Ha az ember mindig azt tenné, amit a balliberális médiatudósok elvárnak, akkor semmi nem történne ebben az országban – így reagált a PestiSrácok.hu-nak Kuna Tibor, a Young&Trinity kommunikációs vállalatcsoport alapítója arra, hogy a napokban több ellenzéki lap is szemére vetette a Futball-sziget nevű nagyrendezvényükre elköltött, százmilliós nagyságrendű szponzorpénzeket. Hozzátette, hogy nemcsak az MVM Zrt. és a Szerencsejáték Zrt., hanem magáncégek, köztük a Lidl is fantáziát látott abban, hogy velük legyen részese az elmúlt évtizedek legnagyobb hazai élményének, a magyarok EB-s diadalmenetének. – Szerintem fel kell tenni a kérdést annak a több mint 70 ezer embernek, aki eddig a Futball-szigeten szurkolt, hogy jó-e, ha állami vállalatok ilyen rendezvényt támogatnak, vagy szívesebben nézték volna a meccseket a nappaliban? – tette hozzá Kuna Tibor.
Ön megint bekerült a média-pofozógépbe, amiért százmilliós nagyságrendű szponzorpénzzel támogatták állami vállalatok a Futball-szigetet, ahol az ország legnagyobb kivetítője előtt szurkolhatnak az emberek. Valóban van akkora reklámértéke a rendezvénynek, amely indokolja ezt a költést?
Évtizedek óta nem volt akkora élmény Magyarországon, mint abban a 14 napban, amíg a magyar csapat az EB-n szerepelt. Annak az értéke, hogy egy ilyen esemény részesévé válhat egy állami, vagy for-profit vállalat majdhogynem felbecsülhetetlen. Hadd mondjak egy példát a piaci gondolkodásra: bár már vagy tíz éve tilos a cigarettareklám, de az egyik dohánycég a mai napig dollármilliókkal támogatja az egyik Forma 1-es csapatot, csak hogy a márka színei kint legyenek egy világeseményen, amelyekről az ő termékükre asszociálhatnak az emberek.
Volt egy kabarépoén (jó levegőt garantálja a proletárdiktatúra…), hogy a rendszernek nincs szüksége reklámra. Egy állami vállalatnak miért lenne szüksége rá, hiszen az áram például akkor is ott lesz a konnektorban, ha az MVM nem költ százmilliókat PR-ra?
Itt is fontos lenne szemüveget cserélnie egyeseknek. A tipikus állami vállalat végzi a dolgát, piaci körülmények között, s meg kell találnia azokat a szponzorációs lehetőségeket, ahol a társadalomnak valamit vissza tud adni. Az MVM Zrt. a mi közreműködésünkkel megvalósított rendezvényein pontosan ez történik. Szerintem fel kell tenni a kérdést annak a több mint 70 ezer embernek, aki a Futball-szigeten szurkolt, hogy jó-e az, ha állami vállalatok ilyen rendezvényt támogatnak, vagy szívesebben nézték volna a meccseket négyen a nappaliban, vagy egy kocsma teraszán. Borítékolható a válasz. Azokat persze sajnálom, akik nem jutottak be a Szigetre, mert félóra alatt megtelt a hely, de így is ez a lehető legnagyobb befogadású helyszín. A másik fő támogatója a Futball-szigetnek a Szerencsejáték Zrt. Ott nem is értem, hogyan merülhet föl ez a kérdés, hiszen rég nem volt olyan népszerű a sportfogadás, mint a magyarok részvételével zajló EB idején. Csak itt a Margitszigeten tömött sorok álltak a fogadóiroda előtt, de nyilván még sokkal többeknek jutott eszébe a reklám hatására megtenni a fogadásait. Mégiscsak az ország legnagyobb szurkolói rendezvényéről van szó.
Kuna Tibor, a Young & Partners és a Trinity International Communications tulajdonos ügyvezetője -Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Az biztos, hogy érdeklődőből eddig nem volt hiány! Talán csak augusztus 20-án lehet látni ilyen jeleneteket, amikor tömegek lepik el a Margit-hidat. Csakhogy ezúttal a mindenki a Futball-szigetre igyekszik.
Ez Közép-Európa legnagyobb szurkolói bázisa, a legnagyobb szabadtéri kivetítővel, ahova ráadásul ingyenes a belépés. Mindenki le akart beszélni róla, vagy rávenni, hogy csak egy-két ezer szurkolónak kínáljunk lehetőséget. De én azt mondtam, mi ne “közös tévénézést” szervezzünk, s nem lehet elég nagy rendezvényt csinálni. Ráadásul ebben a szép nagy stadionban az élmény és a hangulat is hasonló, mint a francia lelátókon. Aki a nagy meccsek alatt részese volt az itteni eufóriának, pontosan tudja, miről beszélek. Ma ott tartunk, hogy egyetlen kritika ér bennünket a látogatóktól, mégpedig, miért nem csináltunk ennél is nagyobb helyszínt.
De mégiscsak, hogyan állapíthatjuk meg, hogy mekkora a kimutatható reklámértéke a rendezvénynek? Például az MVM Zrt. és a Szerencsejáték Zrt. mellett főszponzoruk a Lidl is. Utóbbi fizet annyit, mint az állami cégek?
Természetesen a Lidl szerződésének pontos összege üzleti titok, de annyit elárulhatok, hogy számukra is ez minden idők legnagyobb imázsemelő kampánya. Ez egy nagyon drága rendezvény, hiába írják pikírten, hogy 19,4 millióért béreltük ki a Margitszigeti Atlétikai Centrumot. Egyfelől már ez is tudomásom szerint a centrumnak valaha kifizetett legnagyobb bérleti díjnak számít, de itt van a száznál is több biztonsági őr és szervező, aki egy-egy nagy meccsen a biztonságra vigyáz, a harminc napig bérelt óriáskivetítő, a rengeteg berendezés és eszköz. Egy-egy magyar meccs utáni helyreállítási költség volt akkora, mint máshol egy rendezvény. De nem baj, mert természetes, hogy ahol 7 ezer boldog ember szurkol ott eltörhet ez-az. S csak természetes, ha az ember nem veszteséget akar gyártani egy-egy rendezvénnyel.
Pedig nemcsak a Kádár-rendszerben, hanem az elmúlt évtizedekben is az volt a gyakorlat, hogy ha valaki az állammal is üzletel, megpróbálja letagadni, hogy mennyit keres rajta.
Az a szörnyű, hogy megcsináljuk a legnagyobb ingyenes szurkolói bázist, tízezreknek adva felejthetetlen élményt, s nem az a kérdés, hogy miért nem csinált más is ilyet, hanem hogy mi miért létezünk és dolgozunk?
Irigység és rosszindulat?
Vannak, akiknek muszáj megtalálni a legjobb dolgokban is valami rosszat. Láthatja, hallhatja valaki a magyar válogatott sikere nyomán is tud fanyalogni. Persze az is furcsa, hogy hirtelen egy-két nap alatt eltűntek a „stadionépítések országa” cikizések értelmi szerzői, vezetői. Bizonyára a magyar mellett az izlandi válogatott is nagy leckét adott nekik.
Önről a Népszava megírta, hogy Orbán Viktor dreamteamjének a tagja, ez is kiváltója a nagy figyelemnek?
Érdekes módon a megjelent cikk után – miszerint a miniszterelnöknek van egy hatfős “dreamteamja”, amelynek én is a tagja vagyok – nagyobb lendülettel lettünk újra slágertéma.
Miért, nincs ilyen megálmodó szupercsapat?
Bár megtisztelő, hogy engem is bele soroltak, de nem tudok róla, hogy lenne. Újságírói fantáziáról volt szó csupán.
Az ön üzletfilozófiájára jellemző, hogy nem bujkál a kérdések elől, hanem olykor házhoz is megy értük. Azaz büszkén vállalja a cégeiből felvett csinos mértékű osztalékot, az állami és magánszférában kötött szerződések hosszú sorát. Nem lenne zökkenőmentesebb a legnemesebb szoci hagyományokat követve off-shore cégeken és strómanokon keresztül eltüntetni a jövedelmét?
Ha az ember mindig azt tenné, amit a balliberális médiatudósok elvárnak, akkor semmi nem történne ebben az országban. A mi filozófiánk, hogy tisztességesen bevalljuk az eredményeinket és befizetjük a közterheket. Nem büszkélkedek vele, s nem bánnám, ha nem lenne köztéma, de ez van. Tesszük a dolgunkat.
És az sem ciki, ha a fő bevételt mégiscsak az állami üzletek hozzák?
Miért is lenne az? Én három évig dolgoztam egy terméken, a közszolgálati kommunikációs modellen, ilyen másnak Magyarországon nincs, jövő héten pedig német partnerekkel tárgyalok, mert ott is szeretnék bevezetni. Miért is kéne szégyellni, ha az amibe rengeteget fektettünk, bevált és működik, és megveszi az, akinek szántuk? Az elmúlt húsz évben hány olyan rendezvény volt, amelybe az MVM pénzt fektetett és valóban sikeres lett? Az biztos, hogy sem a Futball-szigeten, sem a közelmúltban a Bazilika elé szervezett Zenergia nagykoncerten nem kellett prionkodnunk az érdeklődők száma és a produktum minősége miatt szemben jó néhány korábbi eseménnyel. Nézze meg milyen tudósítások készültek a Futball Szigetről, senkinek nincs egy rossz szava sem.
Lassan egy éve működik az állami kommunikációs megrendelések új rendszere, amelyben a korábbi zűrzavaros lobbiharcok helyett az összes állami cég és intézmény három, tenderen kiválasztott PR-cégtől rendelhet kampányokat, köztük a Young&Trinitytől. Bevált az új módszer, nem vesztették el például a kommunikációs csatornáikat a kisebb közületek, például egy nemzeti park, vagy egy egyetem?
A rendszer alapvetően jó, nagyon helyes, hogy végre rendet tettek ebben a világban. Korábban sokszor átláthatatlan módon, a kampánytémához képest kellemetlenül elhúzódó közbeszerzéssel tudtak csak megrendeléseket adni az állami szereplők, most a három, közbeszerzésen előre kiválasztott cégtől, egymást megversenyeztetve, könnyedén és világos feltételek mellett rendelhetnek. A korábbi rendszerben komoly minőségi problémák is voltak, hiszen olyan cégek is nyertek itt-ott tendereket, akik nem értenek ehhez a kommunikációhoz. A kommunikációra – nem alaptalanul – az elmúlt évtizedekben ráépült egy negatív címke, hogy ez biztos csak valami umbulda. A világos rendszer ezt is feloldja. A kommunikációt nem kell gyűlölni, hiszen a legtermészetesebb igény, hogy a vállalatok, intézmények el akarják mondani, mit csinálnak, mit kínálnak és mit értek el. Igenis bebizonyítjuk, hogy lehet ezt jól és tisztességesen csinálni. Abszolút büszke vagyok arra, amit létrehoztunk, akár a Futball-szigetre, akár az összes többi munkánkra. Második felvetésére az a válaszom, hogy mi egy egyetem, vagy egy nemzeti park négyszázezer forintos rendelésére is ajánlatot adunk, ahogyan egy négyszázmilliós nagy kampányra is.
Láttuk a fotókon, hogy a magyar meccsek alatt egy “Na, ugye!” feliratú pólóban szurkolt. Honnan az idézet?
Amikor a norvégok ellen játszva elnyertük az EB-részvételt, a miniszterelnök ezt a két szót posztolta ki a Facebook-falára. Szerintem ez a két szó tökéletesen kifejezi, hogy mi a helyzet a mai magyar labdarúgásban. De számomra van egy másik jelentése is, ez pedig a Futball-szigetre vonatkozik, hogy Na, ugye!, lehet itthon is igazi szurkolói élményt nyújtani. Gondoljanak csak bele, hogy milyen lehetett itt a hangulat, amikor a meccs előtt 144 m2-es kivetítőn két srác előre lejátszotta meccseket x-bokon, s már akkor 7000 ember üvöltötte, hogy gól, pedig csak egy Böde nevű digitális avatar ért el egy találatot.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PS
No gallery template found!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS