferihegyi repülőtér ügye évtizedek óta napirenden van és valami soha sincs rendben vele. Mára már nyilvánvaló, hogy a fejlesztések hiánya és a kapacitásának szűkössége Budapest és Magyarország fejlődésének egyik gátja. A jelenlegi tulajdonosok alapvetően pénzgyárnak tekintik és a fejlesztésekkel nem törődnek. Csak akkor költenek rá és ruháznak be valamennyit, ha nagyon muszáj, vagy ha nagyon megéri nekik. Ez a stratégiai fontosságú közlekedési csomópont tulajdonképpen nem szolgálja a hazai fejlődés igényeit, csupán csak a külföldi tulajdonosok profitéhségét elégíti ki.

Indotek, és akik mögötte vannak

A Bloomberg gazdasági hírügynökség a múlt héten repítette világgá azt a hírt, hogy egy magyar ingatlanfejlesztő konzorcium szeretné megvásárolni a Budapest Airportot. A Bloomberg által megnevezett Indotek Csoport vezetője Jellinek Dániel sajtóhírek szerint elismerte a vásárlási szándékát. De a gond ezzel az, hogy az Indoteknek erre egyszerűen nincs elég pénze. A Bloomberg is így gondolhatta, és megnevezte a MOL-t, mint lehetséges vevőt. Ez így már más, hiszen a magyar óriásvállalatnak bizonyára elegendő forrása van egy ilyen akvizícióra. Emiatt az Indotek csak egy konzorciumot szervező cég, és a valódi vevők a konzorcium tagjai lehetnek, mint például a MOL, de vannak olyan piaci híresztelések, amelyek szerint az OTP is valamilyen módon érdekelt lehet az ügyben.

Gyurcsány elkótyavetyélte

A Ferihegyi Airportot, mai hivatalos nevén Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret még 2005-ben privatizálta a heveny pénzhiánnyal küzdő Gyurcsány-kormány. Tulajdonképpen elkótyavetyélték, eladták az első vevőnek, aki szembejött velük az utcán. Csak a napi túlélés számított, az, hogy hétről-hétre valahogy fenntartsák a fizetőképességét, Kóka János pedig világgá kürtölte, hogy milyen stratégiai lépés történt a magyar infrastruktúra fejlesztésében. Ennek az előnyeit élvezik a manapság órákat sorban álló emberek, akik nyilván hálásak az egykori gazdasági miniszternek. Igaz, hogy a koronavírus-járvány miatt ma szinte üresen kong a repülőtér, de ez feltehetően csak átmeneti állapot és ha normalizálódik a turizmus helyzete, akkor újra zsúfoltság és túlterheltség lesz a jellemző. Tehát Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnököt átverték vagy hagyta magát átverni, de ez így utólag már mindegy is.

Kevesen tudnak annyi pénzt összeszedni itthon, amennyibe jelenleg kerül a Budapest Airport

Persze mindehhez pénz kell, és nem is kevés, a válság előtt a Budapest Airport értékét hárommilliárd dollárra becsülték, a HVG úgy tudja, hogy koncesszió értéke mindössze hétszáz-nyolcszázmilliárd forint. Egy biztos, hogy ennyi pénzt csak kevesen tudnak összeszedni Magyarországon, vagy az is lehet, hogy ez a konzorcium bevásárlása csak egy átmeneti állapot, és a végén a magyar állam lesz az új tulajdonos. Hasonló történt a Mátrai Hőerőmű esetében, ahol a német RWE konszern közvetlenül egy cseh-magyar konzorciumnak adta el az ország második legnagyobb erőművét, ami néhány hónap múlva átkerült állami tulajdonba. Könnyen elképzelhető most is egy ilyen forgatókönyv.

Orbán Viktor mindig is ellenezte a Ferihegy eladását

Orbán Viktor 2005-ben, az akkori ellenzék vezetőjeként határozottan ellenezte Ferihegy eladását, főként, akkor ha a vevők külföldiek. A miniszterelnök akkor, és most is úgy véli, hogy stratégiai iparágaknak nemzeti tulajdonban van a helye. Ezt az utóbbi évtizedekben többször világossá tette, és kormányra kerülése óta következetesen ennek a szellemében politizál. Kifejtette, hogy a bankszektornak, az energiatermelésnek és szolgáltatásnak, a kiskereskedelemnek és közlekedési infrastruktúrának hazai tulajdonban kell lennie. Ez az ő értelmezésében nem valami hóbortos nacionalizmus, hanem egy alaposan végiggondolt koncepció. Gondoljuk csak végig mi is: Ferihegy az ország egyetlen valamirevaló nagy kapacitású repülőtere. 2019-ben 16,2 millió utas használta és a világ minden részére biztosítja az összeköttetést. Itt érkeznek hazánkba a turisták milliói, akik benépesítik a szálláshelyeket, éttermeket, vagy ha tetszik, a romkocsmákat. Vagyis Ferihegyen múlik egy egész iparág sorsa, amely a GDP tíz százalékát adja. Tehát az egész ügyben sokkal több forog kockán, mint az az évi száznyolcvanmilliárd forint, amit egy évben hoz légikikötő a jelenlegi tulajdonosoknak. A külföldi tulajdonosnak azonban ez a befektetés csak egy üzlet a sok közül, és csak profitot akar rajta termelni. Ez az ő szempontjukból rendben is van, mert egy kanadai nyugdíjalapnak mindegy, hogy mi van Budapesten, vagy mi történik a magyarországi turizmussal.

A kanadai nyugdíjasok így is, úgy is megkapnák a pénzüket

Jelenleg 55,44 százalékban a kanadai közszolgálati nyugdíjalap, 23,33 százalékban egy szingapúri állami alap és 21,23 százalékban egy québeci befektetési alapkezelő birtokolja a Budapest Airportot. Ők mindössze annyit fejlesztenek, hogy legalább megpróbálják szinten tartani az utasok kiszolgálását, törekvésük azonban nem sok sikerrel jár: órákig kell sorba állni, gyakran harmadik világbeli állapotok uralkodnak a reptéren. Égető szükség lenne a bővítésre, a színvonal emelésére, a parkolás, a büfék és minden más szabályozására és rendbe tételére, ehhez pénz kell, és nem is kevés. Ám aligha várhatjuk el a kanadai nyugdíjasoktól, hogy ilyesmire a világ túlvégén pénzt áldozzanak. Mindenkinek jobb volna, ha eladnák, ők megkaphatnák az eddig bezsebelt hasznuk mellett a vételárat, ami szintén szép kis profitot eredményezhetne a számukra.

Ferihegy visszavásárlása nemzetgazdasági érdek

Látható, hogy Ferihegy nemzeti tulajdonba vételében nincs semmi különlegesség, az egy logikus és kézenfekvő gazdasági törekvés. Hatalmas fejlesztéseket kellene végrehajtani és nemcsak magán a repülőtéren, hanem az odavezető utakon és vasutakon. Ez egyszerűen a magyar gazdaság elemi érdeke, vagy ha úgy tetszik, akkor nemzetgazdasági érdek.

Fotó: PS