Kapott egy pofont Amerika Ázsiában
Az amerikai elnökválasztás utánra időzítették a dél-kelet-ázsiai hatalmak annak bejelentését, hogy megállapodtak az úgynevezett Regionális Átfogó Gazdasági Partnerséget (RCEP) szabadkereskedelmi egyezményről. Ennek közepén Kína áll, de 15 aláíró állam között ott találhatók az Egyesült Államok legközelebbi szövetségesei, mint Japán, Dél-Korea, vagy éppen Ausztrália. A világsajtóban erről sokféle vélemény olvasható, de azt aligha lehet tagadni, hogy az Egyesült Államok egy hatalmas pofont kapott. Szövetségesei megállapodtak az ősellenséggel, a kommunista Kínával. Létrehoztak egy majdnem 3 milliárd embert jelentő gazdasági övezetet, amely a világ GDP-jének majdnem 30 százalékát adja.
Történt ez azután, mikor tartottak egy elnökválasztást az USA-ban, amit állítólag Joe Biden nyert meg, de az is lehet, hogy Donald Trump. Ez az időzítés azért fontos, mert a Csendes-óceán térségében ezek szerint nem nagyon hisznek Joe Bidenben. Amerikától nem várnak semmi jót, Kínát pedig utálják, de nem annyira, hogy ne állapodjanak meg vele.
Az aláírók között van az az Ausztrália, amelyik tagja a legbelső angolszász szövetségnek, az “Öt szem” névre hallgató kémmegállapodásnak.
A lényeg az, hogy az Egyesült Államokat kihagyták a buliból. Az ottani kommentárok a már megszokott primitív színvonalon reagáltak. A 3 milliárd embert érintő kereskedelmi paktumot lekicsinyelték, ócsárolták és érdektelennek minősítették.
Azért néhány nyilatkozatban elég őszintén kifejtették a csalódottságukat. Az Egyesült Államoknak előre mutatóbb, stratégiai erőfeszítéseket kell tennie a szilárd gazdasági jelenlétének fenntartása érdekében a régióban. Ellenkező esetben azt kockáztathatjuk, hogy kívülről nézik, ha a világ egyik elsődleges növekedési motorja zúg nélkülük.
A világ második és harmadik hatalma megállapodott
Az egész RCEP központi kérdése talán az, hogy Japán, a világ harmadik legnagyobb gazdasági hatalma, Amerika szövetségese belépett és kereskedelmi alkut kötött Kínával, a világ második hatalmával.
Sokan felteszik azt a kérdést, hogy valójában az Egyesült Államok dél-kelet-ázsiai szövetségesi rendszerének felbomlásának tanúi vagyunk? Japán és vele sodródó Dél-Korea és Vietnam hátat fordít a nyugatnak és Kína szövetségesévé válik a következő évtizedekben?
Japánban úgy gondolhatják, hogy az amerikai politikai válság miatt légüres térbe kerültek és saját maguknak kell megoldást találni. Miközben az USA kereskedelmi háborút folytat Kína ellen, a térségbeli barátai épp az ellenkezőjét teszik és gazdasági szövetségre lépnek Pekinggel.
Ha úgyis Kína fog győzni a globális világhatalmi játszmában, akkor érdemes vele megállapodni, és minél előbb, ha lehet.
Az előző amerikai elnökválasztás után, 2016-ban, az akkori japán miniszterelnök Abe Sinzó már a beiktatása előtt felkereste Donald Trumpot. Ez azt fejezte ki diplomáciai nyelven, hogy Tokió Amerikát tekinti legfontosabb barátjának. A mostani elnökválasztás után Szuga Josihide, az új japán miniszterelnök azonban már nem rohan az USA-ba, hanem Kínával kezd el barátkozni.
Kínáé a jövő
Vagyis a 15 ország megállapodásának hatalmas jelentősége van geopolitikai szempontból. Japánban úgy vélhetik, hogy folytatódik az USA gazdasági gyengülése, és a Covid-válságból és az egyre mélyebb politikai válságból egyhamar nem fognak talpra állni. Ha pedig így lesz, akkor érdemes az egyre megerősödő Kínával megállapodni.
A jövő Kínáé és nem Amerikáé - vélik. Tegyük hozzá: Kína már kikecmergett a covid-válságból és már újra dinamikusan növekszik a gazdasága. Japánt és Dél-Koreát sem rázta meg túlságosan az egész történet.
Ott se örül mindenki
Azért az egész szabadkereskedelmi történet nem ilyen egyszerű: nemcsak az Egyesült Államok-Kína viszonyról szól.
Két térségbeli nagyhatalom szintén kimaradt belőle: sem India, sem Oroszország nem tagja.
India részt vett a tárgyalásokon, de tavaly kihátrált az egyezmény mögül. Arra hivatkoztak, hogy vámcsökkentés miatt az olcsó kínai termékek elárasztanák a piacukat. India kereskedelmi deficitje így is kolosszális Kínával szemben, évente több mint 100 milliárd dollár negatívumot mutat. Egy szabadkereskedelmi megállapodás csak tovább növelné ezt a hiányt.
Oroszország pedig már kapott egy előnyös szerződést Kínától. Már működik az Eurázsiai Szabad kereskedelmi Egyezmény, amelyiknek tagja Kína, Oroszország és a Szovjetunió volt tagállamai közül jó néhány.
Az Egyesült Államok is próbálkozott
Obama elnöksége alatt az Egyesült Államok letárgyalt már egy hasonló szabadkereskedelmi egyezményt a Csendes-óceán térségében, ám ebből Donald Trump kilépett. Az elemzők a mostani RCEP-et szeretnék beállítani a korábbi tervek valamiféle utódjának. De ez nem igaz, a 2016-os szerződést az USA vezette és az ő érdekeit képviselte.
Nem egy szabadkereskedelmi szerződés volt, hanem annál sokkal több, vagy inkább valami nagyon más. Tartalmazta a szabadalmi jogok kiterjedt használatát, amely az USA technológiai cégeinek elsőrendű érdeke. Voltak például környezetvédelmi előírásai, amely szintén az USA érdekeit fejezte ki.
Csak kereskedelem és semmi más
A Kína vezetésével létrejött, 15 országot felölelő megállapodás a szó klasszikus értelmében csak szabadkereskedelmi megállapodás. Célja a belső vámok csökkentése, és a termékek eredetének szabályozása.
Ez azt jelenti, hogy a 15 ország valamelyikében gyártott alkatrészt vámmentesen be lehet építeni egy másik országban gyártott végtermékbe. Ezen kívül gyakorlatilag semmi mást.
Hiányoznak belőle a nyugati liberálisoknak oly kedves zöld dolgok, vagy a munkaerő szabad áramlásának erőltetése, amely bizonyos szempontból nem más, mint a migráció elősegítése. Természetesen a szabadalmi jogokról sem tesznek említést, amely az Egyesült Államok egyik legnagyobb bevételi forrása.
A RCEP nagyobb lesz, mint az amerikai-kanadai-mexikói szabad kereskedelmi övezet, vagy az Európai Unió. Továbbra is fennáll az a tendencia, hogy globális gazdasági súlypont kelet felé tolódik. Elemzők szerint ez a régió fogja adni a globális kibocsátás 50 százalékát 2030-ban, a mostani 30 százalék helyett.
